Az Esztelnek határában található Borzik-tetőn, a Baricz-Jakab István tulajdonában lévő erdei tisztáson kialakított emlékparkban az Erdélyi Vitézi Rend (TVR) tagjai Tiszteletreméltó Márton Áron (1896 –1980) püspökre és boldog Rupert Mayer (1876–1945) jezsuita papra emlékeztek a tiszteletükre 2024. augusztus 24-én, illetve 2023. május 6-án állított emlékoszlopoknál szombaton. A TVR vezérkarát Székely Zsolt főkapitány és Ilyés Levente törzskapitány képviselte.
A megjelenteket elsőként és házigazdaként Baricz-Jakab István, az EVR kézdiszéki székkapitánya köszöntötte, majd elmondta: Rupert Mayer az első világháború idején, 1916-ban a magyarok oldalán harcolt, gyóntatója volt a fronton harcoló katonáknak éppúgy, mint Esztelnek-Csángótelep civil lakosságának. Kétszer is megsebesült Esztelnektől nem messze, először Ojtozban, majd Kosteleken, ahol gránáttalálat érte. A sérülés következtében bal lábát amputálni kellett. Az első világháborút követően Münchenben folytatta kiemelkedő lelkipásztori és szociális tevékenységét mint a város „falábú apostola”. Már a húszas években felismerte a nemzetiszocialista eszmék veszélyességét, és nyilvános beszédeiben kijelentette: hívő katolikus nem lehet a nemzetiszocialista mozgalom tagja. A hitleri hatalomátvétel után az ellenállás szükségességét hangsúlyozta szóban és írásban is. Beszédeiben többször élesen bírálta a kormányzat intézkedéseit. 1937 júniusában a Gestapo letartóztatta, majd féléves börtönbüntetésre ítélték. A müncheni polgárok és a müncheni bíboros-érsek heves tiltakozása után szabadon engedték, ám 1938 januárjában újra letartóztatták. 1938 májusában amnesztiával szabadult, 1939 novemberében harmadszor is elfogták, mivel nem volt hajlandó betartani a rá kirótt prédikálási tilalmat. Ekkor a sachsenhauseni koncentrációs táborba szállították. Egészségi állapotának romlása miatt 1940 augusztusában a táborból kiszabadult, az ettali bencés kolostorba száműzték. 1945 márciusában térhetett vissza Münchenbe, ahol folytatta igehirdető tevékenységét. 1945. november elsején, mindenszentek ünnepén prédikáció közben agyvérzés érte, és még aznap elhunyt. 1987. május. 3-án Szent II. János Pál pápa boldoggá avatta.
Baricz-Jakab István azt is elmondta, hogy Tiszteletreméltó Márton Áron püspök is átélte mind a két világháborút. Az első világháborúban közkatonaként és tizedesként szolgálta hazáját. 1924-ben szentelték pappá. 1938. december 24-én XI. Piusz pápa gyulafehérvári megyés püspökké nevezte ki. 1945 után a kommunistákkal szemben vállalta a nyílt szembenállást és kiállt híveiért, koncepciós perben életfogytiglani börtönre ítélték, hat év után kapott nemzetközi nyomásra kegyelmet. Gyulafehérvárra helyezték palotafogságba, ahonnan 11 év után szabadult, bérmaútján végigjárta Erdélyt, nemcsak hívei, hanem a papság körében is nagy lelkipásztori hatással bírt. A nagy püspök, Erdély szent embere 85. életévében hunyt el Gyulafehérváron – összegezett a székkapitány.
A Magyar Hiszekegy elhangzása után Székely Zsolt nyugalmazott régész, főkapitány elmondta: a rend tagjai idén második alkalommal vannak a Borzik-tetőn, ahol Baricz-Jakab István székkapitány jóvoltából lassan egy történelmi emlékpark van alakulóban, immár négy kopjafa áll a kis tisztáson. „Nekünk az a célkitűzésünk, a feladatunk, hogy az Isten, haza, család jegyében az Erdélyben való megmaradásunkért dolgozzunk, hiszen köztudott, hogy a Trianon óta eltelt 106 évben az erdélyi magyarság száma megfeleződött, de mi nem adjuk fel, továbbvisszük és továbbadjuk a következő nemzedéknek a konzervatív, keresztény, nemzeti érzést, az identitástudatot. Magyarország volt miniszterelnökét idézve: mi soha nem adjuk fel” – hangsúlyozta rövid beszédében a főkapitány. Nehezményezte, hogy Márton Áron püspöknek, a székelység szent emberének a boldoggá, illetve szentté avatása érthetetlen módon nagyon megkésett. „Számunkra, a székelység számára ettől függetlenül ő a szent püspökünk, aki a 20. század legkiemelkedőbb egyházi vezetője volt, aki számunkra ma is irányt mutat” – összegezett a főkapitány.
Az ünnepség koszorúzással, himnuszaink eléneklésével és szeretetvendégséggel ért véget.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
