Vannak hőseink, akiknek élete, tevékenysége számunkra példamutató, emlékük őrzése pedig nem kényszer, hanem kötelességünk. Vannak mindennapi hőseink is, akik célul tűzték ki nemzetünk értékeinek védését és továbbadását annak a közösségnek, amelyből vétettek.
Amikor Zsigmond Zoltán Károlynak megemlítettem, hogy az ő történetével szeretném folytatni a Gidófalvi élettörténetek című sorozatomat, nehezen egyezett bele a beszélgetésbe, azzal érvelve, hogy ő még tevékenykedik úgy, ahogy tud, s ha majd visszavonul, akkor talán, s azt is majd akkor, ha valakinek érdemes lesz e téma, hisz „soha nem a tisztség, a dicsőség vezérelt” – mondotta. Végül sikerült a beszélgetés, mely során egy olyan ember arca villant elém, aki szerényen, töretlen meggyőződéssel, kitartóan és tudatosan végzi nemzete és szülőföldje iránti elkötelezettségből és szeretetből táplálkozó, értékőrző tanítói munkáját.
Felmenői lófők és nemesek voltak, a családnak több leszármazottja él ma is Délkelet-Erdélyben. Az étfalvi-gidófalvi ághoz tartozók többször szerveztek családi, rokoni találkozót az elmúlt években. Zsigmond Zoltán Károly 1977. augusztus 24-én született Sepsiszentgyörgyön. Édesapja a gidófalvi Zsigmond Pál, édesanyja a köpeci Sebestyén Ilona Janka. Testvérei: Réka és Kinga Ibolya.
Gidófalván járt óvodába, aztán Sepsiszentgyörgyön. Az elemit az akkori 2-es sz. Általános Iskolában (ma Váradi József), a gimnáziumot a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceumban végezte el. A sikeres érettségi vizsga után 1998-ban Kovásznán elvégezte a Turisztikai Posztlíceumot, majd 1999-ben felvételizett a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Történelem Karára, amelyet 2003-ban fejezett be.
2006-ban jelent meg a sepsiszentgyörgyi T3 Kiadónál a magyar anyanyelvű negyedikes tanulók számára írt történelemtankönyve, amelyet 2017-ben a bukaresti román média megtámadott, történelemhamisítással vádolva a szerzőt, követelve a könyv bevonását. Az ok az volt, hogy az Európai Unió tagállamait az ország zászlajával, Romániát meg egy székely zászlót tartó mesefigurával jelölte meg a szerző Európa térképén. A vád alaptalan volt, hisz a könyv megjelenésekor Románia nem volt az EU tagja, sőt, Bulgária és Horvátország sem. A nemzetiségellenes uszításra okot kereső bukaresti újságírók azonban úgy látták és magyarázták, hogy a székely zászlót tartó mesefigura Románia térképen áll, holott a szándék az volt, hogy az alakot Európa térképén helyezzék el.
A tankönyvet egyébként nemcsak Székelyföldön, hanem Erdély-szerte több településen is használták a negyedikes gyerekek. 2016-ban földrajz szakra iratkozott be, amelyet 2018-ban sikeresen el is végzett.
11 éven át volt a gidófalvi Czetz János Általános Iskola iskolaigazgató tanára (2008–2019), napjainkban ugyanott tanít, emellett címzetes tanár a Berde Áron Közgazdasági és Közigazgatási Szakközépiskolában is.
Zsigmond Zoltán Károly 2018-ban. Fotó: Albert Levente
Történelem szakos tanár, államvizsga-dolgozatában a gidófalvi kényszerkollektivizálás áldatlan időszakát dolgozta fel, az 1950-es éveket, amikor a kommunizmus pribékjei az évszázados székely falutörvényekre és jogrendszerre épülő falut szétverték, nagyapját és családját, több gidófalvi tehetősebb gazdával együtt, vagyonából kisemmizték és a kezdődő új világrend ellenségének kiáltották ki, ennek okán elítélték őket és szülőfalujukból elhurcolták.
Alighogy igazgatni kezdte a gidófalvi Czetz János-iskolát, az az ötlete támadt, hogy ne csak a tankönyvekből tanuljanak a hatodikos és hetedikes iskolások, hanem a honfoglaló magyarokról és a huszárokról is, ehhez pedig a faluban tevékenykedő Szilaj Huszár Hagyományőrző Egyesületet kérte fel, hogy tartsanak lovas bemutatót, ismertessék a diákokkal felszerelésüket, hogy a rendhagyó történelemórán a magyar katonai hagyományok közelebb kerülhessenek a diákokhoz. Tanárként és magánemberként is a gidófalvi Szilaj Huszár Hagyományőrző Egyesület lelkes szimpatizánsa, s habár nem volt tagja, aktívan részt vett a huszáregyesület tevékenységében.
Tanári hivatása mellett egyik életcélja a magyarságtudat ápolása és a hagyományőrzés. 2013-ban a lovas íjászatról tartott előadást Sepsiszentgyörgyön egy, az Erdélyi Magyar Ifjak által szervezett rendezvényen, de ma is szívesen elmegy hasonló témával bemutatót tartani oda, ahová meghívják.
„Az iskolának értékközvetítő szerepe volt, van és lesz. A szellemi értékek azok, amelyek igazán fontosak” – vallja Zsigmond Zoltán Károly.
Kopjafát faragott a zoltáni Czirjék barokk kapu mellett a mártír szabadságharcos Váradi József, az étfalvi iskola udvarán pedig Árva Bethlen Kata, nemrég a zoltáni temetőben örök álmát alvó Benkő Rafaelné Lázár Rozália szabadságharcos és zászlóanya emlékére, de van a bözödújfalusi kopjafafalu emlékparkjában is egy alkotása, mely az említett emlékhelyen az ugyancsak gidófalvi Tóth Lajos nyugdíjas irodalomtanár kopjafájával együtt megtalálható. Arra a kérdésemre, hogy mi késztette, készteti kopjafaragásra, röviden ennyit válaszolt: „A köztudat úgy tartja, ha a székely ember fához nyúl, elkezdi faragni, és a lelkét teszi bele. Ha meg kopjafát farag, akkor a kifaragott szimbólumok által annak a lelke testesül meg benne, akinek emlékére faragja.”
Biztos vagyok abban, hogy Zsigmond Zoltán Károly tevékenységeiről ennél többet írhattam volna, ha nem toppant volna közénk hirtelen a csend, mely tudtomra adta, hogy a beszédből ennyi elég. Szerencsénkre élnek és tevékenykednek Gidófalván Zsigmond tanár úrhoz hasonló emberek. Ők a mi helyi élő, csendes hőseink, akiket ne csak tiszteljünk, hanem beszéljünk is róluk a világnak. Amikor kétségeink merülnek fel, vagy egy nehéz pillanatban a hitünket elvesztettük, értékőrzőink életútjára és a közösségükért végzett mindennapos áldozatos munkájukra gondolva nyerhetünk erőt, építhetünk kötődést a szülőföldhöz, szülőfaluhoz, meríthetünk hitet a továbbhaladásra.
Ők itt vannak velünk, imát mondanak értünk, olvasni, írni tanítanak, székely-magyar lelkünket kapukba, kopjákba faragják, ősi motívumainkat festik fazekakra és egyéb tárgyakra, hogy ezáltal gyökereinket még jobban megismerjük.
Igen, nem vétünk semmit azzal, ha hálával és elismeréssel beszélünk nap mint nap róluk, a mi helyi, még élő mindennapi hőseinkről, hogy érezzék: értékőrző munkájuk célt ért. Ennyit megtehetünk, meg is kell tennünk! A többi pedig maradjon a majdani krónikaíróra.
G. Szabó Ferenc
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
