Évről évre kevesebb az iskoláskorú gyermek Háromszéken, ellenben folyamatosan növekszik a szociális juttatásokra jogosultak száma. Az oktatási minisztérium egyre több rászoruló középiskolásnak folyósítja a havi 180 lejes segélyt, és a családok rossz helyzete miatt többen kapnak taneszköztámogatást, az önkormányzatok pedig a gyermeklétszám csökkenése ellenére mind több és több árva és beteg diáknak, illetve kis jövedelmű szülő gyermekének juttatnak szociális ösztöndíjat.
Mindez nem a szociális érzékenység növekedésének, hanem az elszegényedésnek tudható be. A tej-kifli program az óvodásoknak és az I—VIII. osztályosoknak alanyi jogon jár, ezért ez a juttatás közvetlenül nem tájékoztat arról, hogy a gyermekek milyen szociális körülmények között élnek, ellenben említett támogatásokra — a betegségen kívül — a kis keresetűek gyermekei jogosultak. Háromszéken több mint hétezer diák kap ingyentanszert, ezer tanuló szociális ösztöndíjat (ők többnyire a tanfelszerelésre is jogosultak), közel másfél ezren líceumi segélyt. Ez a háromszéki iskoláskorúaknak szinte egyharmada, ami azt jelenti, hogy minden harmadik diák szegény családból származik. A szociális juttatások jövedelemhez kötött feltételrendszerében ugyanis általában két eset lehetséges: az egy főre eső kereset nem lehet több havi bruttó 150 lejnél, illetve az országos bruttó minimálbér feleként meghatározott nettónál. Mondhatnánk, egyik tizenkilenc, másik egy híján húsz, hisz ha egy négytagú család összjövedelme 400 lej (első példa), netán 1200 lej (második példa), az a lakhatást biztosító számlák kifizetésére sem elég, nemhogy élelemre, ruházatra. Míg a világ vezető országaiban csupán néhány hónapja beszélnek válságról, amit többnyire magyarázatként használnak fel a nadrágszíjszorítás megindoklásakor, addig nálunk évek óta reális a családok anyagi válsága, sőt, folyamatosan fejlődik, egyre nagyobb és szerteágazóbb.