Rendhagyó szabadtéri tárlat nyílt hétfő délután Zágonban: a Szívvel, szemmel, lélekkel című fotográfiai, grafikai és festészeti kiállításnak nem művelődési ház vagy galéria, hanem a Veres család portájának gyümölcsöse adott otthont. A szeptember 21-i megnyitón számos érdeklődő vett részt. Az almafák, az őszbe forduló kert és a természetes környezet szinte folytatásává vált a tárlatnak, amelyen Molnár-Kádár Kata, Veres Botond Kristóf és Veres Katalin alkotásait láthatta a közönség.
A Zágon 85. szám alatti portára érkezők már első pillantásra láthatták, hogy nem mindennapi kiállításra hívták őket. A füves udvaron, a gyümölcsfák között faállványokra helyezve sorakoztak az alkotások. Nem voltak galériafalak, sem zárt kiállítótermek. Háttérül öreg és fiatal gyümölcsfák, a kert, az alkonyati ég és a Zágont övező táj szolgált. A szeptember végi kert már őszi arcát mutatta, a lombok között megjelentek a sárguló levelek, az almafák ágai terméstől roskadoztak, a délutáni fény pedig hol erősebben, hol szelídebben világította meg a képeket.
A szervezők már a meghívóban jelezték: a tárlat azokról az „apró csodákról” szól, amelyek körülvesznek bennünket, s bár nap mint nap látjuk, de csak akkor vesszük észre őket, ha nyitott szemmel és szívvel járunk. Szándékuk szerint ezek az élmények szebbé, színesebbé tehetik a hétköznapokat, a kiállítással pedig valami egyedit kívántak adni a közösségnek.
A szabadtéri tárlat megnyitójára helybeliek és más településekről érkezők egyaránt eljöttek. A vendégek a fák között járva nézhették végig a fotográfiai, grafikai és festészeti alkotásokat, amelyek jelentős része ugyanabból a világból merített, amely körülvette őket: Zágon és környékének természeti értékeiből, a mezők, erdők és kertek folyton változó arcából. A megnyitót Mátyás Attila, a Sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola diákjának zongorajátéka tette ünnepélyesebbé.
Kiállításmegnyitó a magasból. Fotó: Bodor János
A kiállításról Veres Katalin fotográfus beszélt. Felidézte, hogy az esemény mögött többéves közösségépítő munka áll. A kezdeményezés a 2023. április 14-én tizenkilenc gyermek részvételével megtartott első mozis délutánnal kezdődött, majd hónapról hónapra újabb találkozásokkal, kirándulásokkal és közös programokkal bővült. Ebből a közösségből nőtt ki később a Hagyatékul Hagyod Utódaidnak Egyesület. Mint fogalmazott, az induláskor egyetlen cél vezette őket: „valami pluszt, valami jót adni a gyerkőcöknek”.
A közösség azóta több közös élménnyel gazdagodott. A gyermekek ellátogattak a sepsiszentgyörgyi animációs filmfesztiválra, a sugásfürdői Egy a természettel látogatóközpontba és a Székely Nemzeti Múzeumba is. Veres Katalin a tavalyi karácsonyi éneklést különösen emlékezetes eseményként idézte fel: saját készítésű hangszerekkel, gitárkísérettel, énekszóval és lámpásokkal járták a falu utcáit.
A Szívvel, szemmel, lélekkel című tárlat ennek a folyamatnak újabb állomása. Veres Katalin hangsúlyozta: a három kiállító munkáinak különlegességét nemcsak eltérő látásmódjuk adja, hanem az is, hogy mindhárman kötődnek Zágonhoz, alkotásaik pedig a település és környéke világából táplálkoznak. „A fotók mind-mind a településhez és a hozzá tartozó mezei, erdei részekhez köthetők. Ebben rejlik különlegességük” – mondta.
A fényképeken a környék élővilága és a természet sokszor észrevétlen pillanatai kerülnek közel a nézőhöz. Veres Katalin Tavaszi ébredés című fotóján a hóból előbújó lila krókuszok jelzik az évszakváltást, míg a Felszállás fekete gólyákat örökít meg a mező fölött. A Fekete gyöngyszemek című képen fekete gólyák keresgélnek a tarlón, a Megfigyelés szürke gémeket mutat, az Egyensúlyban pedig egy ágon sorakozó gólyák pillanatát rögzíti.
Veres Katalin: Egyensúlyban
A vadon élő állatok több más felvételen is főszerepet kapnak. A Magasugrás című képen a mező fölött szinte lebegve ugrik egy őz, a Határőrök pedig a hegyvidéki táj előterében felsorakozó őzsutákat mutat. A tárlat egyik legötletesebb című fekete-fehér felvétele a Térfigyelő kamera: egy régi kémény nyílásából bagoly néz egyenesen a fényképezőgép felé, mintha valóban a porta és környéke fölött őrködne.
Veres Botond Kristóf képei közül a Színtörés az avar barnái közül kiragyogó sárga levélre irányítja a figyelmet, a Mennyei cseppek pedig egy esőcseppekkel borított levél apró részleteit emeli ki. Ezek a felvételek a természet olyan részleteire irányítják a tekintetet, amelyek mellett a mindennapokban könnyen elsietünk.
Molnár-Kádár Kata alkotásai más eszközökkel, de ugyancsak a természetből indulnak ki. Grafikáin valóság és mesevilág fonódik össze: a fák, hegyek, erdők és állatok nem egyszerűen tájelemként jelennek meg, hanem egy jelképekkel átszőtt, képzeletbeli világ részévé válnak. A Mese, mese, mátka… című munkán egy hatalmas, szerteágazó fa körül elevenedik meg az erdő világa, madarakkal, rókával és apró élőlényekkel, a háttérben pedig hegyek és erdők rajzolódnak ki. Egy másik, sötétebb tónusú alkotásán a fekete háttérből szinte világítva emelkedik ki a csavarodó törzsű fa, álomszerű, kissé titokzatos hangulatot teremtve. Munkái nem egyszerűen leképezik a természetet, hanem mesével, emlékkel és képzelettel egészítik ki.
Molnár-Kádár Kata: Mese, mese, mátka...
A három alkotó munkáit így közös gondolat kapcsolja össze: más-más eszközökkel, de ugyanazokra az értékekre irányítják a figyelmet – a bennünket körülvevő természetre, annak apró részleteire és arra a világra, amelyet megőrizni és továbbadni érdemes.
Veres Katalin a fotózásról szólva arra is kitért: nem elég kívülről figyelni a természetet, részévé kell válni. Egy-egy állat, fény vagy naplemente megörökítéséhez türelemre, figyelemre és olykor hosszú várakozásra van szükség. „Figyelned kell minden mozdulatodra, szíved dobbanására, lélegzésedre, bele kell olvadni a természetbe” – fogalmazott.
Veres Katalin a megnyitón arra is kitért, hogy a 85-ös házszám udvara az évek során többféle közösségi szerepet kapott. „Otthona a családomnak. Otthona a mozis gyermekeknek. És most már otthona a tárlatnak is” – mondta. Majd hozzátette: fogadják szeretettel a kiállítást, hiszen – ahogyan annak címe is sugallja – „szívünk-lelkünk benne van”.
Veres Botond Kristóf: Mennyei cseppek
A zágoni Veres-porta gyümölcsösében megnyílt tárlat éppen ettől vált rendhagyóvá: az alkotások nem szakadtak el attól a világtól, amelyből megszülettek, hanem visszakerültek közé. A természetet ábrázoló képeket fák, sárguló levelek, érett almák és az őszi kert fogta közre – ugyanaz a táj és ugyanaz az élővilág, amelyet az alkotók saját szemükkel láttak, majd fényképen, grafikán vagy festményen örökítettek meg.
A tárlatot a Hagyatékul Hagyod Utódaidnak Egyesület szervezte, létrejöttét Kovászna Megye Tanácsa támogatta.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
