Embert próbáló munkával tisztították meg az elburjánzott növényzettől Sósmező régi magyar katolikus temetőjét a Lemhényi Ifjúsági Szervezet tagjai és segítőik. A falu fölötti dombon fekvő, több évszázados sírkertben még ma is áll néhány 18–19. századi, magyar feliratú sírkő, a hantokat azonban már nincs, aki rendszeresen gondozza: Sósmező utolsó magyar lakosa húsz évvel ezelőtt, 2006-ban hunyt el.
A kezdeményezésről Lukács Botond számolt be a Lemhényi Ifjúsági Szervezet nevében. Mint felidézte, augusztus közepe táján kereste meg telefonon a berecki Rózsa József, aki aggodalommal jelezte: ha nem tesznek valamit, a régi magyar temetőt lassan teljesen visszahódítja a természet.
A lemhényi fiatalok éppen a hagyományossá vált Ojtoz–Úz túrájukra készültek, ennek ellenére a csapat hat tagjának sikerült időt szakítania arra, hogy nekifogjon a sírkert rendbetételének. A munkát két részre osztották, és saját eszközeikkel, gépeikkel láttak neki a sűrű növényzet eltávolításának. Lukács Botond szerint túlzás nélkül embert próbáló feladat várt rájuk.
Két alkalom kellett a munka befejezéséhez
Első nekifutásra a temető mintegy felét sikerült megtisztítaniuk. Úgy váltak el, hogy amint lehetőségük lesz rá, visszatérnek Sósmezőre, és befejezik a megkezdett munkát. Erre most került sor: az önkéntesek ismét nekifogtak, és sikerült megtisztítaniuk a sírkert hátramaradt részét is.
A régi katolikus temető a Sósmező magyar múltjából megmaradt kevés tanújel egyike. A faluba érkezve az első hídnál balra fordulva, a Brezája-patakon túl, a település fölötti dombon található. A temetőben még ma is fellelhető jó néhány 18–19. századi, magyar feliratú sírkő. Egyes köveken különösen szép faragású feliratok olvashatók, mások a világháborús harcok emlékét őrzik: akad olyan sírkő is, amelyen becsapódó lövedékek nyomai maradtak fenn.
A temető sorsa szorosan összefonódott Sósmező magyar közösségének eltűnésével. A régi hantokra hosszú ideje nem hord már senki virágot, hiszen az egykor itt élő magyarság mára eltűnt a településről. Sósmező utolsó magyar ajkú lakosa 2006-ban hunyt el.
„Nem csak egy sírkert, sokkal több”
Lukács Botond szerint éppen ezért különösen fontos, hogy a temető ne váljon végleg az enyészet martalékává. Sósmező a történelmi Magyarország keleti határvidékén feküdt, a régi sírkert pedig azoknak az embereknek is őrzi az emlékét, akik nem feltétlenül itt születtek, hanem munkájuk, szolgálatuk vagy életük más fordulata révén kerültek a vidékre, majd itt leltek végső nyughelyet.
„A sósmezői temető nem csak egy sírkert, sokkal több” – fogalmazott Lukács Botond. Mint írta, tekinthetünk rá úgy, mint a történelmi Magyarország egyik utolsó vagy éppen keletről nézve első magyar temetőjére. Az ott nyugvók között tisztviselők és más, egykor Sósmezőn élő magyar emberek is lehetnek, akik háborús vagy békeidőkben haltak meg. Sokuk történetét ma már aligha lehet pontosan rekonstruálni, a sírhelyük azonban megmaradt.
A kezdeményezők szerint legalább annyival tartoznak nekik, hogy nyughelyüket ne nyelje el teljesen a bozót. A mostani munka ezért nem pusztán kaszálás és bozótirtás volt: egy eltűnt helyi magyar közösség még látható emlékeinek megőrzését is szolgálta.
A temető rendbetételében Rózsa József, Mike József, Nagy Mihály, Kelemen Levente, Kelemen Ottó, Molnár Botond, Vatány Lajos, Vatány Norbert, ifj. Gyergyai István, Gyergyai István és Kelemen Hunor vett részt, illetve segítette a munkát.
Lukács Botond külön köszönetet mondott mindazoknak, akik időt, energiát és gépeiket sem kímélve vállalták a munkát. Az önkéntesek két alkalom alatt elérték, hogy a hosszú ideje magára maradt sósmezői magyar temető sírjai és régi sírkövei ismét előbukkanjanak a növényzet alól – és velük együtt láthatóbbá váljon a település lassan feledésbe merülő magyar múltjának egy darabja.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
