Incze Lajos fotográfus hagyatékaA fényképekről a történelem néz vissza ránk

2026. szeptember 29., kedd, Közélet

A sepsiszentgyörgyiek által csak Gyulai-házként ismert Csíki utcai impozáns épület tetőszerkezetét 1990. május 29-én, a Richter-skála szerinti 6,8 fokú földrengés igencsak megrongálta. A felújítási munka során különös lelet került elő: a padláson felhalmozódott limlom között poros kartondobozokra bukkantak a munkások, bennük több ezer üvegnegatívval. 

  • Fotók: Albert Levente
    Fotók: Albert Levente

Az Incze Lajos (1882, Brassó – 1961, Sepsiszentgyörgy) fotográfus műtermében készült fényképeket a szentkatolnai Kovács László fotóriporter, fotóművész azonosította és mentette meg az enyészettől – ő volt az, aki évtizedeken át őrizte, dédelgette a törékeny lemezeket, és élete utolsó szakaszában házilag barkácsolt szkennerével hozzá is kezdett feldolgozásukhoz. Betegsége azonban megakadályozta abban, hogy munkáját befejezze; 2022-ben hunyt el. A feladatot egykori ígéretéhez híven Préda Barna vette át, aki 2025 nyarán vágott bele a hagyaték teljes körű feldolgozásába, és most kötet formájában adta közre az eredményt. Az üvegbe zárt idő című, ízlésesen szerkesztett és a Zalánpatak Falumúzeumért Egyesület által kiadott könyv a gazdag örökségnek csak részét, a „kicsi magyar világ”, azaz 1940–1944 közt készült hadtörténeti fotográfiáit teszi közzé. 

A Székely Nemzeti Múzeumban csütörtök délután tartott bemutatón az Incze család tagjai közül is többen jelen voltak. Az esemény házigazdája, Tóth-Bartos András történész rövid felszólalásában Préda Barnát értékmentőként jellemezte: falumúzeumot működtet, helytörténészként értékes könyveket ad ki, most pedig Incze Lajos hagyatékát dolgozta fel, tehát illik rá a kifejezés. Szungert Balázs, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának ideiglenes ügyvivője nagy élménynek mondta, hogy a könyvet kezébe vehette. Mint mondotta, meglehet, hogy ama földrengés sokaknak okozott bajt és anyagi kárt, de a közel ötezer régi fénykép révén kincset is felszínre hozott. Általuk – szó szerint – történelmünk jelentős korszakába tekinthetünk be. Nemcsak száraz tényeket, történelmi adatokat közölnek a képek, hanem a mindennapi emberek sorsát is megismerhetjük általuk. „A könyv bizonyítéka annak, hogy a múltunkat nem hagyjuk elveszni, és én azt kívánom önöknek, hogy ezen az estén találjanak rá esetleg régi ismerősükre, eltűnt családtagokra, és az is nagyon-nagyon fontos a könyv kapcsán, hogy lássuk azt, hogy a múltunkból ered a jövő, és ezt nem veszíthetjük el” fogalmazott.

 

 

Berekméri Árpád marosvásárhelyi történész-levéltáros és Préda Barna beszélgetése során az Incze család történetéről és a fotóhagyaték felleléséről is szóltak, s méltatták a megtartásukban oroszlánrészt játszó Kovács László fotóművész érdemeit is. Préda Barna felidézte, miként került kapcsolatba 2019-ben Kovács Lászlóval, miként próbálta segíteni az ő, betegsége ellenére is kitartóan végzett munkáját, majd miként folytatta az elhunyt feladatát. Mint vallotta, a munka nem volt egyszerű. Elsötétített szobában, állványról fotózta be egyenként az üvegnegatívokat, majd pozitívvá kellett alakítani azokat. Nagyon izgalmas volt, hogy azt láthatta, amit készítőjük nyolc évtizeddel azelőtt – árulta el. A szerző személyéről is igyekezett minél többet megtudni, felkutatta hát Incze Lajos Sepsiszentgyörgyön és Marosvásárhelyen élő unokáit, Budapestre is elutazott, hogy megismerhesse a fotográfus emlékiratait. Mindezek tudatában tiszta szívvel vallhatja: Incze Lajos életútja egy magyar népmesével ér fel: a semmiből építette fel vállalkozását, majd a történelem változásai miatt elveszítette azt, de a nehézségek ellenére is képes volt megőrizni emberi méltóságát és tartását – jelentette ki.

A 901 hadtörténeti jelentőséggel is bíró üvegnegatív több mint ezer arcot örökített meg, ezek közül azonban eddig csak tizenegy személyt sikerült azonosítani. Préda Barna arra kérte a közönséget, nézzék tüzetesen végig a kötet végén megjelölt Facebook-oldalt, hátha azonosítani tudnak egy-egy ismerőst vagy rokont, s jelezzék, ha sikerrel járnak: egy fotóanyag akkor válik igazán értékessé a tudomány számára, ha név szerint ismerni a rajta szereplőket.

Nagy Gabriella nyugalmazott magyartanár érzelmes, a hallgatóságtól nagy tapsot kapott, felolvasott írásában nagyapjának alakját és a vele töltött időt idézte fel.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2026-09-29: Közélet - Bartos Lóránt:

Önkéntesek mentették meg az enyészettől a sósmezői magyar temetőt

Embert próbáló munkával tisztították meg az elburjánzott növényzettől Sósmező régi magyar katolikus temetőjét a Lemhényi Ifjúsági Szervezet tagjai és segítőik. A falu fölötti dombon fekvő, több évszázados sírkertben még ma is áll néhány 18–19. századi, magyar feliratú sírkő, a hantokat azonban már nincs, aki rendszeresen gondozza: Sósmező utolsó magyar lakosa húsz évvel ezelőtt, 2006-ban hunyt el.
2026-09-29: Elhalálozás - :

Elhalálozás

Megemlékezés
Fájó szívvel emlékezünk id. TORMA SÁNDOR CSABÁRA halálának 4. év­fordulóján. Pihenése legyen csendes, emléke áldott.
Gyászoló szerettei
5298/b