Apró repedések lakóiÚj pókfajt írt le a háromszéki tudós

Apró és érdekes

Az új faj, amely a Cataleptoneta sulfur nevet kapta, egy, a barlangi életmódhoz nagyon szélsőségesen alkalmazkodott pókcsaládba (Leptonetidae) tartozik. A családra jellemző, hogy az ide tartozó fajok szemei redukálódtak, néha a hat helyett csak négy van, és ezek is depigmentáltak, vagyis a barlang sötétjéhez szokott pókfajok nem látnak. A most leírt pókfaj testhossza 1,26 milliméter, végtagjai azonban feltűnően hosszúak: az első lábpár hossza az öt millimétert is meghaladja. Továbbá nagyon hosszú érzékszőrök és tövisek találhatóak rajtuk, főleg a tapogatólábakon, ami a barlangi életmódhoz való alkalmazkodás egyik következménye: látás hiányában így találják meg a táplálékot, de ez segíti őket a védekezésben és a tájékozódásban is. A barlangok repedéseiben húzzák meg magukat, és nagyon pici, alig néhány négyzetcentiméteres hálókat készítenek, ami miatt nagyon nehéz észrevenni őket. Hogy mégis sikerült, az a kénes barlangokat negyven éve tanulmányozó Șerban Sârbunak köszönhető (ő volt az, aki feltárta az 1986-ban Dobrudzsában felfedezett első olyan barlangot, amelyben a tápláléklánc nem a fotoszintézisen, hanem kénbaktériumok tevékenységén alapul, és felszíntől elzártan működik). Az ezeket a kutatásokat világszinten vezető, Kaliforniában élő román szakember negyvenéves tapasztalatának birtokában tudja, hova kell „bekukkantani”.

Az eddigi vizsgálatok szerint a pókok kicsik, és napvilágra sosem mennek, mégis képesek egyik barlangból a másikba „átköltözni”, ugyanis az azokat összekötő repedéseken keresztül nagyobb távolságokat is képesek megtenni. Nem kénnel táplálkoznak, de egy, a kénbaktériumok által előállított szerves anyag által fenntartott táplálkozási lánc részei. A baktérium biofilmet alkot, ezt apró ugróvillások és kétszárnyúak fogyasztják, ők maguk pedig nagyobb testű ízeltlábúaknak, álskorpióknak, soklábúaknak és különböző ragadozó rovaroknak jelenthetnek táplálékot.

A Cataleptoneta sulfur

„Ennek a fajnak néhány példányát már az első expedíció alkalmával begyűjtötték, de a fajleírással megvártuk a genetikai vizsgálatok eredményeit és az elektronmikroszkópos felvételeket, melyek alapján a rajzok is készültek – ezekben nagy segítségemre volt Boróka lányom, aki a Plugor Sándor Művészeti Líceum 11. osztályában tanul. A pókok – például viselkedésük – további tanulmányozása még számos érdekességet tartogathat a tudomány számára. Biogeográfiai szempontból is érdekes lehet, hogy vajon mikor szigetelődtek el egymástól az egyes barlangokban élő populációk. Ezt most genetikai vizsgálatokkal lehet nyomon követni, így lehet következtetni arra, hogy hogyan alakultak ki új fajok az elszigetelődés után” – mondotta Urák István.

Különleges, gazdag barlang

A Vromoneri-kanyonban található, a görög–albán határ alatt húzódó barlangot cseh barlangászok fedezték fel 2022-ben. A képződmény több szempontból is érdekes: a barlang hatalmas kiterjedésű, de nem hatol mélyre a fény, levegőjében igen magas a hidrogén-szulfid-koncentráció, mégis gazdag élővilág rejtőzik benne. Ebben jelentős szerepet játszik két mezotermális (26 Celsius-fokos) kénes forrás: ebben kénbaktériumok oxidálják a hidrogén-szulfidot, az ebből nyert energiával pedig szerves vegyületeket állítanak elő, melyek egy részét a pókok kedvenc táplálékát képező ugróvillások és kétszárnyúak fogyasztják. A nagy táplálékbőségnek köszönhetően a barlangban élő másik pókfaj, a házi zugpókok (Tegenaria domestica) egyedei a megszokottól eltérően viselkednek: nagyon jól megférnek nemcsak egymás mellett (olyannyira, hogy 106 négyzetméternyi közös hálót szőttek), hanem békésen osztoznak a helyen egy másik fajjal, a tüskésfejű vitorláspókkal (Prinerigone vagans) is.