Harminc évvel ezelőtt néhány lelkes zabolai fiatal még aligha gondolta, hogy az iskolai tornateremben szervezett táncházakból egyszer olyan közösség nő ki, amely nemzedékeket köt össze. Szeptember 20-án a Gyöngyharmat Néptáncegyüttes jubileumi ünnepségén nemcsak egy tánccsoport születésnapját ünnepelték: egy falu három évtizedes közösségi története elevenedett meg. Egykori gyöngyharmatosok tértek vissza, gyermekeik léptek színpadra, barátságok, közös utak és emlékek kerültek elő, régi és mai táncosok mozdultak egyként a muzsika hangjaira.
A kezdetek előtt is volt hagyomány
A Gyöngyharmat története 1996-ban kezdődött, de a zabolai néptáncmozgalom kezdetei ennél jóval korábbra nyúlnak vissza. A hetvenes-nyolcvanas években is működtek táncos közösségek, a rendszerváltás után pedig zabolai fiatalok már 1990-ben magyarországi néptáncfesztiválon szerepeltek.
Szigyártó Nimród alpolgármester, az együttes egyik alapító tagja úgy emlékezett: ez az élmény is hozzájárult ahhoz, hogy hat évvel később megszülessen egy saját zabolai csoport gondolata. A kezdeti táncházakat az iskola tornatermében tartották, illetve ott, ahol éppen helyet kaptak. Both László és Kozma Marika, a későbbi Illés Marika indította el a szervezést, hozzájuk pedig egyre többen csatlakoztak. Both László akkor a Vigadó Néptáncegyüttesben táncolt, azt, hogy a zenei háttér meglegyen, Ábri Béla, Csűrös Imre és Csobot Lehel biztosította. Fontos szerepet vállalt Ádám Attila akkori polgármester is, aki felismerte a kezdeményezés jelentőségét és felkarolta az együttest. Both László 1997-től a polgármesteri hivatal kulturális előadójaként irányította a csoportot.
Pozsony Ferenc néprajzkutató a jubileumi ünnepségen Zabola tánckultúrájának sajátos fejlődésére is rámutatott. Mint mondta, a település korán polgárosodott, lakói pedig mindig nyitottak voltak az újra. Így az autentikus néptáncok mellett idővel megjelent a tangó, a keringő, a hétlépős és több más polgári tánc is. A Gyöngyharmat három évtizedes munkája részben éppen azt jelentette, hogy a fiatalokat ismét közelebb vitte a hagyományos tánckultúrához.
Öt nemzedék, több száz táncos
Harminc év alatt legalább öt nemzedék fordult meg a Gyöngyharmatban, több száz gyermek és fiatal tanult az együttesben. Repertoárjuk folyamatosan bővült: erdővidéki, felcsíki, sóvidéki, Nyárád menti, marosszéki, vajdaszentiványi, magyarlapádi, mezőségi, széki, kalotaszegi és szatmári táncokat tanultak, de magyarországi és moldvai csángó táncokat is színpadra vittek.
A Gyöngyharmatból az évek során orvosok, mérnökök, pedagógusok, terapeuták, néptáncoktatók és művészek kerültek ki. Egykori táncosuk Kádár L. Gellért színművész is, akit ma már széles közönség ismer a Hunyadi történelmi sorozat címszereplőjeként. Mások később maguk is néptáncot oktattak vagy más együttesekben folytatták.
A közösség azonban nem csak pályákat indított el. Barátságok, szerelmek és házasságok születtek a próbák, fellépések és utazások során. Both László is itt ismerte meg későbbi feleségét, ma pedig az egykori táncosok gyermekei közül többen ugyanabban az együttesben táncolnak.
Amit magukkal vittek
Kovács István 1996-ban csatlakozott a Gyöngyharmathoz, és 2005-ig, mintegy kilenc éven át volt aktív táncos. Emlékeiben különösen a külföldi utak maradtak meg: rengeteget jártak Tapolcára, felléptek Ausztriában, Grazban is, ahol a kovásznai Tiszta Szív kórussal közösen szerepeltek. Tapolcán – idézte fel – mindig kitűnően fogadták őket, vastapsot kaptak, rendszeresen visszatapsolták a zabolaiakat. Elmondása szerint a Gyöngyharmat számára továbblépési lehetőséget is jelentett. Kalotaszegi tánccal felvételizett a Háromszék együtteshez, felvették, és fél éven keresztül járt próbákra. Az iskola és az akkori nehézkes közlekedési viszonyok miatt végül nem tudta folytatni. Arra a kérdésre, mit köszönhet a Gyöngyharmatnak, tömören válaszolt: „A táncot, a közösséget és a barátokat.” A három évtizeddel ezelőtt kezdődött történet családjában is folytatódik: ma már a lánya is a Gyöngyharmatban táncol.
Kádár L. Gellért színművész érdeklődésünkre elmondta: nyolcadik osztály végén, barátja, Bajkó Tamás hívására került a Gyöngyharmathoz. Néptáncos előképzettsége nem volt, az első próbák idegen világot jelentettek számára, ám hamar otthonra talált. „Nem az számított, ki vagy, kik a szüleid, milyen háttérből jössz, hanem az, hogy ott vagy, táncolsz, figyelsz a többiekre. A tánc lett a közös nyelvünk” – fogalmazott. Kalotaszegi, mezőségi, szatmári és felcsíki táncokat tanult, különösen a legényeseket szerette. Meghatározó élményei a tánctáborokhoz, mindenekelőtt Magyarlapádhoz kötődnek. Úgy érzi, a néptánc fegyelmet, kitartást, tartást és csapatszellemet adott neki, ugyanakkor a színpadhoz is hozzászoktatta. Ennek későbbi pályáján is hasznát vette. A színművészeti felvételi táncos részére Both László készítette fel, az egyéni vizsgára két legényessel készült. Gellért szerint az egyik legfontosabb dolog, amit egykori oktatójától kapott, a bizalom volt: hitt benne, foglalkozott vele, és olyan alapot adott számára, amelyet később is magával vitt. Bár ma már a néptánc nincs jelen mindennapjaiban, ritmusérzékében, a zenéhez és a színpadhoz való viszonyában máig érzi a gyöngyharmatos évek hatását.
Felvonulással kezdődött az ünnep
A harmincadik évfordulót szeptember 20-án, vasárnap gálaműsor keretében ünnepelték a zabolai kultúrotthonban. Ezt megelőzően a résztvevők a zabolai Mikes-kastélynál gyülekeztek, innen indult a menet a kultúrotthonhoz. Elöl gyermekek vitték a Gyöngyharmat tábláját, mögöttük zenészek, régi és mai táncosok, a kovásznai Recefice Néptáncegyüttes tagjai és vendégek haladtak. Mire a menet a kultúrotthonhoz ért, az udvar és a terem is megtelt, a résztvevők száma meghaladta a háromszázat.
A gálaműsor elején Bajka-Szűcs Mónika idézte fel az együttes történetét, majd Fejér Levente polgármester köszöntötte az ünneplőket. Mint mondta, a Gyöngyharmat neve három évtized alatt összeforrt Zabolával, hiszen az együttes nem pusztán táncot tanított, hanem „hagyományt őrzött, közösséget épített, értékeket adott tovább”. Hangsúlyozta: igazi értéke nem a fellépések vagy díjak számában mérhető, hanem abban, hány fiatalban ébresztette fel a hagyomány szeretetét, és hány embernek adott közösségi élményt.
Régi és új gyöngyharmatosok a színpadon
A kicsi gyöngyharmatosok előbb felvidéki gyermektáncokat, majd Ábri Béla és zenekara kíséretében felcsíki táncokat mutattak be. Őket a kovásznai Recefice Néptáncegyüttes követte vajdaszentiványi táncokkal, majd az egykori gyöngyharmatosok léptek színpadra szatmári táncokkal.
Eredetileg a régi és a mai táncosok közös zárótáncát tervezték, de olyan sokan gyűltek össze, hogy egyszerre nem fértek volna el a színpadon. A kisebbek és a felnőttek ezért külön táncoltak.
Különösen megható volt Csűrös Imre jelenléte, aki az induló időszak zenészei közé tartozott. Évekkel korábban agyvérzésen esett át, a jubileumon mégis népviseletben, hegedűvel a kezében ismét ott muzsikált társai között.
Köszönet harminc évért
A gála egyik legszemélyesebb pillanata Both László köszöntése volt. A gyermekek szülei, az egykori és a jelenlegi táncosok nevében mondtak neki köszönetet a három évtizedes munkáért, türelemért és kitartásért. Nemcsak azért, mert táncokat tanított, hanem azért is, mert nemzedékeket tartott össze egy közösségben.
A gyermekek ajándékot adtak át neki, majd levetítették a Kicsi Gyöngyharmatok rövid videóüzenetét is. Saját szavaikkal mondták el, mit jelent számukra a tánc, a próba, a közösség és Laci bácsi biztatása. Ugyanaz a gondolat tért vissza bennük, amely az egész jubileumot áthatotta: a Gyöngyharmat története nem lezárt múlt.
A műsor végén közös fénykép készült az egykori és jelenlegi táncosokkal, zenészekkel, vendégekkel és támogatókkal, majd táncház következett. Harminc év után a Gyöngyharmat történetének talán legbeszédesebb képe mégsem egy régi fénykép, fellépés vagy elismerés, hanem az, hogy a hajdani táncosok mellett ma már ott állnak gyermekeik is. Kovács István számára a közösség és a máig tartó barátságok, Kádár L. Gellért számára a bizalom, a színpad és a közösségi lét tapasztalata maradt útravalóul. Mások más emlékeket vittek magukkal, de a történet közös: ugyanaz a muzsika szól, csak közben újabb nemzedékek állnak be a körbe.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
