Negyvenéves tanári pályafutás után, amiből harminchetet a kézdialmási Kelemen Didák Általános Iskola igazgatójaként töltött, szeptember elsején nyugállományba vonult Tamás Károly. Vele beszélgettünk a minap az iskola tőszomszédságában lévő családi otthonában. Nemcsak az életéről, családjáról, hanem sportolói, edzői pályafutásáról, a cserkészetről és nagy szenvedélyéről, a fafaragásról is faggattuk a nyugalmazott iskolaigazgatót, aki nyugdíjba, de nem nyugalomba vonult.
Farkaslaka, Székelyudvarhely, Bukarest, Kézdialmás
– Kérlek beszélj az indulásról, szülőfaludról és arról, hogy kerültél a román fővárosba és miért nem Kolozsváron vagy más erdélyi egyetemen folytattad főiskolai tanulmányaidat.
– Nagy szeretettel és nosztalgiával gondolok vissza drága szülőfalumra, Farkaslakára, ahol gyermek- és ifjúkorom gyönyörű éveit töltöttem. Annak ellenére, hogy már kicsi korunkban munkára voltunk állítva, gyönyörű gyerekkorom volt. Hárman voltunk testvérek, sajnos Zoltán bátyám már tíz éve itthagyott minket, ő négy évvel volt idősebb, mint én, húgom, Ilona pedig négy évvel kisebb. Szüleim egyszerű munkásemberek voltak, hol ládagyárban, hol a mezőgazdaságban, hol építkezésben került munka a nagyvakáció idején számunkra, de az otthoni háztartásban is megvoltak az állandó feladataink, tehén, disznó, 20–30 juh mindig volt a gazdaságunkban. Bármit megvásárolhattunk, ha a vakáció alatt kikerestük az árát, így sikerült új biciklit, farmernadrágot vásárolni. Hetedikes koromban, 1977-ben tanultam meg kaszálni és édesapám haláláig, 1986-ig, amikor nagyon fiatalon, alig ötvenegy évesen hagyott itt minket, minden nyáron a pihenőszabadsága alatt kb. öt hektár területet kaszáltunk le és csináltunk szénát harmadában. Már nyolcadikos koromban kőművesek mellett voltam segédmunkás, majd szénahordással is foglalkoztam még tanár koromban is egészen 1990-ig a vakációkban. Édesanyám, nyugodjon békében, nagyon jól megszervezte a nyári vakációinkat, lejárt az iskola és másnapra már meg is volt, hogy hová kell menni dolgozni.
Családunkban addig míg bátyám és én nem államvizsgáztunk, senki nem végzett egyetemet. Bátyám fizikatanár, én matematika–fizika majd testnevelés, a húgom pedig vallástanár lett. Nem sportolt, nem faragott senki, de apai ágon voltak ácsmesterek a családban. Székelyudvarhelyen érettségiztem 1982-ben. Ugyanabban az évben sikeresen felvételiztem a bukaresti egyetem matematika–fizika szakára. A felvételi ideje alatt a Steaua sportszállójában laktam. Száz helyre ezerhétszázan jelentkeztünk. A felvételin magyarul vizsgáztam. Az első tíz között jutottam be. Abban az időben három-négy egyetemista volt az egész faluban. Kilenc hónapig voltam katona, négy hónapot Brăilan töltöttem, majd átkértek Bukarestbe a Steauahoz. Abban az évben ismét országos bajnok lettem az olimpiai reménységeknél. Három év egyetem következett. A három év alatt végig a Steaua csapatában birkóztam. 1986-ban kihelyeztek Kézdialmásra. Abban az évben Farkaslakán megürült a volt osztályfőnököm matematikakatedrája, nyugdíjba vonult, és én nagyon reménykedtem abban, hogy elfoglalhatom a helyét, annál is inkább, hogy szerettem volna tovább birkózni Udvarhelyen. Sajnos, az ígéretek ellenére a kihelyezésekkor a bukaresti egyetem nem kapta meg Hargita megyét, hanem Kovászna megye szerepelt a kihelyezési listán, amelyiken két magyar település, Lécfalva és Kézdialmás közül választhattam. Egyikről sem tudtam semmit. Elkeseredésemben beültem az egyik telefonfülkébe és a Kovászna megyei telefonkönyvben megkerestem Kézdialmást, láttam, hogy a faluban több telefon és vasúti állomás is van. Így esett a választásom Kézdialmásra, ahová akkori szándékom szerint csak rövid időre, három évre jöttem, a kihelyezés alapján három évig kötelező volt ott maradni. 1986-ban a sport miatt a székelyudvarhelyi Fások csapata egy hónapra kivett az almási munkahelyemről és edzőtáborba mentem. Ez idő alatt a jövendőbeli feleségem helyettesített. Vele ott találkoztam először, az ismeretségből barátság, szerelem és házasság lett. 1990-ben még lett volna lehetőség mozogni Farkaslaka felé. 1990-ig a bátyám Zabolán volt fizikatanár, ő hazament, így Farkaslakán már nem lett volna számomra hely, mással pedig nem próbálkoztam. Maradásom fő oka az volt, hogy későbbi feleségem idevalósi. 1991-ben összeházasodtunk.
1989-ben tettem le a véglegesítő vizsgát. Az év szeptemberében zöldfülűként felkerültem az almási iskola igazgatójelölteinek listájára harmadikként póttagnak. Akkoriban iskolaigazgatóknak általában reál szakosokat neveztek ki, így lettem én 1989. szeptember elsejétől iskolaigazgató. Akkor még nem gondoltam, hogy 37 év lesz belőle. Bekövetkezett a rendszerváltás. 1990-ben a tantestület demokratikusan választotta meg az igazgatót. Rövid ideig, alig három hónapig voltam igazgató, nem volt sok „bűnöm”, ezért a tantestület nekem szavazott bizalmat. Azóta voltak kinevezések, versenyvizsgák, amikre mindig jelentkeztem. Negyven évig tanítottam, matematikát, fizikát, testnevelést és közben még kémiát is, ugyanabban a faluban, ugyanabban az iskolában.
A 134. sz. Kelemen Didák Cserkészcsapat 2007-ben
Országos birkózóbajnok is volt
– Hogy alakult sportolói pályafutásod?
– 1977-ben indult Farkaslakán a székelyudvarhelyi sportiskola kihelyezett szakosztálya, ahol birkózni kezdtem. Nyolcadik osztályos koromban az országos bajnokságon második lettem. Ahogy bekerültem Székelyudvarhelyre, tovább folytattam a sportolást, az első országos bajnoki címemet 1981-ben, tizenegyedik osztályos koromban Târgoviștén nyertem. Az ifjúsági válogatottnak is tagja voltam. A Steaua hívott, hogy sportoljak a színeikben. Ez a magyarázata annak, hogy Bukarestbe mentem egyetemre. Akkor az országban csak három egyetemi központban, Bukarestben, Jászvásáron és Temesváron volt hároméves matematika–fizika képzés. Felmerülhet a kérdés, hogy miért mentem matematika–fizikára és nem testnevelésre? Akkor bejutni a testnevelésre, ami csak a fővárosban volt, nagyon nehéz feladat volt, meg kellett tanulni a tizenegyedik osztályos anatómia tankönyvet szóról szóra és a gyakorlati próba is olyan nehéz volt, hogy még a sportolók sem tudták teljes mértékben teljesíteni. Ezért esett a választásom a matematika–fizikára. A háromévest választottam, mert ez volt a legrövidebb. 1986 elején a Staua Sportklub az udvarhelyi Fásokkal egyezményt kötött, az udvarhelyi Szabó László, aki közben olimpikon lett és kitelepedett Németországba, Udvarhelyen edzett és birkózott a Steauanak, én edzettem a Steauanál és birkóztam Udvarhely színeiben, ezzel a lépéssel készültem a hazakerülésre, ami nem valósult meg. 1986 októberében hazahívtak egy hónapra, hogy készüljek az országos csapatbajnokságra. Ezen az országos bajnokságon való részvételemmel huszonhárom évesen sportolói pályafutásomnak vége szakadt. Pedig abban az évben is súlycsoportomban az ország legjobb birkózói közé tartoztam.
Az iskola névadó ünnepsége 1994-ben
Negyven év egyetlen iskolában
– Hogy telt a negyven év tanárként és igazgatóként? Új iskola is épült.
– Matematikatanárként kerültem ide. Összehasonlításként jegyezném meg, hogy 1986-ban Kézdialmáson Csomortánnal együtt óvodától a nyolcadikig úgy 250 volt a létszám, ha nem több, míg a nemrég kezdődött tanévben 95-en vannak. Az akkori nyolcadik osztályban 27 tanuló volt az almási iskolában. Ma a legnagyobb létszámú osztályban 12-en vannak. Ennek sok oka van, de nem az én tisztem ezzel foglalkozni. A régi iskolaépület, ahová kerültem, 1889-ben épült, a másik épület, amelyikben tanítottunk, templomnak épült annak idején, most közösségi házként szolgál. Egész Felső-Háromszéken csak nálunk és Kézdiszentkereszten volt tornaterem, a régi kultúrház volt erre a célra átalakítva. 1994-ben vette fel az iskola a Kelemen Didák nevét. Ebben nagy szerepe volt az akkori plébánosnak, Raicea Oscarnak. Akkor került sor a szoboravatásra a templom udvarán. A tanári az egyik épületben, a tantermek pedig a másik két épületben voltak. 2004-ben, miután Almás önálló község lett, felvetődött egy korszerű iskola építésének gondolata. Az új iskolát Riti Olivér (1939–2024) műépítész tervezte. Öt évig tartott az építkezés. A 2012/13-as tanévet már az új épületben kezdtük el. Negyven évvel ezelőtt a tantestület zöme helybeli volt, a mai nap ez az arány már fordított, és az elkövetkező három-négy évben teljesen meg fog változni, mivel a helybeli volt kollégáim nyugdíjba vonulnak. Az utóbbi években a megyei tanácsnak köszönhetően minden osztályba interaktív tábla került. 2023 decemberében a megyében egyedüliként pályáztunk a kisiskolák kategóriában az iskolaelhagyást megelőző programban (PNRAS) és ennek keretében sikerült egy egész sor iskolán kívüli tevékenységet, főleg kirándulást megvalósítani, ugyanakkor egy modern játszóteret is építettünk. A tornateremben 2017. január 3-án egy rossz kémény miatt tűz keletkezett, három év alatt tudtuk teljesen felújítani. Az évek során nagy hangsúlyt fektettem arra is, hogy tanulóink tantárgyversenyeken mérjék össze tudásukat más iskolák tanulóival. Országos díjazottjaink is voltak magyarból, matematikából és fizikából. Az almási iskola nyolcadikosai közül a legjobbak Kézdivásárhely elit közpiskoláiban folytatják tanulmányaikat. Orvos, fizikus, tanár, mérnök és sok becsületes munkásember került ki iskolánkból, akik a mostani nehéz időben is példaszerűen élik mindennapjaikat. Utódomban, Porcel Melindában látom azt, hogy ugyanazt a vonalat viszi tovább, amit én elkezdtem.
Tamás Károly a csíksomlyói Mária-szobor kicsinyített másával
15 ezer kötetes iskolai könyvtár
– Az iskolai könyvtár nemrég felvette Bogdán László költő, író, a Háromszék egykori főmunkatársának nevét.
– Örököltünk egy könyvállományt, amit évente próbáltunk gazdagítani. Sok könyvet kaptunk néhai Haszmann Páltól, az almási Hodor lányoktól és a Fábián családtól, akik családi könyvtárukat adományozták az iskolának. Almás magyarországi testvértelepüléseitől is kaptunk könyveket. Volt tanítványunk, Majlát-Szabó Attila kapcsolatba hozott Bogdán László özvegyével, aki első részben 800–900 kötetet adományozott iskolánknak. Ekkor vette fel az iskolakönyvtár a Bogdán László nevet. Rá két évre az özvegy még egy furgon könyvvel érkezett, amiket a nyáron leltároztunk be a könyvtár állományába, amely jelenleg 15 670 kötetet számlál. A kötetek digitalizálása maradt még hátra.
Cserkészparancsnok és edző
– Cserkészparancsnok is voltál és vagy jelenleg is.
– Nekem a cserkészet mindig tetszett. 2006-ban a mostani segédpüspök, Kerekes László segítségével alakítottuk meg a 134. számú Kelemen Didák Cserkészcsapatot. Tavaly tizenhét tagja volt, de olyan év is volt, amikor 35–40 cserkészünk volt. Ennek a csapatnak a mai napig én vagyok a parancsnoka. A koronavírus idején kissé szünetelt a tevékenységünk és nehezen indultunk újra. Nyugdíjas éveim alatt megpróbálom továbbvinni a cserkészetet.
– Huszonhárom évesen az aktív sportolást abbahagytad, de 2006-ban edzőként birkózócsapatot indítottál.
– 2006-ban korondi régi birkózó barátommal találkozva vetődött fel az almási birkózócsapat megalakítása. Abban az évben kaptunk a sepsiszentgyörgyi sportiskolától szőnyegeket és elindítottuk a csoportot. Ez azóta sem szűnt meg, jelenleg is működik. Régi álmom volt, hogy egy komoly birkózószőnyeget szerezzünk, hogy normális körülmények között tudjunk edzeni. Az iskolaelhagyást megelőző program keretében sikerült megvásárolni egy hetven négyzetméteres, tépőzáras birkózószőnyeget. Ezen kívül baráti kapcsolataimnak köszönhetően a Magyar Birkózó Szövetségtől egy 6×6-os, összecsukható birkózószőnyeget is kaptunk, amit nemcsak edzéseken, hanem tornaórákon is használunk. Leigazolt sportolóink jelenleg nincsenek, csak barátságos versenyekre járunk. Két korosztállyal edzek. Az edzésekre sajnos egyre kevesebben járnak, hiányzik a kitartás. Nem az a fő célom, hogy világbajnokokat neveljek, hanem az, hogy a gyermekek ügyesedjenek, erősödjenek és mozogjanak, megtanulják, hogy kitartó munkával lehet csak eredményt elérni. Ha megtanulják elviselni a kudarcot is, majd újra talpra tudnak állni, könnyebben viselik majd az élet nehézségeit is. Hallottam, hogy valamikor kézdialmásnak volt focicsapata és focipályája is. A vasútállomás közelében, a régi helyén szép lassan egyiktől és másiktól megvásároltam 66 ár területet, elhelyeztünk két 2×5-ös kaput és használhatják tiszta ingyen a fiatalok, a focikedvelők.
Kézdialmási birkózók a 2010-ben megrendezett birkózóversenyen
A faragás bűvöletében
– A faragásról még nem esett szó.
– A faragást hetedik-nyolcadik osztályban kezdtem el. Farkaslakán élt annak idején egy állatorvos, Jakab Zsigmond, aki nagyon szépen faragott. Az ő hatására kezdtem faragni. 1986-ban, amikor ide kerültem, délelőtt tanítottam, de délután nem volt mit kezdjek a szabad időmmel. Akkor vásároltam egy kisebb gyalupadot, vésőim már voltak, és berendeztem egy kis műhelyt. Autodidakta módon kezdtem faragni. A figurális faragás is vonzott. A legelső nagyobb munkám az almási templomban ma is látható juharfából faragott oszlop volt, amelyikre a Jézus Szíve-szobor került. Az almási és lemhényi templomban van a legtöbb munkám. Püspökszilágy testvérközség számára is készítettem egy nagyobb munkát. Kisnémedin egy embernagyságú Magyarok Nagyasszonya-szobrom látható. A kézdiszárazpataki iskolakertbe egy Márton Áron-szobrot készítettem Bodó Imre plébános megbízásából. Munkáim az Amerikai Egyesület Államokba is eljutottak. Terveim között egy monumentális Trianon-szobor elkészítése szerepel. A szükséges faanyag már megvan. Az iskolában egy faragóműhely is van, amit pályázati pénzből sikerült munkagépekkel felszerelni.
A Tamás család a Puskás Akadémián 2019-ben
Lánya informatikus, fia profi futballista
– Mondjál valamit a családodról.
– Feleségem 1986-ban érettségizett és felvételizett Jászvásáron informatikára. Nem jutott be. Frissen érettségizett, nem volt munkahelye, ezért engem helyettesített egy hónapig, míg én Farkaslakán voltam, ezzel kezdte pedagógusi pályafutását. Két tanévet helyettes tanárként dolgozott az almási iskolában és Felsőlemhényben. 1989-ben sok közös tanulás után ő is bejutott Bukarestbe a matematika–fizika szakra. 1992-ben nappali tagozaton végzett. Kezdetben fizikát, az utolsó húsz évben matematikát tanít. 2010-ben én elvégeztem a testnevelő szakot a Spiru Haret Egyetem sepsiszentgyörgyi kihelyezett karán, ahol mesteriztem is. Utána a fizika mellett tornatanár is lettem. Andrea lányunk 1998-ban született. Kolozsváron végzett informatikát. Egy ottani szakcégnél dolgozik a mai napig, Málnáson lakik, idén június 12-én ment férjhez. Fiunk, Nándor 2000-ben született. Gyermekkorában járt birkózni, de a focit jobban szerette. Első osztályos korától futballozik. Kézdin kezdett komolyabban focizni Csengeri Attila keze alatt, majd Csíkszeredába került. Az OSK-nál az ifi csapatban is játszott VIII. osztályos korában. 2017-ben került a Puskás Akadémia kötelékébe, ő a Székelyföld Labdarúgó Akadémia első olyan növendéke, aki bemutatkozott a magyar élvonalban a Puskás Akadémia színeiben. Nemrég harmadik fociidényét kezdte meg a Komárom FC első ligás szlovákiai csapatban. Három ország első ligájában játszott és mind a háromban szerzett gólt. Családomra, gyerekeim iskolai eredményeire, mostani életvitelükre rendkívül büszke vagyok, sok örömet és elismerést szereztek számunkra, mindketten voltak országos első díjazottak fizikából, a Nemzetközi magyar matematikaverseny díjazottjai voltak mindketten, Andi a magyar nemzetközi versenyen is díjat nyert. Feleségem és családom az elmúlt évek során mindenben támogatott, és segített, hogy kitűzött céljaink valóra váljanak.
– Közéleti szerepet is vállaltál.
– 1990-ben én voltam az RMDSZ egyik alapító tagja és elnöke 2006-ig, amíg átadtam a stafétát Molnár István polgármesternek. A falu 2004-es önállósulásában is szerepet vállaltam, majd segítettem a Püspökszilágy és Szihalom testvértelepülési kapcsolat megvalósítását. Mindezekért az évek során kaptam hideget és meleget egyaránt…
„Istentől kapott talentumaimat az eltelt 40 év alatt megpróbáltam a legjobb tudásom szerint kamatoztatni, remélem az elszórt magvak jó talajba kerültek és meghozzák a sokszoros termést!” – e szavakkal köszöntem el a szülőktől és tanulóktól idén augusztus 31-én a Didák-suli kapcsolattartásra létrehozott Facebook-csoportjában. Úgy érzem, hogy az elmúlt 40 év tanári és 37 év igazgatói munkám alatt igyekeztem legjobb tudásom szerint végezni munkámat, igyekeztem rendre, fegyelemre, tisztességes kitartó munkára nevelni a ránk bízott tanulókat, megpróbáltam Istentől kapott talentumaimat kamatoztatni, és gondolom nemcsak tanítottam, hanem neveltem is. Remélem az általam elszórt magvak jó talajba kerültek és sokszoros termést hoznak.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
