Ursula von der Leyen szeptember 16-án elmondott évértékelőjében egyszerre rajzolta meg minden idők legerősebb és minden idők egyik legbizonytalanabb Európáját. A kontinensen drága az energia, gondok vannak a versenyképességgel, Kínától függ a kritikus nyersanyagok tekintetében, az Egyesült Államoktól pedig a védelmi képességekben. A válasz minderre: új csomagok, új alapok, új stratégiák, új intézmények és – természetesen – még több Európa. Az Európai Bizottság elnökének beszédéből ugyanakkor az is kiderült, hogy Brüsszel immár olyan problémák egy részét próbálja sürgősen megoldani, amelyek kialakulását az uniós politika korábbi döntései legalább részben befolyásolták.
A bürokrácia ellen ezúttal Brüsszel is harcba indul
Charles Dickensszel kezdte Ursula von der Leyen az Európai Parlament előtt tartott évértékelőjét: „Azok voltak a legjobb idők; azok voltak a legrosszabb idők.” A választás találó, bár talán nem pontosan úgy, ahogyan a bizottsági elnök szánta. Azt is tegyük hozzá: Dickens Két város regénye című könyvének a felvezetője így folytatódik: A bölcsesség kora volt az; meg a bolondság kora – ez már valamiért kimaradt az elnök asszony szónoklatából. Viszont rögtön ezután ugyanis megtudhattuk, hogy az Európai Unió még soha nem volt ilyen erős, ugyanakkor talán még soha nem tűnt ennyire bizonytalannak.
A gazdasági helyzet ismertetésénél már kevésbé irodalmi a kép. Von der Leyen elismerte, hogy a magas energiaárak és hitelköltségek nyomást gyakorolnak a lakosságra és a vállalkozásokra, miközben Európa továbbra is széttöredezett tőkepiaccal, hálózatokkal és vásárlóerővel működik. Ezért 2027 végéig történelmi reformot ígér az egységes piacon, gyorsabb engedélyezést és kevesebb adminisztrációt. A Bizottság 12 úgynevezett omnibuszjavaslata állítása szerint évente mintegy 17 milliárd euró adminisztratív terhet faraghat le.
Van ebben némi brüsszeli báj. Éveken keresztül szabályozások, jelentéstételi kötelezettségek, megfelelési rendszerek és újabb előírások érkeztek az európai vállalatokhoz, most pedig az EU egyik legfontosabb projektje lett a szabályozás egyszerűsítése. A Bizottság ráadásul immár a tagállami „aranyozás-mentes”, vagyis az uniós előírások nemzeti túlszabályozása ellen is paktumot akar.
Magyarán: a bürokrácia olyan súlyossá vált, hogy külön politikát kell létrehozni a visszaszorítására. Az európai közigazgatás ezzel lassan eléri az önreflexió legmagasabb fokát.
Drága az energia? Akkor villamosítsunk még többet!
Von der Leyen egyik legfontosabb megállapítása ennél sokkal nehezebben vitatható: Európa nem maradhat ipari nagyhatalom, ha az energia strukturálisan drága.
A Bizottság elnöke szerint a közel-keleti konfliktus kezdete óta az importált fosszilis energiahordozók 90 milliárd euró többletköltséget okoztak Európának. A válasz az „otthon termelt” tiszta energia, beleértve immár hangsúlyosan az atomenergiát is, valamint Európa fokozott villamosítása. A cél, hogy 2040-ig megduplázzák a villamos energia részarányát, amivel számításai szerint évente 260 milliárd euróval lehetne csökkenteni a fosszilisenergia-importot.
Csakhogy közben kiderül egy kellemetlen részlet is. Tavaly több mint 80 gigawattnyi új megújuló kapacitást telepítettek, ám ennek hatszorosa vár hálózati csatlakozásra. Vagyis Európa már megtermelné a zöldenergiát, csak a hálózat nem feltétlenül tud mit kezdeni vele.
Ez meglehetősen jól összefoglalja az európai energiapolitika egyik problémáját: politikai célból rendszerint több van, mint vezetékből, tárolóból, hálózatból és olcsó energiából.
Kína sokkolja Európát – csak éppen már régóta
A beszéd egyik legkeményebb része Kínáról szólt. Von der Leyen szerint az EU Kínával szembeni kereskedelmi hiánya már napi egymilliárd euró, és a „második kínai sokk”, amelytől sokan tartanak, valójában már megérkezett. A következmény szerinte az európai ipari központok dezindusztrializációja.
A diagnózis figyelemre méltó, mert közben Európa évek óta olyan ipari átállást erőltet, amelyhez akkumulátorok, ritkaföldfémek, napelemek és más technológiák tömege szükséges, miközben ezek ellátási láncainak jelentős része éppen Kínához kötődik.
Most a Bizottság is riadót fúj: egyes kritikus nyersanyagoknál a függőség meghaladja a 80 százalékot, bizonyos ritkaföldfémeknél pedig eléri a 90 százalékot. Ezért létrejönne egy új Európai Kritikus Nyersanyag-vállalat, amely beszerzéssel és készletezéssel foglalkozna.
Az EU tehát előbb felépített egy olyan zöld és digitális átállási modellt, amelyhez hatalmas mennyiségű kritikus nyersanyag kell, majd felfedezte, hogy ezek jelentős részét geopolitikai riválisától vásárolja. Most stratégiai autonómiát építünk, hogy megszüntessük azt a stratégiai függőséget, amelyre időközben ráépítettük a stratégiai átállást. Legalább unatkozni nem lehet.
A mesterséges intelligenciát szabályozzuk, aztán megpróbáljuk utolérni
Hasonló kettősség jelenik meg a mesterséges intelligenciánál. Von der Leyen szerint Európának „versenyben kell maradnia”, ezért jelentősen növelni kell a számítási kapacitást, támogatni kell a startupokat, gigagyárakat kell létrehozni és az AI-t be kell vinni az egészségügybe, a közlekedésbe, az agrár-élelmiszeriparba, a feldolgozóiparba, a védelembe és az űriparba. Eközben természetesen Európa a mesterséges intelligencia szabályozásában is világelső szeretne maradni.
A két cél nem feltétlenül ellentétes. A kérdés inkább az, hogy a technológiai versenyben a szabályalkotói elsőség mennyire fordítható át innovációs elsőséggé. Az Egyesült Államok és Kína vállalatai közben modelleket, adatközpontokat és chipeket fejlesztenek, Európa pedig egyszerre akarja utolérni őket és megmutatni nekik, hogyan kellene szabályosan futni.
Von der Leyen maga is elismerte: nem feltétlenül Európának kell kifejlesztenie a technológiai élvonalat ahhoz, hogy abból a legtöbb értéket hozza ki. Ez pragmatikus álláspont, ugyanakkor meglehetősen messze áll attól a „technológiai szuverenitástól”, amely szintén rendszeresen felbukkan a brüsszeli szótárban.
Több védelem, több intézmény, Kanada pedig majdnem európai lesz
A beszéd legnagyobb politikai ambíciója talán a biztonságpolitika területén jelent meg. Von der Leyen európai „4. cikket”, pontosabban vészhelyzeti biztonsági protokollt javasolt. Ennek alapján egy tagállamot érő, fegyveres támadás küszöbét el nem érő súlyos biztonsági incidens esetén az uniós országok összeülnének a közös válasz összehangolására. Emellett felvetette egy Európai Biztonsági Tanács létrehozását is, amelybe Kanada, Norvégia, Ukrajna és az Egyesült Királyság is bekapcsolódhatna.
Új Európai Stratégiai Képességek Eszköze is készül, miközben tovább növekednek a védelmi kiadások. A Bizottság elnöke szerint az európai védelmi költés öt év alatt csaknem 80 százalékkal emelkedett. Ukrajna további támogatásra, légvédelemre és közös hadiipari projektekre számíthat, Oroszországgal szemben pedig von der Leyen elsősorban a meglévő szankciók szigorúbb végrehajtását sürgette. Arról nem ejtett szót, hogy az eddigi 21 csomag inkább ártott az EU-nak, sok szakértő véli úgy: a tömörülés lábon lőtte magát, a kialakult gazdasági helyzethez nagyban hozzájárult az oroszok „büntetése”.
A nap meglepetése azonban Kanada volt. Von der Leyen Mark Carney kanadai miniszterelnök jelenlétében arról beszélt, hogy a CETA-n (Gazdasági és kereskedelmi megállapodás Kanada és az EU között – szerk.) túl egy „Alliance for the Future” létrehozását szeretné, majd felvetette, hogy Kanada lehetne az EU első társult tagja.
Ez legalább merész elképzelés, mert nem tudjuk, mit szól ehhez Kanada szomszédja. Miközben az EU évtizedek óta próbálja eldönteni, meddig ér Európa, milyen tempóban bővíthető a közösség, és hogyan működtethető majd harmincnál is több tagállammal, most felmerült egy olyan társult tagság is, amelyet az uniós szerződések jelenleg nem definiálnak önálló tagsági kategóriaként.
Von der Leyen beszédének központi üzenete végül az volt, hogy Európának önállóbbá, gyorsabbá és cselekvőképesebbé kell válnia. A problémák felsorolása alapján erre valóban volna igény. A kontinensnek olcsóbb energia, versenyképesebb ipar, kevesebb adminisztráció, saját technológiai kapacitás, biztosabb nyersanyagellátás és erősebb védelem kell.
A beszéd érdekesebb kérdése ezért nem az, hogy ezek kívánatos célok-e, hanem az, hogyan jutott Európa oda, hogy 2026-ban egyszerre kell sürgősen dolgoznia szinte mindegyiken. A válasz erre már nem fért bele az unió helyzetéről szóló beszédbe.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
