Meglepő levelet hozott a világháló. Olvasásakor hirtelen nem is sejtettem, ki az, aki éppen engem keres a Pest megyei Abonyból, melynek neve ugyan nem volt teljesen ismeretlen számomra, ugyanis több mint tíz esztendeje annak, hogy egy alkalmi magyarországi út alkalmával ide is bekanyarodtunk, hisz tudtam, hogy az abonyi temetőben ott áll két 1848-49-béli jeles sepsiszéki honvédtiszt síremléke is: a rétyi születésű Antos Jánosé (1819–1906) és az angyalosi Forró Eleké (1813–1894).
Olvasóink számára sem lehet teljesen ismeretlen ez a két név, jeles is mindkettő, emléket is állítottak nekik a szülőfalvak önkormányzatai: Rétyen a falu Antos János alezredesnek, Gidófalva község pedig Angyaloson Forró Elek ezredesnek. Az sem adatik meg bárkiknek, hogy fejet hajthasson két jeles földijének messzi településen levő síremlékénél, de megadatott néhai Kelemen Antal rétyi igazgató-tanárnak, karmesternek és zenekaros kíséretének, amikor faragott emlékkopját állítottak az abonyi síremlékek elébe, Réty község iskoláját pedig Antos Jánosról, feleségéről, Radák Katáról pedig a helyi óvodát nevezték el.
A református lelkésznél kopogtattunk,
amikor Abonyban jártunk, egy hang a telefonban tudtunkra adta, hogy „a keresett lelkész sajnos nem tartózkodik otthon”, bemutatkoztunk és elköszöntünk, de nem azelőtt, hogy meg ne tekintsük a két negyvennyolcas tiszt síremlékét. Rohanva teltek az évek, és mit adott a Fennvaló, idén szeptember végén az annak idején keresett abonyi református lelkipásztor, Gáll Károly tiszteletes jelentkezett, hogy tudtunkra adja nekünk, háromszékieknek is, hogy a Pető Zsolt polgármester vezette városi önkormányzat segítségével közös erővel sikerült megújítaniuk Antos János negyvennyolcas hős, alezredes családi sírhelyét és rendezni a szomszédjában álló obeliszk környékét is, mely angyalosi Forró Elek negyvennyolcas ezredes haló porainak helyét őrzi.
Megtudtuk, hogy az ünnepségen a városi önkormányzat és a református egyházközség virágainak, koszorúinak elhelyezése után emlékbeszédek és papi áldás hangzott el, melyekért ez alkalommal – a negyvennyolcasok szülőföldjének nevében – a Háromszék napilap és jómagam révén mondunk köszönetet a kálvinista eklézsia lelkipásztorának és Abony város önkormányzatának.
Pető Zsolt Forró Elek sirköve előtt. Fotó: Abony önkormányzata
Bővebben a megemlékezésekről
Ünnepi beszédében Simon Szabina, az Abony Városi Művelődési Központ képviselője (fotómellékleteink is innen származnak) felidézte, augusztus 13-a 1849-ben gyásznap volt a magyar nemzet számára. Világosnál ezen a napon tették le a fegyvert az 1848–49-es szabadságharc végső állomásaként. A kapituláció szomorú feladata egy rétyi alezredesre hárult: neki kellett a magyar csapatok nevében elsőként letennie a fegyvert az oroszok előtt. Antos János nevéhez tehát egy igen szomorú történelmi esemény kapcsolódik. Élete azonban korántsem csak a vereségről és a tragédiáról szólt. Kalandos, eseményekben gazdag életutat járt be – olyat, amelyet ma is érdemes megismernünk és példaként őriznünk. Antos János jogásznak készült, de katonatiszt lett. 1819. július 25-én született régi köznemesi család nyolc gyermekének egyikeként a háromszéki Rétyen. Középiskolai és jogi tanulmányait Nagyenyeden végezte, majd innen a bécsújhelyi katonai akadémiára került. 1838-ban már a 2. székely gyalogezred soraiban találjuk hadapródként három évvel fiatalabb öccsével, Ferenccel együtt. Négy évvel később hadnaggyá léptetik elő, 1843 és 1845 között Kézdiszentlélek az állomáshelye. 1848-ban előbb a magyar kormány ellen fellázadt mócok megfékezésében vett részt, majd Batthyány Lajos miniszterelnök a székely hadosztállyal együtt a Délvidékre vezényelte. A 15/1. határőr ezred kötelékében részt vett a szenttamási ütközetben, majd Pákozdnál harcolt, immár főhadnagyi rangban. Zászlóaljával októberben csatlakozott a magyar honvédséghez. A schwechati csatában Guyon tábornok az ő bátorságának köszönhette megmenekülését, ezért Antost ki is tüntették.
A szikszói, kassai, bodrogkeresztúri, verpeléti, kápolnai, kövesdi, tápióbicskei, isaszegi és váci ütközetekben már századosként harcolt. A róla szóló történetek közül talán a legromantikusabb az 1848 karácsonyán történtekhez kapcsolódik. A fáma szerint a lángoló magyarbényei kúriából Antos János az ölében menekítette ki báró Radák Istvánné, gróf Rhédey Klára leányát, Katalint, megmentve ezzel a fiatal lány életét és egyben a család vagyonát is. Valószínűbb azonban, hogy ez a történet inkább a romantikus képzelet szüleménye, egyesek szerint a hőstettet valójában az angyalosi bajtárs, Forró Elek hajtotta végre. Egy dolog azonban bizonyos: Antos János végül elnyerte Katalin szerelmét. És az is bizonyos, hogy számos csatában védelmezte azt a honvédzászlót, amelyet gróf Rhédey Klára hímzett, és amely a 11. zászlóalj lobogója lett. A korabeli történetek szerint a zászlót Antos egy alkalommal „derekára csavarva mentette meg”, majd a csata után visszahozta. A történet szerint ezért a hőstettért a báróné rögtön leánya kezét ígérte neki. Mindez azonban annyira mesébe illő, hogy talán ezt a történetet is inkább a legenda világába kell sorolnunk. Antos János 1849 januárjától a felső-tiszai hadtest karsegédje volt. Május 30-án őrnaggyá léptették elő. Részt vett Komárom és Buda felszabadításában is, utóbbi során tanúsított vitézségéért pedig alezredesi rangot kapott. Sajnos a sors neki szánta a szabadságharc egyik legszomorúbb feladatát. „Aug. 13-án én adtam át az első hadtestet a muszkáknak. Szomorú kötelesség volt ez!” – írta később hátrahagyott emlékjegyzeteiben.
Pető Zsolt, Abony polgármestere. Fotó: Abony önkormányzata
Ez történt Világosnál
Aradon hat év várfogságra ítélték, ám 1851. február 28-án – a románok elől Erdélyből elmenekült gróf Rhédey Klára közbenjárására – kegyelmet kapott. Egyes források szerint csak ekkor találkozott először megmentője lányával, Katalinnal. A két fiatal még ugyanabban az évben házasságot kötött. Bár társadalmi rangjuk nem volt azonos, a leendő após végül nem ellenezte már a házasságot. Antos János szabadulása után felesége abonyi birtokán telepedett le, haláláig ott gazdálkodott. Nem feledkezett meg egykori bajtársáról, angyalosi Forró Elek ezredesről sem, aki szintén 1851-ben szabadult az olmützi fogságból. Antos „magához vette, s annak úri ellátásáról egész 1893-ban történt haláláig gondoskodott”. Ez az egyetlen mondat talán önmagában is sokat elárul Antos János jelleméről: a bajtársiasságról, a hűségről és arról a felelősségtudatról, amely egész életét jellemezte. Felesége, Katalin 1897-ben hunyt el, Antos János pedig 1906. november 20-án hagyta el ezt a világot. Nekrológjában ezt olvashatjuk róla: „Volt benne valami, ami talán-talán kiveszőfélben van: az igazi kegyes patriarkhális főúri viselkedés… Megbecsülte a lelkipásztort mint Isten szolgáját; pártfogolta, kegyelte a tanítókat.”
Megemlékező mondatainak végén az önkormányzati képviselő nagytiszteletű Gáll Károly refomátus lelkipásztort kérte fel, hogy szóljon néhány szót Antos János egyházhoz való kötődéséről. „Az abonyiak nem felejtik el a nemes lelkű alezredest és feleségét, akik életük utolsó évtizedeit itt töltötték, és akiknek földi útja településünkön ért véget. Ezért fontos, hogy mi, akik ma itt állunk, továbbadjuk a történetüket. Hogy ne csak egy nevet lássunk a kriptánál, hanem egy embert. Egy katonát, aki végigharcolta a szabadságharcot” – mondotta a lelkész.
Abonyban nincs feledve a néhai ezredes, Forró Elek sem. Életének egyik jó ismerője éppen a város polgármestere, Pető Zsolt, aki ismereteiről a város honlapján is beszámolt.
Antos János
Angyalos és Abony
Forró Elek szétszakíthatatlanul összeköti a székelyföldi Angyalost és Abonyt. Az ő nevét is elemi iskola viseli az alsó-háromszéki faluban. „Mind az ezredénél, mind a testőrségnél a legtudományosabban képzett tisztnek tartották, a legjobb és legügyesebb lovasnak, legyőzhetetlen vívónak ösmerték, amihez bámulatos nagy fizikai ereje is járult. Megszámlálhatatlan sok párbaja volt, s azokban mindig győzedelmeskedett. Soha ki nem hítt senkit, de ha kihívták, nem kerülte a párbajt. S a vasóriásnak mintha csak gyöngéd szíve lett volna, ellenfelét párbajban soha nem ölte meg.” A szabadságharc bukása után (miután megjárta az aradi fogságot) életét Abonyban töltötte, és ott is hunyt el 1893. január 25-én. „Nyughelye az abonyi református temetőben található. Sírja felett egy szép, obeliszkszerű síremlék áll, amely ma is fontos emlékhely a városunkban” – jegyeztük le a polgármester értékelését. A szabadságharc utáni bujdosás, emigráció és a börtönévek után sok honvédtiszt próbált olyan helyen letelepedni, ahol nem volt szem előtt, vagy ahol családi, baráti kapcsolatok révén támogatásra lelt. Abonyi rokonai, a báró Radák család birtokán telepedett le. Gyűjtőmunkánk során megtudtuk, hogy Abony és környéke (a helyi nemesi családok, mint a Kostyánok, Sivók) híresek voltak arról, hogy befogadták, segítették és tiszteletben tartották az egykori ’48-as hősöket. Forró Elek a fegyverletétel után elveszítette vagyonát, így Abonyban talált békés otthonra, a helyi közösség pedig megbecsült polgárként tekintett az agg ezredesre – olvastuk a polgármesteri hivatal honlapján Pető Zsolt polgármeter írásából.
Szintén a polgármester bejegyzésében olvassuk a történeti források között fennmaradt életrajzi vázlatot: Forró Elek (született Sepsi Angyalos, Háromszék, 1813. ápr. 7.) Forró Ádám közbirtokos és Jakab Borbála fia. Magyar (székely), református. A kézdivásárhelyi katonai nevelőintézetben végez. 1830-ban hadfi a 39. gyalogezredben, 1833-ban nemesi testőr Bécsben, 1838-ban főhadnagy, 1844-ban alszázados a 11. székely huszárezred 4. századánál Kézdimárkosfalván. Nőtlen. Ezrede mozgósított háromszéki osztályával 1848 nyarán a szerb felkelők ellen harcol, szept. 26-ától cs. kir. századkapitány. Okt. 23-án honvédszázados, az erdélyi honvédsereg szervezésével megbízott báró Baldacci Manó tábornok karsegéde Kolozsváron. Az év végén vezérkari őrnagy, Bem tábornok hadműveleti irodájának vezetője. 1849. január végétől alezredes, a marosvásárhelyi katonai kerület parancsnoka. Ápr. 18-án ezredes, a hátszegi és a románbánsági határőrkerület területén lévő csapatok (az ún. „dévai hadosztály”) parancsnoka. Máj. 19-én (ápr. 8.) kitüntetik a katonai érdemjel 3. osztályával. Másfél havi ostrom után megadásra kényszeríti Déva várát (máj. 27.). Június elején Bem parancsára báró Kemény Farkas ezredes kolozsvári hadosztályával közösen hadjáratot indít az érchegységi román felkelők ellen, mely azonban sikertelenül végződik, ő maga lőtt sebet kap (Halmágynál június 5-én). Július közepén csapatainak nagy részét Bem a Székelyföldre rendeli. Aug. 5-én Nagyszebennél csatlakozik Bem seregének főoszlopához. Az itt elszenvedett döntő vereség (aug. 6.) után Déván teszi le a fegyvert. Aradon 6 év várfogságra ítélik (1849. nov. 8., ill. 17.). 1851. február végén Olmützből szabadul amnesztiával. Antos János bajtársánál, Abonyban telepedik le s él haláláig. 1867-től a Kolozsvár városi, 1890-től a Rikán Belüli Honvédegylet tagja. (Ez utóbbi nyilvántartása szerint a katonai érdemjel 2. osztályával is kitüntették.) Meghalt Abonyban, Pest megye, 1893. jan. 25-én.
Berzsenyi Lénárt. Forró Elek portré-rajza
Forró Elek magyar honvédezredes arcképét
az olmützi várbörtönben Berzsenyi Lénárd (1805–1886) készítette el, aki az író és költő Berzsenyi Dániel harmadfokú unokatestvére volt, negyvennyolcas tisztként pedig úgyszintén a várbörtön rabja. Ügyvédi pályára készült, de apja halála miatt 1825-ben nem folytatta tanulmányait, és belépett a 9. (Miklós) huszárezredbe. 1832-ben századkapitánnyá, 1846-ban őrnaggyá léptették elő. 1848 nyarán ezredével hazavezényelték Morvaországból. Szeptembertől részt vett a Jellasics elleni hadműveletekben. Októbertől ezredével csatlakozott a magyar honvédséghez. Novembertől a honvédség pótlovazási felügyelője volt, majd 1849 januárjától ezrede Perczel Mór hadtestéhez beosztott osztályának parancsnoka. Harcolt a január 22-ei szolnoki és a január 25-ei ceglédi ütközetekben, ezért február elején alezredessé léptették elő. Május elejétől huszárezredének parancsnoka lett, a hónap közepétől ezredesi rangban. Júniusban Görgei a II. hadtest parancsnokává nevezte ki, de ő a megbízást nem fogadta el, ezért végül a VII. hadtest lovas hadosztályának parancsnoka lett. A világosi fegyverletétel után Aradon előbb golyó általi halálra, majd tizennyolc év várfogságra ítélték. Az olmützi várbörtönben portrésorozatot készített fogolytársairól. 1857 elején kapott kegyelmet. Ettől kezdve haláláig Vas vármegyei birtokán gazdálkodott. A kemenesmagasi temetőben nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság a Nemzeti sírkert részévé nyilvánította.
Forró Elek arcképe
Az már írás közben jutott eszünkbe,
hogy abonyi utunk végén sikerült még annyi időt szakítani, hogy megkereshessem a Radák család abonyi ősi birtokát, akkor kissé már romlásnak indult udvarházukat. A szomszédban lakók elmondták, hogy abban a pillanatban üres volt az épület, legutóbb szakközépiskolás tanulók kollégiumaként működött.
A Székelyföld Napokra gondolva állt össze ez az akaratlanul is megkésett riport. Hiszem, hogy hasznos lesz, részletadatait pedig jó, ha az itthoniak is ismerik.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
