Azt tudtam, hogy Sósmező valamikor magyarok által lakott falu volt a magyar–román határ mentén, az Ojtozi-szoros közelében. Azt is tudtam, hogy ott létezik egy olyan temető, ahova nemcsak a helybeli lakosokat, hanem különféle nemzetiségű, ott elesett katonákat is hantoltak el mind az I., mind a II. világháború alatt.
Azt viszont nem tudtam, hogy az a temető az utóbbi időben (főleg azóta, amióta kihaltak az ott lakó magyar lakosok) el van hanyagolva, de megértem. Hogy valakinek vagy valakiknek eszébe jutott e nyughely rendbetétele, hát ez egyenesen zseniális gondolat. Úgy látszik, a lemhényi fiatalok jó csillagzat alatt születtek. Biztosan szüleiktől, nagyszüleiktől vagy még távolabbi elődeiktől örökölték ezt a tudatot.
Az a sósmezői temető elsősorban azoknak az embereknek a nyughelye, akik a történelem folyamán sokat szenvedtek, harcoltak, küzdöttek a hazájuk védelmében. Ezt hálálták meg a sírkert rendbetételével a lemhényi fiatalok, akik ugyanakkor két történelmi esemény résztvevői is voltak. Ugyanis útban az Úz völgye felé (augusztus 26-án), a megemlékezésre menve és az után is találtak annyi időt, amennyivel ezt a sírkertet kiszabadították a bozótból saját eszközeikkel, kis gépeikkel. Lukács Boti ifjú székely csemete szívügyének tekintette, már most, ilyen fiatalon azt, hogy a múltat nem szabad felejteni soha, és tette a dolgát.
A domboldalon található ősi temető nemcsak ősi, hanem hősi temető is lehet. Ott még léteznek kidőlt 18–19. századi magyar feliratú sírkövek, tehát itt katolikus magyar népesség lakott, de sajnos mára nemcsak a magyar lakosok, de a temető is eltűnőben van. De ott van.
Lukács Botond szépen és igazán fogalmaz írásában, hogy a sósmezői temető a történelmi Magyarország keleti határ mentén fekszik, és úgy tekintünk rá (most már legalább a temetőre), hogy ez a történelmi Magyarország egyik utolsó vagy – keletről tekintve rá – az első magyar temető. Ha a lemhényi fiatalok gondozásba vették a sósmezői temetőt, és ebből több Kelemen nevezetű fiatal is kivette a részét (nekem is a fél lábam Kelemen), akkor nem csoda, ha a szentivánlaborfalvi ifjak – SZI@ – ápolják a falu köztemetőjét.
Bravó, kedves fiatalok, örül a lelkem.
N. Kányádi Mihály, Szentivánlaborfalva
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
