Mózes László
Hetven évvel ezelőtt, egy lengyelországi elfojtott munkásfelkelés után, 1956. október 23-án magyar egyetemisták szimpátiatüntetést szerveztek Budapesten, aztán az ott kipattant szikra lángként a magasba emelkedett, a kommunista diktatúra, a szovjet megszállás elleni magyar forradalom és szabadságharc pedig lavinaként zúdult Kelet-Közép-Európára. Ez történelmünk nagy pillanata, amikor – miként Márai Sándor is megfogalmazta – egy nép azt mondta: „elég volt!” Elég volt a mindent behálózó zsarnokságból, elég volt az aljasságból, elég volt az embertelenségből, és elég volt a félelemből, az elnyomásból, a jövőnélküliségből. Akkor az ötvenhatos magyarok szinte példátlan egységben álltak ki a szabadságért, hiszen az ötvenes évek brutális kommunizmusa nemcsak kényszert, megfélemlítést és diktatúrát jelentett, hanem jövőtlenséget is. A forradalom szikrái hamar elérték az erdélyi, székelyföldi és háromszéki, sepsiszentgyörgyi magyar közösségeket is, az elszántabbak lángot próbáltak csiholni. Ám miként Budapesten, a kegyetlen megtorlás itt sem késett, nehéz börtönévek vártak mindazokra, akik rokonszenveztek a pesti srácokkal.
Nekik, az erdélyi ötvenhatosoknak is emléket állít, sorsukra, életkörülményeikre villant Sepsiszentgyörgy új ékessége, a most megnyílt Vörös Csillag Múzeum, ahol néma döbbenetet kelt az a több ezer főre utaló felsorolás, mely a Romániában 1956–1965 között politikai perekben meghurcoltak és elítéltek neveit tartalmazza. Megteremtve az elnyomás fojtogató érzetét, az egyszerre látványos és mély megrendülést keltő múzeum a romániai kommunista diktatúra történetére hívja fel a látogatók figyelmét, kiemelten rávilágítva Erdélyre és Háromszékre, az itt élő magyarság akkori helyzetére. Sepsiszentgyörgy életében ez az erőteljes történelmi és kulturális létesítmény, annak kisugárzása mérföldkő, mely arra figyelmeztet: a múltat – a kommunista múltat is! – alaposan meg kell ismerni, az nem feledhető, nem végképp eltörölhető. Kiváltképp a diákoknak és fiataloknak meg kell ismerniük, hiszen mai társadalmi bajaink egyik forrása éppen az, hogy egyre többen egyre szebbnek látják a kommunista diktatúra szörnyűségeit.
Sepsiszentgyörgy megerősödött szálakkal kapcsolódik az ötvenhatos hősökhöz, erőteljesen és határozottan emlékeztetve a kommunizmus embertelenségére. E múzeum arra is figyelmeztet, a mai Szabadságért – említett versében Márai is nagy betűvel írja, példája e napon követhető –, a szabadon elmondható véleményért generációk tekintélyes áldozatot hoztak. Legtöbben egyszerű, hétköznapi hősökként, akik nem vonultak a tankok elé, mint a pesti ötvenhatosok; ők semmi rendkívülit nem tettek, csupán a legádázabb diktatúra idején is megmaradtak embernek: reméltek, dolgoztak, szenvedtek, gyermeket neveltek és próbálták megőrizni méltóságukat; nem váltak az elnyomók kiszolgálóivá, nem álltak be a besúgók, a véres, elnyomó rendszert éltetők táborába.
Emlékezni ötvenhatos hőseinkre – budapestiekre, erdélyiekre egyaránt – annyit jelent, mint megőrizni az emberi méltóságot, megőrizni a Szabadságot – most és mindörökké –, amely ma újra törékennyé, veszélyeztetetté vált. És ez nem is kevés...
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
