VisszajelzésMegtalált ősök

2026. október 23., péntek, Jegyzet

Gyuláról írok Önöknek egy rendkívül megható és sorsszerű családtörténeti felfedezés kapcsán. Családfámat kutatom.

Hosszú ideje kutatom az anyai ágamat, és a folyamat során nagyon sok nehézségbe, zárt kapuba ütköztem. Igazán kevés adat áll a rendelkezésemre.

A mai napon azonban hatalmas áttörés történt: a Kovászna Megyei Levéltár elküldte nekem a nagymamám, Steigerwald Gizella születési anyakönyvi kivonatát (született Sepsiszentgyörgyön 1911. április 20-án). Bár a szülei nevét már tudtam a halotti anyakönyvi kivonatából, de sajnos nem hozott előrelépést ezen információ.

Az anyakönyv mellett az emlékeim segítettek és a régi, nagyapám által kézzel készített faládában talált fotók, amelyekről eddig sajnos nem tudtam, hogy kiket ábrázolnak. 

Miután azonban rátaláltam az önök archívumában megjelent, a Márk Attila által jegyzett „Sorsom meg van írva, el nem kerülhetem” – A „nagy háború” történetei című fantasztikus cikkre (2026. 08. 25) minden a helyére került. 

A cikkben név szerint említett sepsiszentgyörgyi kőművessegéd, a háborúban eltűnt Steigerwald János és felesége, Oláh Ilona az én dédszüleim! Márk Attila kutatásának köszönhetően most már biztosan tudom, hogy az egyik legértékesebb családi fotónkon maga a dédnagyapám, Steigerwald János látható.

A cikkben bemutatott kálvária a nagymamám és a testvérei sorsában is folytatódott. Úgy tudom, a nagymamámnak, Gizellának volt egy Béla nevű öccse, és egy dokumentum alapján felmerült, hogy esetleg egy Gyula nevű öccse is született még a háború előtt. 

Béla Sepsiszentgyörgyön maradt, és az adatok szerint a felesége Jolán volt. Biztosan születtek gyermekeik is, mert egy ránk maradt régi levélben Béla már 3 unokát említ.

A nagymamám, Gizella útja Sepsiszentgyörgyről előbb Brassóba vezetett, ahol 1934-ben házasságot kötött, majd a történelem viharai során valamikor Budapestre került. Ott élte le az élete nagy részét, és ott is hunyt el.

Mellékelten és büszkén küldöm Önöknek a dédapám, a sepsiszentgyörgyi hősi halott Steigerwald János fotóját. Valamint nagymamám, Steigerwald Gizella születési anyakönyvi kivonatának másolatát.

Szeretném hálásan megköszönni a Háromszék szerkesztőségének és személyesen Márk Attilának ezt a felbecsülhetetlen értékű munkát. Önök nélkül ez a fotó örökre csak egy névtelen kép maradt volna egy gyulai fiók mélyén.

Tisztelettel és köszönettel:
Varga Ágnes 

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 384
szavazógép
2026-10-23: Jegyzet - Pálmai Tamás:

Komolyan mondom (Békési levelek)

Kezdjük a szokásos meghatározással. Eszerint ezzel a kifejezéssel a beszélő azt sugallja, hogy amit mond, annak súlya van, nem vicc, nem túlzás, hanem komoly, őszinte, hiteles, fontos. Tehát igaz. Így használhatjuk hitelesítésre, mikor jelezni szeretnénk, hogy egy eset tényleg megtörtént. De nyomatékosításra vagy figyelmeztetésre is alkalmas, mikor fel akarjuk hívni a figyelmet a helyzet komolyságára. Ígéret megerősítésére is jó, ha szándékaink valódiságát bizonygatnánk vele. 
2026-10-23: Riport - Bodor János:

Ahol a falak emlékeznek

Vannak helyek, ahonnan az ember nem csupán új ismeretekkel, hanem nehezen feledhető érzésekkel távozik. Számomra ilyen volt a máramarosszigeti egykori börtön, ahol a kommunista diktatúra idején politikusokat, egyházi vezetőket, értelmiségieket és a rendszerrel szembeszegülő embereket tartottak fogva. A szűk cellák, a rozsdás bilincsek és a meghurcoltak fényképei láttán azon töprengtem, milyen szenvedéseket éltek át azok, akiket hitükért, meggyőződésükért vagy szabadságvágyukért zártak ide.