Az első világháború nagyon sok háromszéki családnak okozott veszteséget és szenvedést. Sokaknál a személyes veszteségek mellett a család háború előtti élete is összeomlott. Egy ilyen esetet mutatok be a következőkben. Egy erdővidéki, pontosabban köpeci katona és családja sorsáról, egy apának a lehetetlenségig kitartó reménységéről, hogy eltűnt fiát megtalálja.
A Hoffmann család
Hoffmann Géza bányaigazgató 1871-ben Selmecbányán született, ahol édesapja, Hoffmann Alajos tanítóként működött. Itt végezte el a bányászati akadémiát. Az 1890-es évek második felében a család Borszéken lakott, ahol a fiatal bányamérnök remek eredményeket ért el, 1895-ben az ő vezetésével egy 200 méteres aknát nyitottak meg. Itt született fia, Hoffmann Zoltán 1896-ban. Kisgyörgy Zoltán helytörténész, újságírónk két dátumot is említ a Köpecre való költözésükkel kapcsolatban: 1897-et és 1900-at. Tény az, hogy miközben a köpeci bányavállalatot vezette, Hoffmann Géza gazdag közművelődési tevékenységet végzett: egy Fink nevű bányafelőrt a köpeci fúvószenekar élére állított, és fellendítette annak tevékenységét, 1903-tól Ferenczy Gézával együtt az Erdővidék című ipari, közgazdasági és tanügyi hetilapot szerkesztette. Vezetése idején, 1907-ben az Erdővidéki Bányaegylet megvásárolta Otrobán Miklóstól az alsórákosi vaskőbányatelepet, Hoffmann Géza itt egy 7 méter vastagságú vaskőtelepet adott át kitermelésre. 1908-ban a Székely Múzeum munkatársait hívta ki Köpecre, ahol a szénbánya felett egy bronzkori település maradványait tárhatták fel. Köpecen vashámor és eszközgyár létesítését tervezte. 1910-ben a Székely Nemzeti Múzeum választmánya tagjai közé választotta.
Nemzetét szenvedélyesen szerető ember lévén, Hoffmann Géza 1901. július 17-én beszédet tartott a ’48-as köpeci honvédek emlékművének leleplezésekor, 1902-ben pedig a köpeci községháza előtti honvédszobornál mondott ünnepi beszédet. Talán nem is gondolta, hogy az 1901-es beszéde profetikusan vetítette előre nemzete és családja jövőjét: „Vajon megértjük-e a nagy idők embereinek, áldozatainak intő szavát, vajon lesz-e erőnk, fogunk-e tudni mi is lemondani sokról, ha »Ő«, a szent szabadság védelmére újra üzen, és azt üzeni: mindnyájunknak el kell menni.”
A család Köpecen, az apa által tervezett, ma is impozáns, klasszicista kúriában lakott, ennek 17 szobájában töltötte gyermekkorát fia, Zoltán. Két sajtóbeli említést találtam ifjúkorából: 1911-ben és 1913-ban a Sepsikőröspatakon vakációzó diákok számára gróf Kálnoky Félixné és báró Szentkereszty Béla védnöksége alatt szervezett zárt körű mulatságokon vett részt mint rendező. Két korona felülfizetéssel 1913-ban ő is hozzájárult a vízkárosultaknak való gyűjtéshez.
Hoffmann Géza levele Szentkereszty Mariette bárónőnek. Forrás: Kovászna Megyei Állami Levéltár
Kezdődik a háború
A család 1912-ben továbbköltözött, Hoffmann Géza lemondott a köpeci bánya vezetéséről, és a család Nagyajtára költözött, ahol Hoffmann tervei szerint nyitottak meg egy szénbányát a középajtai patakban, ennek termelését az apácai vasútállomásról szándékozták továbbjuttatni. Nagy tervekkel, új lehetőségeket megvillantó munkalehetőséggel nézett a jövőre, amikor 1914-ben kitört a világháború. Fia, Hoffmann Zoltán 1914-ben VIII. osztályos tanuló volt, egyéves önkéntesként vonult be a 24. honvéd gyalogezredbe, a keresztényfalvi pótszázadba, a besorolás Brassóban történt 1914. október 26-án. Hadapródként a 32-es honvéd gyalogezredhez került, a 9. században szolgált, ahonnan 1915. május 3-án a harctérre vitték. 1915. szeptember 26-án írta utolsó levelét haza; szeptember 29-én Karpilowka mellett látták utoljára. Ettől kezdve megszakadt vele a kapcsolat.
1916 januárjában Hoffmann Géza a Szentkereszty Mariette bárónő által vezetett árkosi haditudósító irodához fordult segítségért. A bárónő a harctéri századparancsnokságtól kért felvilágosítást 1916. február 13-án. A századparancsnok ezredes március elsején értesítette az irodát, hogy Hoffmann Zoltán zászlós 1915. szeptember 29-én a karpilowkai ütközetben eltűnt, holléte ismeretlen. Több információ nem érkezett egészen 1918. július 24-ig, amikor a Vöröskereszt Egylet Tudósítóirodája azt a hírt küldte, hogy Hoffmann Zoltán zászlós a császári és királyi 32-es gyalogezredből 1915. szeptember 29-én elesett; eltemették Karpilowkánál a katonai temetőben, a községtől nyugatra, a Karpilowka–Horodyszcze út mellett. A közlés Kamins főhadnagytól és Pintér Zoltán ezredlelkésztől származott.
Belekapaszkodni „minden csekélységbe”
A feldúlt apa abban a tudatban, hogy fia nem a 32. cs. és kir. gyalogezredben, hanem az ugyanazon számot viselő honvéd gyalogezredben szolgált, valamint hogy a bécsi Feldoberkurat 1916. június 25-én kelt értesítésében Hoffmann Zoltán nem fordult elő a halottak jegyzékében, még reménykedve fordult Szentkereszty Mariette bárónőhöz fia megkeresése érdekében: „mint a vízbefúló a szalmaszálba, úgy mi is belekapaszkodunk minden csekélységbe, ami fiam sorsát nem egészen világossá teszi”. Még az sem tántorította el keresési szándékától, hogy 1916. június 6-án az ezred pótzászlóalja Désről elküldte a katona hagyatékát azzal az értesítéssel, hogy haslövés következtében hősi halált halt fiánál egy darab fényképet, egy imakönyvet és levelezőlapokat találtak. Az apai gondolkodás szerint, ha ezeken a tárgyakon nem volt vér, akkor feltételezhető volt, hogy ezek nem voltak nála a sebesülés idején. Így azt gondolta, hogy ezek nem tekinthetők autentikus bizonyítékoknak a fia halálát illetően. Mivel fia súlyos sebesülését csak egy szemtanú bajtársa közlése alapján állapították meg, aki maga is elesett, az apa abban reménykedett, hogy a háború idején tapasztalt gyakori névcsere és tévedés egyik esete lehet, és tovább reménykedett fia megmenekülésében.
A köpeci hősök emlékoszlopa, rajta Hoffmann Zoltán zászlós neve. Fotó: Márk Attila
Pislákoló remény
Március 18-án a bárónőnek írt levelében így vall az apa: „Feltűnő az is, hogy amikor az a bajtárs, aki fiammal a karpilowkai csatában részt vett, akkori sebesülésénél kitüntetést kapott, az én fiam, ki parancsnoka volt a csapatnak és hősi halált halt, úgyszólván minden nyom nélkül eltűnik, s még felettes hatóságai arra se méltatják az emlékét, hogy legalább megfelelő részvét iratban értesítsenek sorsáról.” „Ha már ugyanis fiam csakugyan hősi halált halt, legalább kapja meg az emléke azt, amit megérdemelt, mert hiszen ő, mint gyerek, az iskola padjaiból, teljesen önként ment az elsők között a csatatérre, ott rendkívül gyorsan emelkedett s érte el a zászlósi rangot, minden más társat megelőzve.”
Felkérte a bárónőt, hogy folytassa a nyomozást, és felajánlotta, hogy elküldi fia leveleit, „melyekből feltétlenül kitűnik, hogy a nyomozás még nem felesleges dolog”. A nyomozás azonban eredmény nélkül maradt. Június 4-én az árkosi hadi tudakozóiroda a családnál érdeklődött, hogy jutottak-e valamilyen hír birtokába. Hoffmann Géza Nagyajtáról június 18-án válaszolt, hogy 1919 októberében kapott egy levelet a Magyar Vöröskereszttől, melyben megerősítették fia halálának hírét. Ennek ellenére ő még mindig remélt, hiszen fia bajtársai, akik részt vettek a karpilowkai csatában, azt állították, hogy nem látták Hoffmann Zoltánt az elesettek között. „Bár ez az alig pislákoló reményünk teljesülne!” – írta az apa.
Sajnos a hír beigazolódott, és Hoffmann Zoltán neve is ott szerepel az első világháborús hősök köpeci emlékoszlopán. A család élete összedőlt. Trianon után a család Budapestre költözött, Hoffmann Géza ott halt meg 1940-ben.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
