Október sokszor még a nyár gombabőségét is felülmúlja, így a télre való felkészülés, az eltevési láz hónapja is. A gyűjtési ösztön ilyenkor sokszor felülírja a felfedezés örömét, pedig egy-egy faj felismerése gyakran legalább akkora élményt jelenthet, mint egy teli kosár vargánya.
Álgyűrűs pereszke
(Tricholoma batschii)
Sétáltak mostanában fenyvesben, miközben a lábuk alatt ropogtak a lehullott tűlevelek? Ha igen, talán önök is elmentek egy igazi gombaritkaság, az álgyűrűs pereszke mellett. Ez a faj nemcsak szépségével, hanem rejtőzködő életmódjával is lenyűgözi a természetjárókat – olyannyira, hogy még a tapasztalt gombászok számára is igazi ünnep, ha rábukkannak egy-egy példányára.
Ha közelebbről is szemügyre vesszük, könnyen megértjük, miért olyan különleges. Kalapja tekintélyes méretű, általában 10–15 centiméter átmérőjű, színe pedig a vörösbarnától a gesztenyebarnáig változik. Szélén rendszerint világosabb sáv húzódik. Kalapbőre száraz időben selymesen fénylő, nedvesen viszont kissé nyálkássá válik, ezért a lehullott fenyőtűk gyakran makacsul rátapadnak. Fehéres lemezei idővel barnás foltokat kapnak és a tönk előtt jellegzetesen, nagy ívben felkanyarodnak.
A gomba legfontosabb határozóbélyegét azonban a tönkje adja. Felső harmadában egy úgynevezett gallérzóna figyelhető meg. Esős időben ez a rész nyálkás lehet, de a lényeg igen jól látható: a gallér alatt a tönk vöröses- vagy narancsbarnán szálas, felette viszont sima és fehéres. A két zóna között húzódó éles szín- és felületi határ az álgyűrűs pereszke legbiztosabb ismertetőjele. Húsa kemény, kellemes lisztszagú, ám rendkívül keserű íze miatt étkezési értéke gyakorlatilag nincs.
Az álgyűrűs pereszke mikorrhizás faj, vagyis a fenyőfák gyökereivel él kölcsönösen előnyös kapcsolatban. Ősszel terem, és elsősorban savanyú talajú fenyvesekben bukkan fel. Vidékünkön valódi ritkaságnak számít. Sepsiszentgyörgy környékén eddig mindössze egyetlen alkalommal sikerült megfigyelni, és a szakirodalomban sem található korábbi adat háromszéki előfordulásáról.
A sepsiszentgyörgyi találkozás ráadásul különleges meglepetést is tartogatott. Az álgyűrűs pereszke többnyire a nálunk őshonos erdeifenyő vagy a telepített feketefenyő közelében terem. Ezt a mindössze négy termőtestből álló kis csoportot azonban egy észak-amerikai származású simafenyő (Pinus strobus) tövében sikerült lencsevégre kapni. A négyből három példány szorosan egymás mellett nőtt, míg a negyedik – a legidősebb és legtermetesebb – néhány méterrel odébb állt. Kalapja 16 centiméteres átmérőjével még a szakirodalomban megadott méretet is meghaladta. A fotózás és a mérés után természetesen a helyén maradt, hogy az őszi szél szabadon hordhassa szét milliónyi spóráját, megalapozva a következő nemzedék fennmaradását.
Ha az erdőt járva hasonló gombával találkoznak, könnyen összetéveszthetik a jóval gyakoribb fehéresbarna pereszkével (T. albobrunneum). De ez rendszerint kisebb termetű, húsa nem annyira keserű, és ami a legfontosabb: hiányzik róla az álgyűrűs pereszkére jellemző, élesen elkülönülő, kétszínű tönkzóna.
Farkas János
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
