Rendkívüli találkozóra került sor pénteken a nagyajtai kultúrotthon Bihari Józsefről elnevezett dísztermében. Csapatnyi magyarországi hagyományőrző, a Kalocsai Hagyományőrző Egyesület tagjai mutatták be színes, kalocsai népviseletüket, a gyermekeknek kézműves-foglalkozásokat tartottak, majd énekeltek, táncoltak is. Egy kerekasztal-beszélgetésen helybéliek és vendégek, köztük a kalocsai vendégek, valamint a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársai a hagyományőrzés fontosságára, szerepére is rávilágítottak.
Dr. Kovács Istvánné Évának, a kalocsai Hagyományőrző Egyesület elnök asszonyának előadásából a résztvevők megtudhatták, hogy a kalocsai népművészet 2009-ben került fel a Szellemi Kulturális Örökség listájára, aztán 2013-ban hungarikummá is nyilvánították. „Igen büszkék vagyunk népművészetünkre, melyet a világon sokfelé ismernek” – mondta. Beszélt az „íróasszonyokról”, akik megrajzolják, tervezik a mintákat, legtöbbször a kertjeik növényeiből, virágaiból ihletődve. Ilyenformán árvácska, nefelejcs, liliom, pipacs, búzavirág, de legfőképp rózsa jelenik meg mintaként a népviseletükön, de vannak „seholsincs-virágok” is, melyek az asszonyok fantáziájának szüleményei, ezek teszik egyedivé az alkotásokat. „A kalocsai nemcsak attól kalocsai, hogy színes, tarka, hanem megfelel bizonyos szabályszerűségeknek és beleillik a mi formavilágunkba” – hangoztatta. A minták megrajzolását a helyszínen ki is lehetett próbálni, akárcsak a hímzést is.
A következő kerekasztal-beszélgetésen a hagyományőrzés fontosságáról, mai helyzetéről esett szó. Mint kiderült a hozzászólásokból, e tekintetben is rugalmasságra, a világ változó voltához való alkalmazkodásra lenne szükség, úgy őrizni hagyományainkat, hogy abban örömüket leljék mások is, hogy szívesen csinálják.
A találkozó legfontosabb és legizgalmasabb része akkor kezdődött, amikor a kalocsai asszonyok és férfiak magukra öltötték szebbnél szebb, színesebbnél színesebb ruháikat és viseletbemutatót tartva a színpadon, elmagyarázták ruhadarabjaik jellegzetességeit, szerepét, érdekességeit. A rendkívül díszes „nagyünneplő” ruhától kezdve az egykori cselédlányok egyszerűbb viseletéig láthattunk öltözékeket, s megtudhattuk többek között, hogy az asszonyoknál valamikor elengedhetetlen volt a fejkendő viselése, mert az alatta levő fékető (mifelénk főkötő) szinte fehérneműnek minősült, családi körön kívül a nők nem mutatkozhattak kendő nélkül.
„Templomba különösen nem mehettek be kendő nélkül, olykor még a fityulára (gazdagon díszített fejrevaló – szerk. megj.) is kendőt kötöttek. Különösen érdekes volt a szomorú és a cifra viselet, melyeket szintén szabályokhoz kötve, életkor szerint hordtak az asszonyok. A fiatalabbak a cifrát, az idősebbek a szomorút. A szomorú viseleten a piros és a rózsaszín színek már nem voltak jelen, s mint elhangzott, olykor már meglehetősen fiatalon, akár a harmincas éveikben át kellett térni a szomorú viseletre a kalocsaiaknak. Még sok más hasonló érdekességre is fény derült a viseletbemutatón, melyet a férfiak zártak, akik az asszonyokéhoz képest kevésbé cifra viseletükért kárpótlásul inkább tánctudásukkal kápráztatták el a nagyajtai művelődési ház közönségét. A színvonalas találkozó táncházzal zárult.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
