Kuti János
Romániában vannak jól működő családi vállalkozások, de akad olyan is, amelyben több család működik együtt, s bár az államnak nagy veszteséget termelnek, házon belül azért szép hasznot sikerül leszedni a szekérről.
Ilyen a bukaresti közlekedési társaság (STB), amely történetesen fizetésképtelenségi eljárás alatt áll. Remus Borza vagyonfelügyelő, aki a cég ügyivel foglalkozik, sajtótájékoztatóján nyilvánosságra hozta, hogy az ott dolgozó mintegy 10 000 alkalmazott közel fele, 4876, rokoni kapcsolatban áll egymással, és közülük 1400-an pedig házastársak. Harminc olyan család van, amelynek több mint 10 tagja dolgozik a STB-nek, a cégen belül azonban 20 fős rokoni háló is akad. (Itt már nem családi, inkább nemzetségi összetartásról beszélhetünk!)
A főpolgármester, Ciprian Ciucu szerint korábban olyan („jó”) kollektív szerződést kötöttek, amely előnyt biztosított azon jelentkezőknek, akiknek rokonai már a vállalatnál dolgoztak, és így nem nagyon számított a szakmai felkészültség sem egy-egy meghirdetett állásnál, mert azt nagyobb eséllyel kapta meg egy rokon. Nem tudni pontosan, hogy milyen beosztásokról lehetett szó, mert a busz-, és villamosvezetőktől gondolom, hogy mégiscsak elkérték a jogosítványt... Egyéb állásoknál meg már ismerjük a mondást: „Akinek Isten hivatalt adott, észt is ad majd hozzá”. De ha nagy az észkereslet és mégsem jutna mindenkinek, akkor a tehetségtelen, hozzá nem értőt a cégnél dolgozó tapasztaltabb rokonok segíthették a munkájukban. Mivel a vállalat fizetésképtelen, jelentős létszámcsökkentést hajtanak végre, és már el is bocsátottak 796 személyt. November 11-én 120 busz- és trolibuszsofőrnek, illetve 50 villamosvezetőnek mondtak fel. Volt, akiknek olyan fegyelmi kihágások gyanúja miatt, mint az üzemanyaglopás, az alkoholfogyasztás vagy mert betegszabadság alatt más cégnek dolgoztak. Remélhetőleg gondoltak arra, hogy ne rúgjanak ki egy családból mindenkit, hanem csak egy-egy kenyérkeresőt. Most csődvédelmet kellene kérni, hogy megkezdjék a tevékenység újraszervezését. 919 betöltetlen állást megszüntettek.
A bruttó átlagfizetés egyébként 10 700 lej a cégnél, és a dolgozók 36 féle pótlékban is részesülhettek. Havonta 2 millió lejt fizettek ki a járművek napi ellenőrzésére: ennyi pénzért nézték meg mindennap, hogy megvannak-e a tükrök, a kerekek, a volán meg a kontaktkulcs.
Aztán ha valakit leépítettek, akkor a régi kollektív szerződés szerint 16–20 havi fizetésnek megfelelő juttatást kaphatott, de az új szerint csak 2–4-et. Egyes sofőröknek pótlékokkal együtt havi 25 000–35 000 lej bruttó jövedelmük volt.
Most ezeket a visszásságokat mind felszámolják, és még van egy másik jó hír is: harmincnapos előzetes letartóztatásba helyezték a bákói Massaro Trans személyszállító vállalat ügyvezetőjét, mivel az ügyészség szerint a cége 11,6 millió lej kárt okozott a közlekedési minisztériumnak. A vádhatóság szerint 157 ezer hamisított utazási szelvénnyel (amelyek fiktív személyi számokat vagy kedvezményre nem jogosult személyek adatait vezették fel) hívtak le jogtalanul állami támogatást olyan járatokra is, melyek csak papíron gurultak.
Mindezek után rengeteg pénz marad meg, amit a bukaresti közlekedési társaság talpra vagy kerékre állítására lehet fordítani.
Sok pénzt áldoznak városainkban a közszállításra, a városatyák mégis panaszkodnak, hogy mindenki autóval jár. Sepsiszentgyörgyön gyerekkoromban (ha jól emlékszem) egy autóbusz közlekedett, a Kiss Géza bácsié, a központtól az állomásig. (Az is beborult egyszer az Olt-híd után.) A város azóta leginkább az Új-telepi résszel, és a Duna Aréna felé bővült, de buszok már mindenfelé nyüzsögnek. Örvendetes, hogy a buszjáratokon egyáltalán nincs zsúfoltság, mint Bukarestben, amit onnan tudok, hogy gyalog járok és a városban mindenfelé látom a modern, üres buszmegállókat, a majdnem üres vagy üres (de nem a garázsba tartó) elektromos autóbuszokat, amelyek nem szennyezik a levegőt és nem kell beléjük drága üzemanyag. Észszerűsítették a járatokat és már mindenhonnan mindenüvé el lehet jutni, de úgy látszik, hogy a városlakók mégis inkább saját autóval közlekednek, pedig parkolni sem egyszerű, nem olcsó, és a garázstartás is pénzbe kerül.
De reméljük idővel a lakosság környezetkímélőbben fog viselkedni, és busszal fog közlekedni.
Fotó: Kristó-Gothárd Hunor
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.