A romániai magyar nemzeti kisebbség történetére vonatkozó újabb kutatási eredmények átadása az egyik célkitűzése annak a kisebbségtörténeti képzésnek, mely az árkosi Európai Tanulmányok Központjában zajlik a napokban. A célközönség a középiskolai tanárok, akiket a kutatókkal is kapcsolatba hoz a Jakabffy Elemér Alapítvány, az MTA kisebbségkutató intézete, a Babeş—Bolyai Tudományegyetem történelem—filozófia kara által szervezett, a megyei tanács által kiemelten támogatott konferencia.
A kezdőnap első két előadásának témája kissé eltért a meghirdetettől, de fontosnak tartották beszúrni, hiszen ezekkel kapcsolatban bizonyos tévhitek forognak közszájon. Hermann Gusztáv Mihály székelyudvarhelyi történész a székely eredet körül fennforgó tévhiteket igyekezett eloszlatni, előadása a Csíki Székely Krónika hamisságának bizonyításában csúcsosodott ki. A sepsiszentgyörgyi származású Pál Judit kolozsvári történész, docens Magyarország és Erdély 1867-ben bekövetkezett egyesülése körülményeinek hátterére világított rá. A sors fintora, hogy az uniót pontosan december 1-jén, ám 1868-ban hagyta jóvá az országgyűlés.
Bárdi Nándor, az MTA kisebbségkutató intézetének munkatársa a romániai magyar kisebbség történetében bekövetkezett töréspontokat járta körül.
Bárdi Nándor Trianon után a párhuzamos nemzetépítések közé záródott közösség különböző korszakokbéli lehetőségeiről, eredményeiről vagy eredménytelenségeiről nyújtott vázlatot. Odáig elmenően, hogy előadása érintette, 1996—98 között az RMDSZ-ben a kulturális elit helyét átvették a vidéki gazdasági érdekcsoportok, vagy az RMDSZ a kampányokban nem szólítja meg a munkásságot, pedig Marosvásárhelyen is, Kolozsváron is ez a réteg teszi ki a nemzeti közösség zömét.
Bárdi a történelemtanárok figyelmébe ajánlotta a romániai magyar adatbankot, mely a világhálón elérhető. Kolumbán Zsuzsanna, a Hargita Megyei Kulturális Forrásközpont által kiadott negyedéves folyóiratot, az Örökségünket mutatta be, felkérve a jelenlévőket, tanulmányaikkal színesítsék azt.
