— ,,Felséges uram, Szent István király! Elöljáróban biztosítlak, hogy számomra a Szent Jobb nem tetemcafat, a Szent Korona nem svájcisapka — nem abba a kantonba tartozom. Szomorúan közlöm, országodat majdnem annyi darabra szakították, mint te annak idején Koppány testét. Szándékod szerint azért tetted, hogy egységesítsd a népet, mert csak úgy tud megmaradni. A trianoni gátlástalan új trancsírozók célja éppen az ellenkezője volt; azt akarták, hogy a magyarság összetörjön, elvesszen, kihaljon. Jelentem: csonkán, erkölcsi, gazdasági jóvátétel nélkül bár, de még megvagyunk" — idézem önt Szent István királynak 2004-ben írt nyílt leveléből. Hol tartunk most megmaradási küzdelmünkben?

— Magyar idő szerint eddig egyet előreléptünk, kettőt hátra, most sajnálatos módon bizonyos rendszeres visszalépések történnek. Ezek erkölcsi és gazdasági fokon egyaránt érvényesek. Szent István királyhoz írt levelemben az európai tagozódás fölötti örömömnek kívántam hangot adni, bár hamarosan kiderült: az Európai Unió épp azon államocskákkal nem törődik valójában, amelyeknek szükségük lenne rá, sőt hagyja, hogy az elszakított Magyarország részein az úgynevezett gazdaállamok a maguk módján kijátsszák a törvényt. Miközben verik a délvidéki magyarokat mindmáig, széttörték és lepisilték Petőfi szobrát Felvidéken, Erdélyben megosztják a magyarokat, az autonómia ügyét pedig elnyomják. Ezenfelül az Európai Unió alkotmányában nem szerepel a keresztény kifejezés, holott Balassi Bálintra épp úgy emlékeztünk, mint aki a kereszténység nevében, védelmében, illetve a Szent István-i gondolat nevében esett el. Mindeközben Európa elpogányosodott, eretnekké vált. Tudniillik a kereszténység nem vallási, hanem morális, tartásbeli kérdés.

Magyarországon sajnos tapasztalhatjuk, hogy nem a Szent István-i mű reformja valósul meg, hanem annak épp ellenkezője. Az országlakosok már alig ismerik az állam ,,védernyő" szerepét, a több évszázados, kemény helytállásra késztető hagyomány sokáig megvédett bennünket. Tatárt, törököt, Trianont, az oroszt morálisan még kibírta ez a nép, hiába laktak vagonlakásokban azok a becsületes tisztviselők, akik nem esküdtek fel az idegen hatalmakra az első világháború után. Ott laktak a Felvidékről, Erdélyből menekültek, s érdekes módon a magyarság autonómiája is megmaradt.

A jelenlegi kormánykoalíció tagjai 1944-re próbálnak visszamutogatni. Összemossák a történelmi Árpád-sávos zászlót a nyilaszászlóval, holott a kettő nem ugyanaz, ezzel riogatnak, melynek történetét rosszul ismerik. Semmibe veszik a népet, csúnya szóval baleknak, más szóval hülyének néznek bennünket. S miután a médiahatalom kilencvenöt százaléka a kezükben van, több embert meg tudnak vásárolni hamis tézisek előállítására és értelmezésére. A rendszerváltás, illetve a demokrácia bevezetésének egyetlen komoly haszonélvezője egy nagyon szűk csoport, amely a hatalma érdekében kisajátítja és tönkreteszi az egész magyar történelmet, ezerszáz évünket, összes hagyományunkkal együtt odadobja a nagytőkének, s ettől a perctől kezdve jelen pillanatban — beleértve az albánokat is — erkölcsileg, morálisan mi állunk a legrosszabbul. Félek, hogy e folyamatnak koránt sincs vége.

— Ismét nyílt leveléből idézek: „...Rabszolgatartóvá vált az állam, nem véd meg, ám kiszolgáltat, nem emel fel, de lenyom, kizsákmányol, követel és behajt, nemzedékekre érvényes távlatot nem teremt, de biztosítja a vegetáláshoz való lehetőséget." Ez elég siralmas távlat…

— Valóban. Nem vagyok államfilozófus, de ha egy állam az ország megtartását és lakosainak védelmét tűzi ki célul, nem lehet egyoldalúan megszüntetni a védelmet. Végül is a magyar állam megszűnőben van, hisz a multinacionális nagytőke vette meg Magyarországot. Trianon után a magyar kisvállalkozók és középvállalkozók húzták ki a gazdasági mélypontból Magyarországot. Horthy kormányzó úr azért hozta létre a Vitézi Rendet, hogy fontos pozíciókban a valóban nemzeti sorskérdéseket vállaló és átlátó, gazdaságilag és morálisan támogató réteg jöjjön létre. A jelenlegi vezetés arra használja fel hatalmát, hogy még a maradékot is szétverje. Tehát nagyon nehéz helyzetben vagyunk. Gyakorlatilag Magyarország már nem állam, még ha formailag van is zászlója és toldozott-foldozott alkotmánya, attól tartok, a jelenlegi hatalom a saját népét tartja ellenségnek. Minden állam saját vasúthálózattal és energiapolitikával védi az országát. Mi épp ezt árusítjuk ki. Megszervezik magukat az írek, a dánok, a finnek, a svédek, mert ez létparancs. Mi feladunk mindent. (...)

A mai magyar hadsereg olyan szintre süllyedt, mint a trianoni leépítés idején, amikor betiltották a működésüket. Közismert: aki nem tud parancsot teljesíteni, az nem tud kiadni sem. Vagyis ha mi nem védjük meg magunkat — ez Szent István, Szent László, továbbá az Árpád-házi királyok s nem utolsósorban Mátyás király alapelmélete —, akkor nem véd meg senki. Jelen pillanatban mindent kiadtunk a kezünkből, már a lelkünk is ott van — tisztelet a kivételnek— a kezükben.

— Azt hiszem, jelenlegi helyzetünk köszönhető az árulóinknak is. ,,Az árulást, az árulkodást nem toroljuk meg soha, így még aztán az anyaföldet, az egyszemélyes sírhelyet is kiszippantják alólunk. Balek népnek nincs hazája... de párja sem. Akadnak országok, amelyek az olajra éhes agresszorokkal szemben felveszik a harcot, de legalább olyan keményen fellépnek a saját véreikből származó kollaboránsok ellen is, nincs irgalom, de olyan flegma válasz sem, mint egy pufajkából elődörmögött »no és«".

— Vállalom, azóta is ez a véleményem. Csak egy példát mondok: amikor kizárták Kovács Lehelt és Hantz Pétert, a Bolyai-egyetem két fiatal tanárát, rögtön akadt két másik magyar, aki nem átallott beállni a helyükre.

Másik példa: Kádár János hívta be az oroszokat 1956-ban. Ez tény. Hruscsovék pontosan tudták, hogy le kell verni a forradalmat. Sajnos, az árulásnak is vannak fokozatai. Ám ha mindig mindenre találunk olyan embereket, akik megvásárolhatók harminc ezüstpénzért, akkor nincs kivezető út. Jelenleg ott tartunk, ha egy ifjú számon mer kérni bizonyos dolgokat, mert az életére megy a ,,játék", azonnal leszélsőjobboldalizzák. Ez megalázó, s ebben bizony a kilencvenöt százalékos médiahatalom képviselői elévülhetetlen bűnöket követtek el. Remélem, egyszer megszenvednek érte.

— Most jutottunk el a következő gondolatához: ,,Félnek mindentől, amely s ami karakteresen magyar. Minden haladó hagyománytól, mely attól haladó, hogy kitaszított, szent elszántak őrzik, ápolják, viszik a szellemünk a szívünk iránt, merthogy továbbadható."

— Emögött hatalmas koncepciót vélek felfedezni. Nem hiszek az összeesküvési elméletekben, nincs üldözési mániám, de a magyarságot üldözik bizonyos vonatkozásban. Egyszerűen nem érdeke Európának és/vagy másoknak, hogy ez a nép ,,összeálljon". Trianon tulajdonképpen erre vezethető vissza: országunkat széttrancsírozták. Jelenleg a nép önazonosság-tudatát szüntetik meg. Ha ugyanis egy nemzet öntudatát, identitástudatát megszüntetik, bármit megtehetnek vele. Má­sodrangú emberként ,,használhatják", mert a másodrangú állampolgár hamarosan elveszíti önérzetét saját hazájában. Európa kiszemelt szögletében élünk, mindig is kompország voltunk, ám most valakik megvásárolták ezt az országot. (...)

Folytonos ,,szellemi szabadságharc" folyik. Miközben akaratlanul alátámasztjuk a demokrácia képletét. Mert hirdethetik, hogy mindenki elmondhatja a véleményét. Igaz, nem a televízióban, hanem a második nyilvánosság előtt…

— Ezt követően ellehetetlenítik az embert…

— Így van. Nem engednek kapcsolatba lépni egy másik, hasonlóan gondolkodó emberrel, fondorlatos módon atomizálnak bennünket. Ez komoly, stratégiailag kidolgozott, nem lebecsülendő forgatókönyv szerint zajlik. Március 15-e és október 23-a is erről szólt. Még a kegyelet sem adatott meg, mert ott verték a tömeget, ahol ötven évvel ezelőtt abbahagyták. Gyakorlatilag ehhez kapcsolódik a népegészségügy tönkretétele: hamar halunk meg, és nincs, hová fordulnunk. Gyakorlatilag azon munkálkodnak némelyek, amit a Világbank egyik lapja írt Nyugaton: kívánatos lenne, ha a magyarság lélekszáma hétmillió alá esne. S miközben ez megtörténik, betelepítéseket terveznek, üres lakások sorozata vár valakikre, nem tudom, kikre, de hogy nem az erdélyiekre, délvidékiekre és nem a felvidékiekre, az biztos. (...)

— Költőhöz illő költői kérdés: lát kiutat?

— A költő nem társadalompolitikus, nem filozófus, és nem történész, bár kicsit mindegyik benne lehet. Gyakorlatilag a kiutat a belső szilárdságban látom, mely a magyarság kipróbált értékeinek őrzését jelentette mindig. Vagyis vegyenek rendes irodalmat, olvassanak, meséljenek a nagyapák az unokáknak. Olyan embereket kell választani az EU-ba, akik harcolnak érdekeinkért. A mindennapi Trianon továbbra is sokk, csonkulás, mely lelkileg még bennünk él, s nem kaptunk rá elégtételt. Így nagyon nehéz az életünk! Az ellenfél gátlástalanná vált. Tehát hibázik. A nép egy részének fel kellene ébrednie. Sajnálatos módon sok embert meg lehet fizetni, aki azzal érvel: ha nem vállalom, elvégzi helyettem más a munkát, aki jól jár. Ez a kis kurta mondat, mely részben morális, ez a kulcsa a megoldásnak. Vagyis hogy ellentmondok.

— Csakhogy az ellenállók egyre kevesebben vannak.

— Pedig ennek a szellemi ellenállásnak be kell következnie. Engem külön szomorúsággal tölt el, hogy számos ember csak az anyagi megvonások megtapasztalása révén áll a jó oldalra. Ez zavar, mert idealista vagyok, mely ellen sosem tiltakoztam. Mostanában nagyot csalódtam az emberi minőségben. (...)

Meggyőződésem, hogy sok szellemi ellenálló van közöttünk, csak nem feltétlenül Budapesten kell őket keresni, s persze, nem géppuskát tartanak a kezükben, csupán fejlett igazságérzetük van. (...)

Jelenleg félteni kell az anyanyelvünket, a fajtánkat, mert kevesen vagyunk, s minket is megosztanak. Helyre kell tennünk az igazságot! Mert ha kettévágnak, Isten tudja, talán még összenő. De a trianoni körbeszabdalásra nincs példa a világon. Országunk hasonlatos az emberi szívhez. Képzeljük el, mi történne velünk, ha a szívünkből kijövő ereket körbevágnák. Márpedig szükségünk van arra, hogy dobogjon a szívünk!