Albert Ernő nyughatatlanra nyugalmazott ,,mikós" igazgató, az Albert Kiadó működtetője, igazi csíkdánfalvi lokálpatrióta — ,,mikor a szülőfalum nevét hallom, mindig megdobban a szívem" — gondolt egy merészet és nagyot, s a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának emlékére hasonmás kiadásban megjelentette az 1899-ben Sepsiszentgyörgyön kiadott Háromszék Vármegye Emlékkönyv Magyarország ezeréves fennállása ünnepére című millenniumi művet. A reprint kiadvány valóságos és eszmei értékére jellemzőek az eredeti kiadáséval azonos méretei — 38x30 cm —, 382 oldal, díszkötésben, dobozban, Háromszék-címeres haskötővel összefogva.
Az olvasó a szó szoros értelmében is megilletődve ül a könyvritkaságnak számító hasonmás díszkiadás előtt, hisz a XIX. századvég legendás hírű és nagy tudású főispánja, hatolykai Pótsa József szerkesztette a legjelesebb korabeli történészek, tudományos kutatók és szépírók közreműködésével, amely ezt a művet kiemelkedően fontos helyre emeli a korabeli hasonló kiadványok között is. Megismerhetjük belőle Háromszéknek a történelmi Magyarországban — Nagy-Magyarországon — elfoglalt helyét, természeti, gazdasági, művelődéstörténeti értékeit és kincseit. A több mint százesztendős kiadvány nem a ,,merjünk kicsik lenni" jegyében született, nem, hanem a kiadás évében még nem is sejtett trianoni traumára is gyógyírt sugároz, amelynek összehozását gróf Teleki Pál tudós professzornak és tragikus sorsú miniszterelnöknek köszönhetjük: ,,Nincsenek kis nemzetek, csak kishitűek, nincsenek kis emberek, csak kicsinyhitűek. Becsületünk előbbre való a jólétünknél."
Nos, álljunk meg egy pillanatra az utóbbi mondatnál.
Albert tanár úr — immár Ernő bácsi — több mint évtizede dédelgeti ezt a tervet, s tervezgeti azt a lehetőséget, hogy hasonmás kiadásban valaki valahogyan megjelentesse Háromszék millenniumi ,,nagybibliáját" rengeteg képpel, korabeli fotóval, rajzzal s olyan okmányok szövegével, amelyek a Székely Nemzeti Múzeum menekített értékeinek zalaegerszegi szétbombázásánál örökre eltűntek, s egyedüli forrásuk ez a könyv. A kiadatásra sarkallta az is, hogy Székelyudvarhely millenniumi emlékkönyve — Jakab Elek és Szádeczky Lajos munkája, 1901 — reprint kiadásban már 1994-ben megjelent. Csík—Gyergyó és Kászonszék története 1918-ig előbb 1938-ban került kiadásra, majd a hasonmás kiadás 1994-ben juthatott az érdeklődők kezébe. Háromszéken, mintha ebben a vonatkozásban a rendszerváltoztatás meg sem történt volna, akik és amely intézmények illetékesek lettek volna, illetve hivatali kötelességük lett volna, hogy a hasonló ügyeket támogassák, közömbösek maradtak.
Albert tanár úr pályázatait az illetékes kuratóriumok évről évre elutasították. Háromszék mibenlétének legteljesebb összefoglalása, a nemzettudat ébresztésének és erősítésének nagy könyve ,,nem fért bele" a költségvetési keretbe.
A Háromszékre honosodott felcsíki értelmiségi gondolt egy merészet, s kölcsönpénzből kiadatta a maga vállalkozásában a könyvet. Csurulya Árpád nyomdája és nyomdászai nagy empátiával vállalták a rendkívüli feladatot, s íme, itt van előttünk a Könyv. Így, nagybetűvel írva.
E sorok írójának értékelése szerint a legnagyobb, egy személyhez köthető vállalkozás, amellyel a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójára valaki is kirukkolt.
És hogy ne temessük el magunkat a semmittevés, önsajnálkozás sírjába, írjuk ide, hogy láss csodát, az emberek — polgármesterek, papok, könyvtárigazgatók és sokan mások —, amint tudomást szereztek a hasonmás kiadásról, azon nyomban megrendelték intézményeik és a maguk számára, becses ajándékként testvértelepüléseknek, testvérintézményeknek.
Albert Ernő Albert Kiadója eddig húsz kötetet jelentetett meg. Többnyire a sajátját. Kiadója is, mondhatni, dacból született. Megunta, hogy más kiadóknál kuncsorogjon, kolduljon. Létesített egy kiadót. A kiadói ,,termékskálán", kétségkívül, a mostani kiadvány a legnyomósabb és a legnagyobb szórású, közhasznú tett.
Ne csak gratuláljunk, hanem pártoljuk fel ezt a páratlan értékű kezdeményezést.