Mondják, hogy a székely származású férfiú ― nevezzük, házi használatra, Székely Ábrahámnak ― olyan könyveket alkotott, amelyeknek értéke vetekszik az ugyanolyan súlyú arany árával. A törökök annyira számon tartják ezt a közülünk való embert, hogy Nagy-Törökországban több szobrot is állítottak emlékére, és ha török nyomdatörténetről van szó országos vagy nemzetközi nagyrendezvényeken, Székely Ábrahám neve, persze nem ebben a formában, ahogyan mi visszamagyarítjuk, illetve visszaszékelyesítjük, hanem a Török Írnokként, Ibrahim Müteferrikaként mindig a tudományos dolgozatok élén említtetik.

Félkész alkotást, szobrot nem szoktak mutogatni. Mi mégis megtesszük. Egyrészt azért, mert képzeletben mások is tovább dolgozhatnak ezen a hatalmas rönkön, igazíthatnak a nagy formákat már sejtető, de részleteiben ki nem dolgozott ― vésett, faragott, fűrészelt ― cserefán, másrészt azért, hogy Ibrahim Müteferrikát közelebb hozzuk a hozzá eddig hűtlen szülőföldjéhez, s az itt élők tudatába véssünk számára egy kis polcot, amelyen nagy személyisége megpihenhet.

Arra nem aspirálunk, hogy ennek a Rodostóba utazandó és ott takaros központi térre állítandó szobornak akkora értéke legyen a véle egy súlyú aranyban kimérve, mint Ibrahim ősnyomtatványaié, de azt már láthatjuk és sejthetjük, hogy ez a monumentális, másfél száz éves fából létrehozott alkotás nagyot nyom majd a magyar művelődéstörténet latjában is.