Felfigyelek, ha napilapjukban nagybátyámmal, Luka Lászlóval kapcsolatosan olvasok valamit. Most is — mint általában — Sylvester Lajos úr két írása késztet adatközlésre.
Amikor Stefano Bottoni történész Sztálin a székelyeknél című új könyvét Marosvásárhelyen is bemutatták a szerző jelenlétében, sikerült beszélgetnem vele. Meggyőződéssel mondta, hogy Luka László meghatározó egyénisége volt a háború utáni Romániának, de teljes képet akkor alkothatunk róla, ha az ukrán és orosz levéltárak idevonatkozó anyagát is tanulmányozni lehet. Bottoni könyvét többször is átolvastam, és rájöttem, hogy van egy része nagybátyám életének, amit én kifelejtettem a családtörténetemből, pedig második felesége, Birman Elisabeta elég hangsúlyosan mesélte el ezt nekem. Ők 1943 februárjában ismerkedtek meg (rövidesen össze is házasodtak). Betty volt, aki oroszra fordította nagybátyám önéletrajzát. A történészek tudnák hitelesíteni, ha kerül majd valaki, aki moszkvai levéltárakban kutakodik.
Luka László 1939-től élt a Szovjetunióban, a német támadás idején azonnal frontszolgálatra jelentkezett. A Kaukázusba vezényelték. Köztudott, hogy ezt a frontvonalat nem sikerült áttörni. Sztálin elismerésül 1943 áprilisában Moszkvába rendelte, előléptette, és kitüntette az ott harcolók és arra érdemesek tisztjeit, katonáit. Többek között Luka Lászlót is. Őrnagyi rangot kapott, kitüntetését személyesen Sztálin tűzte mellére. Nem térhetett vissza hadosztályához, más feladatot kapott: a Volgánál kellett a román hadifoglyokból egy divíziónyi hadosztályt kiválogatniuk. Előzőleg Sztálin többször is meghívta asztalához. Életrajza adatairól kérdezősködött. Nagybátyámnak alkalma nyílt elmagyarázni a székelység kietlen sorsát, főleg az 1920-as évek után. Elmondhatta, hogyan került a baloldali munkásmozgalomba, és hogyan választották az Egyesült Szakszervezetek élére. Sztálin többre értékelte azokat a külföldieket, akik frontszolgálatra jelentkeztek, mint akik a Komintern mellett tevékenykedtek. Lukának ígéretet tett egy kaukázusi típusú autonómiára a székelységnek a háború utáni időkben.
Miután a front elérte Románia keleti határát, Lukát tartalékba helyezték, és politikai feladattal bízták meg. A Központi Bizottság élére választották (családregényemben korabeli fényképek tanúsítják ezt). Hogy mekkora hatalma volt, arról az akkori kormányfő (Sănătescu tábornok) így nyilatkozott: ,,Romániában a hatalom két ember kezében van, egyiknek nincs istene (A. P.), a másiknak nincs hazája (L. L.)."
A ,,hazátlan" szólt Kurkó Gyárfáséknak az autonómia lehetőségéről, de ők hevesen tiltakoztak, azzal érvelve, hogy akkor a dél-erdélyi magyarság sorsa továbbra is mostoha lenne.
Hogy mekkora volt L. L. hatalma? ,,Nagykutya volt" — írta Sylvester úr egyik írásában... Hát úgy öt-hat évig, de aztán elvtársai lépre csalták, Vinogradov üvöltésétől lett hangos a pénzügyminisztérium: Románia nem köteles az itt állomásozó szovjet haderőt fenntartani. Értésére adta tartalékos őrnagyának: ,,Aláírtad a halálos ítéletedet."
A vezérezredes jóslata mellé Sztálin üzente is megérkezett: Luka hűtlen lett a szovjet vezetéshez és annak hadseregéhez, de Sztálin betartja szavát, illetve ígéretét, megalakul a Székely Autonóm Tartomány! Hogyan lett ebből Magyar Autonóm Tartomány, székhelye hogyan lett Kolozsvár helyett Marosvásárhely, hogyan szűnt meg — azt Stefano Bottoni alaposan dokumentálva elmondja...
Sok utánajárás után és tetemes önrész biztosításával az én könyvem is megjelenhetett Szépapáktól unokákig címmel. Lemhényben (szülőfalumban) 2008. szeptember 28-án került bemutatásra. Erről a Háromszék is tudósított. Az iskola tantestülete forgalmazta, így az ezért járó húsz százalék az iskolának maradt. Reményen felül vásárolták, 110 darab került olvasó kezébe. Visszajelzéseket is kaptam, pl. tisztázódott, hogy kivel is találkozott nagybátyám a vadászaton. Hát Rajk Lászlóval. Rajk magánemberként testvérét látogatta Udvarhelyen… de van a politikusoknak magánélete? Még egy románul írt versikét is eljuttattak hozzám. Abban arról van szó, hogy milyen hősiesen dolgozott a ,,Luka-brigád", amikor Torda felől a földgázt Kolozsvárra bevezették. Családregényem Kovászna megyében még nem került a kereskedelembe. A Mentor Kiadónak nincs forgalmazója Sepsiszentgyörgyön. Talán a Szent György-napokon. Megpróbálom!
SIGMOND ELÍZ, Marosvásárhely
