Míg a rendszerváltozás utáni első évtizedben nagylélegzetű rendezvényeket szerveztünk, hogy láttassuk magunkat, megmutassuk, hogy minket semmi nem tud megtörni, és ezzel párhuzamosan a külső-belső építkezésre fektettük a hangsúlyt, addig a jövőben a nőszövetségi szolgálatnak a nemzedékek missziójának kell lennie, hogy egymáshoz, egymás értékeihez közelebb hozzuk a különböző nemzedékeket — fogalmazta meg lapunk kérdésére az erdélyi református nőszövetség jövőbeni stratégiájának lényegét Gede Ildikó székelyudvarhelyi tiszteletes asszony, az egyházkerület nőszövetségének tavasszal megválasztott új elnöke. Úgy véli, a nőszövetségeknek továbbra is hármas küldetése van: tartani a bibliaórákat a lelkierőgyűjtés érdekében, diakónia, valamint a közösségi és egyéni önazonosság erősítése kulturális szolgálat keretében.

A nőszövetségi munkatársképző házigazdája, szakmai irányítója, Tóth Anna tiszteletes asszony a résztvevők segítségével gyűjtötte csokorba a közösségek gondjait, örömeit. Asszonytestvérei elmondták, öröm számukra, hogy segíthetnek a betegeken, elesetteken, részt vehetnek egy-egy templom, illetve közösségi ház építésénél, bábáskodhatnak az ifjúsági csoportok szárnybontogatásánál, a tisztelet, megértés és barátság hangján szólíthatják meg falusfeleiket, és nem tagadják, a sok munka után öröm a kikapcsolódás, az együtt imádkozás, éneklés, szórakozás. De gond is van bőven a közösségekben, olykor irigyek, féltékenyek az emberek, és széthúznak, személyes ellentétek alakulnak ki, kevés körükben a fiatal, egyesekből hiányzik az alázat, kicsinyesek, és ami a leglehangolóbb, a lelkipásztorok zöme közömbös a nőszövetségi munka iránt, nem értékeli eléggé az erőfeszítéseiket.