Jókora saláta-, spenót-, zöldhagyma- és retekhegyek, no meg az elmaradhatatlan palántakínálat hirdeti, itt a tavasz, s előbb-utóbb az olasz, spanyol, török áru mellett megjelenik a hazai is.
Egyelőre csak némi gyökérzöldség, hagyma s nem túl jó minőségű burgonya és alma mutatja, él a zöldség- és gyümölcstermelés mifelénk is, bár a kínálat zömét a nagybani lerakatokból beszerzett, olcsónak semmiképp sem mondható narancs, körte, banán, ananász, kivi, szőlő, kemény bőrű paradicsom, legalább háromféle paprika, padlizsán teszi. S ott pompázik a pultokon a kora tavasz ízletes gyümölcse, a spanyol és török eper 6—8 lejes áron, no meg a friss nyári káposzta. Az árak inkább felfelé, mint lefelé mennek. A húsboltokban is, ahol hónapok óta csak a sertéshúskínálat elfogadható, marhát — ma már 22 lej fölötti áron — ritkábban kapni, s bárány, borjú nincs, mondják, nem is lesz, külföldön jó piaca van. A baromfiválaszték halovány, pulyka, csirke és tyúk kínálja magát, e vidéken hónapok óta sem rucát, sem libát nem lehet kapni. Ráadásul valamennyi jóval drágább, mint egy évvel ezelőtt. Áremelkedés jellemzi különben az élelmiszer-kínálatot, szemmel láthatóan gyöngült a vásárlóerő, amire — meglehetősen szabálytalanul — kis- és nagyobb kereskedőink egyelőre drágítással válaszoltak. De május van, és ilyenkor jobbra vár minden emberfia.