A Mi románok vagyunk, és ősidők óta itt élünk ütemeire egyaránt lelkesen tapsolt Monica Macovei, Traian Ungureanu vagy Cristian Preda. A képviselőház topmodellkiállású elnöke, Roberta Anatase felhagyott a finomkodással, s olyan lelkéből támadta pártja koalíciós partnerét a kormányzásban, mintha sohasem hallott volna a Romániáért kötött szerződésről. Kötelességünk megnyerni a választásokat, hogy az ország ne kerülhessen az ostobák, a helytelenül beszélők, a korruptak kezére — deklamálta. Mentoruk és gazdájuk a kormányzásban és államvezetésben, Traian Băsescu sem teketóriázott sokat, ,,köztetek vagyok, mert csak ti nem szidtok" — mondta, s hívei megnyugvására leszögezte: decemberig — mint eddig is — a nép között lesz, amit sokan úgy értelmeztek: fél szájjal ugyan, de bejelentette, indul az őszi elnökválasztáson.

Geoanăék sem maradtak le, ők Iaşi-ban bocsátották útjukra az EP-képviselőjelölteket, Beethoven Örömódáját játszatták, de üzenetük földibb volt, gátlás nélkül támadták társaikat, a kormányzásban vízió- és bátorsághiánnyal vádolva őket, és felelőssé téve amiatt is, hogy úgymond az ellenségeskedés vírusa dúl köztük.

A liberálisok pénteken mérsékelt érdeklődés közepette mutatták be jelöltjeiket, visszafogottak voltak, kulturáltak, reménykedők. Céljuk világos: megszerezni a szavazatok húsz százalékát. Az aluszékony kampányindítást a szombati bejelentés, miszerint Crin Antonescu lesz a párt elnökjelöltje, kissé ellensúlyozta. Feléjük fordul a közfigyelem, mert sokan reménykednek abban, ha Crin Antonescu megnyeri az elnökválasztást, akkor a liberálisok teljesítik be Silviu Brucan politikai elemző jóslatát, miszerint Románia csak húsz évvel a rendszerváltást követően lesz képes a kommunizmussal szakítani. És valahol a lelkük mélyén hisznek az úgynevezett Obama-effektusban is.

Választási váltóláztól szenved mindenki, aki él, mert tudják, a június eleji szavazás után pontosabban fel lehet mérni az őszi elnökválasztás kimenetelét.