Bár az adott kor törvényei szerint kellett cselekedni, a református egyház soha nem fogadta el a kisajátítást, a népegyház soha nem vette tudomásul az államosítást — szögezte le Tőkés István nyugalmazott teológiai professzor.
Annak a hiányérzetének is hangot adott, hogy nem látja a lélekszámban egyre sorvadó erdélyi magyarság ügyének szolgálóit. A mikós vén diákok és egykori tanárok tanulmányait, visszaemlékezéseit tartalmazó emlékkönyvet Egyed Ákos történész, akadémikus ismertette. A tizenhárom szerző többek között adalékokat közöl az oly sokszor és sokak által megírt iskolatörténethez, megemlékezik méltatlanul elhallgatott egykori mikós tanítók és tanárok munkásságáról, ismerteti az iskola rendkívül értékes könyvtárának keletkezését, bemutatja a Mikóból induló geológusnemzedéket, valamint iskolamonda, internátusi visszaemlékezés révén idézi meg a másfél szászados, valamint a közelebbi múlt hangulatát.
József Álmos és Keresztes László kitartó szervezőmunkájának köszönhető a mikós vén diákok harmadik (a korábbi kettőt 1966-ban és 1969-ben rendezték) képzőművészeti tárlata, amelyet szombat délelőtt nyitottak meg a Gyárfás Jenő Képtárban harminchat művész alkotásából. A köszöntőben Bogdán László arra emlékeztetett, hogy az iskola nevét sokszor megváltoztatták, de azt a töretlen küzdő szellemet, amivel diákjait feltarisznyálta az iskola, azt soha el nem vehették, ennek is köszönhető, hogy a Mikóból indulók mindig a nyertesek közé tartoztak.
A Tamás Áron Színházban tartott ünnepi műsorban az iskolát a meghívottak köszöntötték, irodalmi összeállítás hangzott el a diákok előadásában, fellépett a Péter Albert vezette tánckar és a Dombora Anna, illetve Mitruly Enikő irányította kórus, verset mondtak a két iskola (Székely Mikó Kollégium és Református Kollégium) tanulói. Az ünnepségsorozatot fáklyás felvonulás zárta.
Az emlékkönyv és az iskola utóbbi tíz évének történéseit összefoglaló jubileumi krónika, valamint a tárlat szerzőinek, kezdeményezőinek, szerkesztőinek, kiadóinak nevét felsorolni, a két nap alatti kulturális műsorok betanítóit, előadóit név szerint említeni, a sokféle program szervezőit lajstromolni jelen keretek között nem áll módunkban, annyi ellenben biztosan állítható, több száz ember munkájaként egy olyan megemlékezésfüzér jött létre, amely összeköti a múltat a jelenen át a jövővel abban a szellemben, ahogyan a mindenkori mikósok örökölték a világi és egyházi iskolaalapítóktól, egykori tanítóktól, tanároktól, diáktársaktól.
