Kis közbirtokosság nagy hangoskodással - Mózes László

Kis közbirtokosság nagy hangoskodással - Mózes László

Feszült hangulatban, bekiabálásokkal színezett közgyűlést tartottak szombat délután Feldobolyban a helybeli Hammas Közbirtokosság tagjai. Néhány jelenlevőnek az elnök vezetési stílusával kapcsolatosan volt kifogása, ám miután a felek elmondták a magukét, a régi elnököt további három évre visszaválasztották, s a bírálók közül kettőt cenzori feladattal bíztak meg. Valójában azonban egy igen kis erdő- és legelőtulajdonnal ― összesen 250 hektárnyi terület ― rendelkező közbirtokosságról van szó, melynek nagy gondja nem az, hogy páran másként látják közös dolgaikat, hanem az, hogy még mindig nem sikerült visszaszerezniük egykori tulajdonuk egy részét.

Vonzó falu, elégedetlen emberek

Földrajzi fekvése s jó megközelíthetősége folytán a hegykaréjok közé rejtetten Feldoboly akár Háromszék egyik ékszertelepülése is lehetne, csakhogy az elöregedő kis faluban jobbára az elszigeteltség jeleit látni. A központi részen, a hármashalom mellett fehérlik a takaros, élet után kiáltó aprócska kultúrotthon, előtte kipofozott tűzoltófecskendő hetykélkedik, ám az udvaron a fű kaszálatlan, s a jobb sorsra érdemes épületben ― melynek bizarr, szocreálos és népies egyvelegű nagytermét piros függönnyel takart színpad, termetes vaskályha tarkítja, és még mindig díszeleg benne egy valamikori szilveszteri mulatság újévi köszöntője ― legfennebb alkalmi rendezvények vannak, mint amilyen a mostani, a központ egyik hirdetőtábláján is szóba hozott közbirtokossági közgyűlés. A 2000-ben alakult Hammas Közbirtokosság tanácskozására a Feldobolyban élő Jákó Csaba hívta fel a figyelmet, mondván, gond van a vezetőséggel, önkényes a vagyonkezelés, s a tagok egy része ― nem mindenki ― emiatt elégedetlen, feszültség érzékelhető. „Nem megy úgy, ahogy kell, sok a nézeteltérés, az elnök úr önkényesen intézkedik, nem tudnak semmiről semmit a vezetőbizottságban, hárman vannak öt helyett, de az sem működött. Közösen meg kellene tárgyalni, de nem lehet egyezkedni, mert annyi, mintha a rádióval beszélne az ember, vannak sérelmeink, nem személyesek, mert még rokonok is vagyunk, hanem az eljárás ellen" ― mondja közvetlenül a gyűlés előtt.

A közgyűlésre a tagok apránként érkeznek, a meghirdetett időpontban, vagyis három órakor még lakat függ a terem ajtaján, ám idővel az is lekerül, miközben a gyülekezők csoportokba verődve beszélgetnek. Többen nem is helybeliek, de vannak itt idős, görnyedt hátú feldobolyiak is. A kis falura különben a teljes nyugodtság nyomja rá szombat délutáni, sziesztás pecsétjét, csend és béke honol, s a kultúrházzal szemben, az egykori, berácsozott ajtajú, zöldes vakolatát szaporán vesztő vegyesüzlet mellett három férfi ácsorog, nézelődik, majd egyikük „sétálófészit" ― azaz fejszét ― kínál tíz lejért. Aztán a gyülekezők az erdő felé kanyargó kis utcából belépnek a terembe, mintegy kéttucatnyian.

Hektáronként hatvannyolc lej

A Hammas Közbirtokosság egyike a háromszéki, körülbelül száz hasonló jellegű csoportosulásnak, melyeket egykor a székely falvak jövőt és gyarapodást biztosító társulásként képzeltek el. A feldobolyi közbirtokosság a legkisebbek közé tartozik, hiszen míg átlagosan pár száz hektárnyi erdővel rendelkeznek, a közel kilencven közbirtokossági tagot számláló Hammas alig 100 hektár erdővel és 150 hektár legelővel bír. Damó Dezső régi-új elnök harmadik vezetőként intézi az ügyeket, s hogy nem mindenki elégedett vele, az már a közgyűlés elején érzékelhető. Éves beszámolóját kifogásainak felsorolásával kezdte, megemlítve, hogy a tavasz folyamán nagyon sokan akadályozták munkáját, „voltak, akik átvették a vezetést", „erdész-rendőrségként" léptek fel, illetve veréssel fenyegették, noha, mint mondta, dolgát törvényesen és tisztességgel végezte, évente nyolcszáz lejért, miközben ennyiért szerinte nem is éri meg. Támadóinak ellenben azt üzeni, kérjék tőle az iratokat, adatokat, mert megmutatja, ne a háta mögött próbálják megszerezni azokat, különben is, ha valakit büntethetnek, akkor ő az, hiszen ő vállal felelősséget, viszont elismerte, hogy volt, amiben hibázott, például, miközben a tavaly 400 köbméter fát eladtak 26 914 lejért (amiből kifizettek 17 000 lejt), ám 140 köbméter fát nem termeltek ki, „kár érte" a közbirtokosságot, ami az ő hibája. A gyűlés folyamán aztán számos kritikus észrevétel, bekiabálás elhangzott, némelyeken vitatkoztak, több-kevesebb indulattal, de ― legalábbis kívülálló számára ― a felvetett problémák nem tűntek módfelett súlyos, megoldhatatlan, illetve megbeszélhetetlen ügyeknek.

Az elnök ismertette az elmúlt év pénzügyi adatait is, eszerint 2008-ban erdeik után hozzávetőlegesen 26 000 lej, legelőik után pedig 20 000 lej jövedelmük származott, azaz összesen 46 854 lej volt a bevételük. Költségeik 17 500 lejt tesznek ki (amiből ügyvéd, könyvelő, üzemanyag és telefon mellett például 3500 lej helyi adót fizettek a nagyborosnyói önkormányzatnak, az erdészetnek pedig 4000 lejt), tiszta jövedelem 24 467 lej maradt. Ültettek ezer facsemetét is, de számos, pereléssel, területek azonosításával járó nehézséget említett, sok „jövés-menést", mely után a tagok egy része azt mondja, nem éri meg folytatni Szitabodzán a „törvénykezést", miközben úgy vélik, a visszaadandó terület kapcsán „akarat sincs a megyénél", igaz, az új prefektusnál még nem jártak. „Pereléshez pénz kell, el kell döntenünk, folytatjuk, vagy sem, 2500 lej alatt nem lehet ügyvédet fogadni" ― mondotta Damó Dezső. Kifogásai között megemlítette, nem szép, ha feldobolyi tagok rárohannak egy emberre, hogy „mutassa meg a pénzt", mert „én nem loptam el senkitől".

A kritikus észrevételek között elhangzott: miért vettek druzsbát 1700 lejért, amikor nem kitermeléssel foglalkoznak (erre Damó Dezső azt válaszolta, annak örüljenek, hogy van); valójában hány tagú a vezetőtanács, öt vagy három ember irányít?; mi történt azzal a negyven zsák műtrágyával, amit kaptak?; miért adták el 800 lej helyett 600 lejért köbméterét a fának? Damó Dezső válaszában megjegyezte: ellene cselekedtek, így pár hónapig nem is lehetett dolgozni, ha beülnek a vendéglőbe, a saját pénzükből fogyasztanak, nem a közbirtokosságéból, s az említett fát nem 600-ért, hanem 717-ért adták el, de most elnökválasztás következik, jelöljenek olyanokat, akik elvégzik a munkát, és aki ellen nincs kifogásuk, mert nem lehet úgy dolgozni, hogy akadályozzák. Közben egészen heves, nyomdafestéket kevésbé tűrő, zaftos megjegyzések is elhangzottak („a kutya úristenit, ne basszátok az ember agyát", „örökké a múltat osztjuk, induljunk tiszta lappal, a kutya faszába"), de a teremben hallani lehetett olyan észrevételeket is, hogy így megy ez másutt is, de azt is, hogy van, ahol szót értenek. Végül javaslatokat tettek az új vezetőségre, három tag helyett ötöt választottak, elnökként ismét Damó Dezsőt, s az ellenkezők közül alelnök lett Dobolyi Ernő, illetve közülük két cenzort is megbíztak, Dobolyi Endrét és Jákó Csabát, utóbbi csak eléggé hosszas unszolás után vállalta, egy nő meg is jegyezte, nem érti, miért, mert „te vagy az, aki kritizálsz, aki nincs megelégedve". A testületben egyébként van egy második Damó Dezső is, ő megjegyezte, ,,a vezetőség tudassa egymással, mi a helyzet", erre az elnök Damó Dezső azt válaszolta, megmondta már, hogy az elmúlt hónapokban nem működött a dolog. Választás után lecsillapodtak a kedélyek, majd a tagoknak kiosztották a jövedelemrészüket. Hektáronként bruttó 80 lejt fizettek, azaz a 16 százalékos adó levonása után kis híján 68 lejt.

Szócsata után

Az egyik kovásznai közbirtokossági tag, Bacsó József kérdésünkre, hogy mi a baj, mit lehetne jobban tenni, nevetve megjegyzi a közgyűlés után: minden rendben van, íme, a sok vitatkozás után megmaradt a régi vezetőség, így megy ez minden évben, összeszólalkoznak, de aztán kiegyeznek, nálunk kevés a terület, kevés a jövedelem...

A feldobolyi származású, Rétyen élő Damó Dezső úgy értékeli, amit lehetett, azt „kihozták" a közbirtokosságból, jól fizető, biztos vevőket kell keresniük a fára, nem olyanokat, akik többet ígérnek, de utána aztán évekig tartoznak, s ezért járják a törvényszéket. Tavaly is megtörtént, hogy juhászoktól 2000 lejt csak „harapófogóval tudtak kivenni", legelőiket ugyanis bérbe adják; amit a nagypataki polgármesteri hivatal fizet, az biztos jövedelemnek számít, 125 hektár után 20 000 lejt kaptak, ezt megyei viszonylatban jónak tartja. Ha az erdőből nem tudnak behozni további 22 000 lejt, akkor gond van, mert nagy az adó is, több mint 10 000 lejt kell befizetniük. Úgy látja, az utcasarokról nem lehet intézni ezeket a dolgokat, erdészként pedig úgy véli, a továbbiakban vadászatból is lehet jövedelmük. „Megmondtam, a faluért segítek, elvégzem ezt a munkát, de azt mondtam egypár embernek, ha nem tudnak jó szóval jönni és segíteni, akkor hagyjanak dolgozni, mert szeretem, minden évben ültetünk ezer csemetét, többet nem vágunk ki, mint amit az üzemterv előír, ami erre az évre mintegy 300 köbméter." „Azért voltam önkényes, mert három hónappal ezelőtt az erdőn öten rám támadtak, megfenyegettek, feljöttek szekerekkel, hogy mutassam meg a pénzt" ― mondja, hozzáfűzve később, hogy „letámadják, de nem mindig rosszindulattal, s hogy szidjanak, de a szemembe, ha nem hiszünk egymásban, akkor nem éri meg". Megoldatlan gondjuk ellenben, hogy a közbirtokosság 450 hektár területéből csak 250 hektárt kapott vissza, a Szitabodza melletti Csemernek részen mintegy 170 hektár erdőt nem tudnak visszaszerezni, de Doboly környékén tíznél több hektárra sem tudnak birtoklevelet szerezni a nagyborosnyói tanácstól. Folytatják küzdelmüket területeik visszaszerzéséért, de ez pénzbe kerül. Damó Dezső végül hozzáfűzi, a szegénység következménye, hogy nem azzal foglalkoznak, miként lehetne összefogni...

Dobolyi Ernő alelnök egyelőre szűkszavúan nyilatkozik a „tiszta képről", arról sem szól, hogy igaz-e vagy sem, hogy megtámadták Damó Dezsőt az erdőben. Annyit mond, nem tudtak együttműködni a vezetőségben, de most le kell ülniük, s újra megpróbálniuk szót érteni egymással. Jákó Csabától is megkérdeztük, igaz-e, hogy megtámadták Damó Dezsőt az erdőben ,,Mi? Hát kimentünk kontrolba... Dezső, vigyázz, hogy használod a szavakat!" ― válaszol indulatosan, aztán a közbirtokosság új vezetőségének képviselői elindulnak egy szomszédos helyiség irányába.