Bogra csak akkor futott, amikor a Párizsban élő román emigráció tagjaival találkozott, akik kérdőre vonták, s kiábrándultságukról beszéltek a tavaly decemberben kötött SZDP—D-LP kormánykoalíció okán. ,,Nemcsak önöket ábrándítottam ki, önmagam számára is kiábrándító voltam, amikor e döntést meghoztam" — hangzott a válasz, majd az indok is: a gazdasági-pénzügyi válságba zuhant országnak erős kormányra, világos parlamenti többségre volt, van szüksége, hogy a nehézségekkel megbirkózzék. Valójában nemcsak az emigráció érzi, hogy valami nincs rendben, itthon lépten-nyomon kitetszik — főként amióta Mircea Geoană is bejelentette, hogy indul az államfői bársonyszék megszerzéséért —, hogy egyre feszültebb a viszonyuk, mindkét fél a másik nyakába szeretné varrni a fiaskókat, a kis sikereket meg magának tulajdonítani. S bár régi beidegződés szerint a demokraták abban reménykedtek, hogy a balhét úgymond a szocdemek viszik el, érdekes módon most a kormány sikertelenségeiért elsősorban Emil Bocot, kabinetje demokrata részét teszik felelőssé, és Traian Băsescut, aki magára vállalta a kormányalakítás felelőssége mellett annak eredményességét is, olyannyira, hogy múlt hét végén a Cotroceni-palota kertjében adott interjúban arról beszélt: nem indul az elnökválasztásokon, ha a kormány válságellenes programja eredménytelen lenne, ha a lakosság életszínvonala romlana, ha a munkanélküliségi ráta tíz százalék fölé emelkedne. Helyettesítőjeként Emil Bocot jelölte meg, ami azért különös, mert míg Băsescu, az államfő még mindig vezet a közvélemény-kutatásokban, a miniszterelnök népszerűségi indexe igen alacsony, s borítékolható, hogy a jelen pillanatban erősnek tetsző párt szabályosan összeomlana, ha vezér nélkül maradna.

De Băsescunak esze ágában sincs visszavonulni, csak teszteli választóit, híveit, ellenfeleit, és közben valamilyen meghökkentő választási stratégián, politikai húzáson töri a fejét. Mert győzni akar, akkor is, ha még önmagából is kiábrándult.