DEZSŐ BERNÁT, Sepsiszentgyörgy. Habár a tízszázalékos részvételi arányt elérő szemerjai népszavazás a polgármesteri hivatal részéről nem könyvelhető elsöprő sikernek, mindenképp figyelemre, szebb jövőre méltó intézkedés volt. Ilyen úton haladva, a hétköznapi adófizető polgár pesszimizmusa, kiábrándultsága is csökkenhet, látván, hogy azért némely dolgokba ő is beleszólhat. Mint most, amikor kinyilvánította, hogy bizony kis terére, portájára nem kér még egy szupermarketet. Van ebből épp elég a városban.
Üres zsebbel még mindig kellemesebb a természet lágy ölén időzni, mint egy újabb csillogó-villogó (számára egyre virtuálisabb) bevásárlóközpontba botlani. Hálánkat kifejezve kérjük polgármesterünket, ne csüggessze a mostani félsiker, most már megvan a precedens, ígérjük, hogy a következő népszavazáson tömeges részvételt produkálunk. Sőt — felbátorodva — ötletet is adunk. Maradjunk csak Szemerján, és szavazzunk arról, hogy kinek van már elege egy lakótelepi, európai normáknak magasan fittyet hányó, házaink közvetlen közelében működő, bűzt, zajt, legyet, esetleg valami újabb, még ismeretlen influenzás nyavalyát okádó tyúkfarmból?! Vérszemet kapva, még bátrabban rákérdezünk: ha még az átkos román szocializmusban is kötelező közegészségi, epidemiológiai, környezetvédő előírásokat sem tartjuk be most, a XXI. században, minek nekünk uniós parlamenti képviselet?!
NAGY BÉLÁNÉ, Illyefalva. Szégyen, gyalázat, ami a földek körül történik manapság. Nagyapáink harcoltak, és még életüket is odaadták a földért, utódaik pedig oda jutottak, hogy a román prefektus előtt térdepelnek-könyörögnek, s közben saját magyar vezetőik kinevetik őket. Pedig az ő szégyenük, ami történik, nekik lenne feladatuk a rendezés, nem a kisemberek bűnei miatt vagyunk ilyen helyzetben. Beszélnek folyton az autonómiáról, hát hová akarják azt megvalósítani? Előbb adják vissza a földjeinket, hogy legyen mire alapozni, építkezni...
VERES IBOLYA, Uzon. Olvasok Orbán Viktor újabb idelátogatásáról, és emlékszem, hogy 2007 novemberében az MPP oldalán kardoskodott Sepsiszentgyörgyön. Hát véleményem szerint nincs szükségünk az instrukcióira, időnkénti szép szavaira. Hiszen ő is feltétel nélkül írta alá Románia EU-csatlakozását, pedig akkor bizonyíthatta volna másfél millió magyar iránti ragaszkodását. De nem tette. Azt viszont magunktól is tudjuk, hogy el kell menni szavazni, hiszen minket is kell valakinek képviselnie Brüsszelben, az nem lehet, hogy mi sehol se legyünk. És igaza van Winkler képviselő úrnak abban, hogy a romániai magyarok érdekeit sem a román, sem a magyarországi politikusok nem érvényesítik. Nem kell senki határon túli vendégnek megmondania, hogy mi a jó nekünk!
CSUTAK GYÁRFÁS, Zabola. Nemzetünk történelmének tömör ismertetéséhez, mely a pénteki melléklet alsó soraiban található, fűznék néhány megjegyzést. Az utóbbiakban szó volt a kiegyezésről (1867), melyben Ausztria és Magyarország egyesítése létrejött (közös hadsereg, osztrák vezetés). Az egyezmény összehozója Deák Ferenc volt, akinek pedig Kossuth megírta az ún. Cassandra-levélben, hogy „ne tedd, mert az összeomló osztrák birodalom maga alá fogja temetni a történelmi Magyarországot". E szomorú jóslat beteljesülése után Kossuth megmaradt turini remetének, a nemzetünk végzetes tragédiájához, Trianonhoz vezető Deák pedig a haza bölcsének. Merem állítani, hogy e levél létéről a nemzet 99 százaléka nem tud, így maradnak e történelmi alakok a rájuk aggatott jelzőkkel, és így öröklődik Deák Ferenc tisztelete is, noha az ellenkezőjére szolgált rá.
B. J., Sepsiszentgyörgy. Egyetértek a pártok összefogásával, de szeretném megkérdezni: a magyar pártok mikor fognak az egyszerű ember bajával foglalkozni? Felvesznek minimálbérrel, hogy dolgozzunk napi nyolc órát, aztán a munkáltató sokszor napi tíz órát hajt minket. Ez csalás az állammal szemben is, velünk szemben is, és senki nem ellenőrzi a munkáltatókat...
