Panasszal tele a CFR és a közlekedési minisztérium vezetősége, az ország legráfizetésesebb szolgáltató vállalata az állami vasút, malomkő a kormány nyakán, melyet persze nem vethet le, hordoznia kell, mert közérdek a vasúti szállítás fenntartása. Az eltelt két évtizedben nem kellett nagy szemfülesség ahhoz, hogy az ember átlássa: korszerűsítését elhanyagolták, szemet hunytak a jegy nélkül utazók fölött (a blattolásra sokszor maga a jegyellenőr biztat), ráadásul hagyták folyondárként ráfonódni a sokkal rugalmasabb magán-autóbuszos személyszállítást, mely mára valóban majdnem megfojtotta.
De hogy a ma nemegyszer üresen futó ,,kísértetvonatok" dolgában a CFR maga is mennyire ludas, azt illusztrálja egy történet, mely a minap, május 18-án esett meg. Csíkszeredába ingázók mesélik — és nem először szenvednek el hasonló botrányt —, milyen viszontagságokon mentek át. A reggel háromnegyed hétkor a megyeszékhelyről induló, különben észveszejtően lassan döcögő vicinális mozdonya Bükszádon túl egyszer csak elromlott. Akinek sürgős dolga volt Csíkban, kétségbeesetten látta, hogy a nyílt pályán vesztegelnek, jó másfél kilométerre attól az országúti kereszteződéstől, ahol esetleg stoppolni lehetett volna. A cseremozdony nem érkezett még meg, közben a szembe jövő Korona miatt a szerelvényt vissza kellett tolatni (egyetlen vágány van) az állomásra, míg a nemzetközi áthalad. A Csicsóról küldött cseremozdony érkezése előtt egyesek átszálltak a hátulról befutott Régió magánvonatra, hátha azzal sikerül Tusnádig elvergődniük. (Külön sérelme az ingázóknak, hogy a magánvonat csak Tusnádig járhat, a CFR ugyanis fölényét kihasználva nem engedi tovább közlekedni, nehogy utasait elhódítsa). Igen ám, de a magánvonatot is Bükszádon marasztották, ezért sietős utasaink visszaültek az államira, és jó két órai késéssel érkeztek meg végül Csíkszeredába.
Aki a nemzetközi úzust némileg ismeri, csak elhűlhet azon, hogy mindeközben se egy bocsánatkérés, se egy magyarázat el nem hangzott. A nyilvánvaló megoldás, amit a helyzet kínált, hogy a Csíkba készülő utasoknak (az emberek zöme oda igyekezett) fel kellett volna ajánlani: szálljanak át a magánvonatra. Azt pedig fel kellett volna kérni, hogy kivételesen — menetrendjének megfelelően — Szeredáig menjen, miközben a CFR, mint ilyenkor illene, a vonatpótlásért fizet is ugyebár a másik cégnek, s ha már mentesítő autóbuszt nem küldött számukra, mint jobb helyeken szokás, esetleg kárpótlást fizet az utasoknak. Nos, e megoldás fel sem merült.
Vajon miért? Mert itt még mindig az a szemlélet uralkodik, hogy az utas érdeke az utolsó. Márpedig amíg a CFR semmibe veszi, úgyszólván fütyül az utazóközönségre, sem rentabilitását, sem hitelét vissza nem nyerheti.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
