Nyáguly Vilmos polgármester úr A szekértábor árnyékos oldala című írásában (Háromszék napilap, 2009. május 29.) ,,nyilvános beszámolásra" kér fel. Levelét a stílus és nyelvezet alapján nem méltatnám válaszra, azonban néhány pontosítást fontosnak tartok az olvasók korrekt tájékoztatása érdekében.
Vegyük sorra a kérdéseket.
— Miért volt szükség a küldöttségek ócska megalázására?
— A részt vevő tizennyolc küldöttségből három nem volt képes elfogadni — nem az én, hanem — a szervezők szempontjait a tábor elrendezését illetően, ami további tizenöt település számára nem volt ilyen szintű problémaforrás. A jelen levő tanúk igazolhatják, ki mennyire megalázó vagy más hangnemben próbált tárgyalni, a három különböző módon reagáló küldöttség: Gidófalva, Mikóújfalu és Bodok önmagát minősítette a reakciójával. Sajnos, egy idő után a szervezők kifogytak az eszközökből, mert karhatalmi erőkhöz nyilván nem kívántak fordulni. Ennek viszont azon küldöttségek (például Sepsibükszád és Réty) látták a kárát, akik értettek a szép szóból, és miután eleget tettek a rendezők kérésének, értetlenül szemlélték, hogy másnak miért lehet, amit nekik nem... Tőlük viszont nyilvánosan elnézést kérek az így kialakult kellemetlen helyzetért.
— Kötelező volt elűzni a gidófalvi szekeret?
— A gidófalvi polgármester úr maga döntött úgy, hogy inkább különvonul a többiek mellől, ahol kedve szerinti helyen rendezheti el a sátrat és szekeret, innen próbálta fúvósaival túlharsogtatni a többi település szekereinek bemutatkozását. Ez ellen nem tehettünk semmit, akárcsak Nyáguly Vilmos szószegése ellen sem. A történet teljességéhez ugyanis az is hozzátartozik, hogy előző nap Nyáguly Vilmos nemcsak tanúk előtt, szemembe nézve adta kezét és szavát, hogy a többi sátor mellé húzza a magukét, de még ő találta ki, melyik bokortól kezdve sorjázzanak a polgármesteri sátrak. Ha engem meghívnának mondjuk a mikóújfalusi falunapokra, biztos, nem a saját fejem szerint húznám fel a sátrat a falu nekem leginkább tetsző helyére; a szervezőkkel való egyezség betartását pedig még akkor is becsületbeli ügynek tartanám, ha a helyszíni egyeztetés során nem adnának a véleményemre.
— Hány ponttal büntette zsűritagként a négy gasztronómiai ínyencséggel kirukkoló mikóújfalusi csapatot?
— Eggyel sem, egyszerűen azért, mert nem voltam zsűritag. Nem éltem viszont a kizárás jogával sem, amelyet a szabályzatban előzőleg ismertettünk minden résztvevővel. Ezt nem ártott volna alaposabban elolvasni, mert noha örültünk, hogy a mikóújfalusiak négyféle fogást is hoztak, a szabályzat szerint csak egyet értékelt a zsűri, hiszen a fair play jegyében ennyit kértünk minden küldöttségtől.
Zárszóként szeretném megköszönni az összes résztvevő konstruktív hozzáállását, segítségét, amely nélkül nem létezne ez a rendezvény három éve. A nagyközönség meg majd eldönti a tények teljes ismeretében, hogy a Nyáguly Vilmos polgármester úr által említett ,,küldöttségek konok kitartása" mentette-e meg a rendezvényt a dugába dőléstől.
Tisztelettel,
Imreh-Marton István
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
