Bevezetőben annyit mindenképpen illik megjegyezni, hogy az utóbbi időben Szentgyörgyre kerülő fiatal színészek közül senki sem indult olyan vehemenciával, senki sem dobbantott akkorát a helyi és a világot jelentő deszkákon, mint Nagy Alfréd, aki egy év leforgása alatt bemutatkozhatott az Ilja prófétában, szerepelhetett a szintén sikeres Bolha a fülben címû darabban, azután a Filléres komédiában, főszereplője lehetett A csoda címû játéknak - a Bocsárdi-féle Énekes madár-átiratban -, címszereplője volt a Rómeó és Júliának, s legújabban markánsan jelentkezhetett Barabás Olga Partok, szirtek, hullámok címû ,,tengeri játékában?. Felsorolni is hosszú! Egyáltalán hogyan lehet egy röpke esztendő leforgása alatt ennyi fontos és egymástól karakteresen elütő szerepben helytállni?!
- ,,Repülős? alkat vagyok, s élveztem is a különféle kihívásokat. Mindez tulajdonképpen Gyergyószentmiklóson kezdődött - ott születtem 1977-ben - a Figura Stúdióban. Két évet húztam itt le, ez már Bocsárdiék távozása után volt, Vadas László rendezőnek viszont sikerült, úgy érzem, töretlenül megőriznie a hőskor csapatszellemét, átplántálni belénk ama fanatizmust, ami nélkül nincsen színház. Nagyon komolyan gondoltuk, hogy a szentgyörgyi színházhoz szerződött ,,figurások? után továbbvisszük az egészet, ezért aztán ,,nagy fákba? vágtuk a képzeletbeli fejszét, Dürrenmatt Fizikusokját mutattuk be, Pirandello Hat szerep keres egy szerzőt címû darabját, egy innsbrucki passziót, egy ún. moralitásjátékot. Hályogkovács módjára, nagy hittel, fanatizmussal dolgoztunk, a gyergyói Figura Stúdiónak mindig is a csapatszellem volt a legnagyobb erénye, mostani eszemmel, visszanézve ezek az előadások nem jelenthettek különösebben nagy értéket, de stimulált a csapat. Aztán többen mégis úgy döntöttek, hogy elmegyünk Vásárhelyre, a főiskolára. Két év alatt heten-nyolcan jutottunk be, hárman kerültek vissza a Figurához, a többiek másutt próbálkoztak.
- Milyenek voltak benyomásaid a főiskolán?
- Hát? Úgy éreztem kezdettől, hogy itt távolról sincs csapatszellem, nincs egy olyan versenyhelyzet, ami tulajdonképpen motiválhatná a munkát. S azt hiszem, nálunk az egész színészképzés kissé átgondolatlan, Erdélyben (Vásárhelyen s Kolozsváron) egy évfolyamon majdnem ugyanannyi színészt képeznek, mint Budapesten (!). Sejthető, hova vezet ez, néhány év múlva már betelnek a helyek a színházaknál, s akkor a frissen végzett, óriási ambíciókkal induló fiatal színész kapkodhatja a fejét, nézhet körbe, töprenghet azon, hogy mi is lesz vele, hiszen nem lesz, ahová szerződnie. Ennek ellenére főiskolás éveimre visszatekintve volt néhány nagy élményem, ezek elsősorban Novák Eszter Shakespeare-rendezéseihez, az Ahogy tetszikhez és a Vízkereszthez kötődnek, de nagy élményem volt Rusznyák Gábor Platonovja is, ez tulajdonképpen Csehov egyik legfurcsább darabja, az első s nyilván mérföldhosszú, meg kell húzni, lehet alakítani, ezért is van divatban, s jelent rendezőnek-színésznek egyaránt óriási kihívást? Először úgy gondoltam, Vásárhelyen maradok, noha már az elején hívtak Szentgyörgyre, motivált az is, hogy szívesen dolgoztam Novák Eszterrel, de aztán különféle adminisztratív akadályok léptek fel, s úgy döntöttem, mégiscsak ide jövök. Szentgyörgyön a kezdet kezdetétől, talán a régi ,,figurások? jelenléte miatt is, otthonosan éreztem magam. A főiskola után, ahol még mindig a sztanyiszlavszkiji színházeszmény uralg, s a realista stílusgyakorlatok - az emberek csak néznek ki a fejükből, s úgy érzik magukat, mint Bálám szamara -, itt megvalósulni látszott az a csoda, ami nélkül nincsen színház, ami megjelenik mondjuk Marquez regényeiben is, ugye az egyik szereplő, egy szép lány egyszerûen felrepül (!), de nagy elégtételem volt, hogy a Tamási-játékban is benne van, egyszerûen ,,elszakad? a kötél! Összefoglalva: megtörténhet mindaz, ami a racionalista világlátás szerint elképzelhetetlen, s ezek a csodák aztán megszólítják a nézőt, arra kényszerítik, hogy másképpen viszonyuljon a világhoz. Mindez elgondolkoztathat a mûvészet szerepét illetően is! Gyermekkoromban az akkori viszonyok között a színháznak erős megtartó szerepe volt, a nyelv átmentése, megmentése például. Manapság már nem ez a lényeges, úgy vélem, az én szakmai továbbfejlődésem (ami jó előadásokat is eredményezhet, ha van egy csapat) - igenis hozzájárulhat a közönség ,,neveléséhez?, a világ ,,alakításához?. A jó előadások a közönség szempontjából is fontosak. Itt, Szentgyörgyön már az Ilja prófétában éreztem - ami egy fantasztikus kollektív munka volt -, hogy olyan csapatba kerültem, ami önmagában is ,,csoda? egy pályáját most kezdő színésznek. S azután jöttek a kihívások: a Tamási, a Rómeó, egyik a másik után. Mondottam már, nem hiszem, hogy a színház ma csupán akrobatika lenne, de Bocsárdi vagy Barabás Olga rendezéseiben fontos szerepe van, s ez rákényszerít arra, hogy képezzem magam, noha távol állok - remélhetőleg még! - ilyen szinten Pálffytól, Vátától vagy Mátray Lacitól. De ezeknél a rendezőknél a koreográfia annyira fontos, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni. Felsoroltad az év szerepeit, hát nem panaszkodhatom, az biztos, ahogy ide jöttem, jól fogadtak s bedobtak a mélyvízbe. Azóta úszom, s próbálok megfelelni az elvárásoknak és a kihívásoknak. A többi elválik. (Nyáron remélhetőleg filmen is kipróbálhatom magam?)
Lejegyezte: Bogdán László
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.