Gabriel LiiceanuPeriszkóp: A Ceau?escu-per

2003. május 15., csütörtök, Archívum 2003–2007

Hol vagyunk? Mi van velünk? Úton vagyunk: tudjuk, honnan indultunk, de tudjuk-e vajon, merre tartunk? Fényben haladunk vagy ködben?
Utunk a gyûlölet kovácsolta egységből indult. Soha a román nép ilyen egységes nem volt, mint az utóbbi években, s ez az egység egyetlen személyiség körül tömörült. Valóban ,,szoros egységben? voltunk egyetlen ember körül: egységben a megaláztatásban és gyûlöletben azzal szemben, aki megalázott. Valóban Ceau?escu fogta egységbe ezt a népet. ? hatolt be magánéletünk szférájába, besurrant ágyunkba, barátaink közé, gondolatainkba, álmainkba; még tudatalattinkat is megszállva tartotta. Úgy hiszem, sokan vele álmodtunk, mindenesetre nem volt nap, hogy így vagy úgy ne emlegessük.
Egységben voltunk tehát - gyûlöletünk révén - a körül az ember körül. E gyûlölet tartott össze minket, s ásta meg az ő sírját.
De egy nép nem maradhat egységben a gyûlölet által, és nem élhet gyûlöletből. Most, hogy gyûlöletünk tárgya eltûnt, egy pozitív érzelemre van szükségünk; bizalomra, derûre, szeretetre. De ezek hiányoznak életünkből, és nem is tehetünk szert rájuk egykettőre, mivel évtizedek alatt veszítettük el őket. Most a bizalom, a derû, a szeretet visszaszerzésének útján vagyunk. Ezeket kell annak a mérhetetlen gyanakvásnak a helyére ültetnünk.
De hogyan juthatunk birtokukba?
Egyetlen válasz van erre: meg kell tisztulnunk. December 16-ától kezdődően - Temesváron - népünk kitört a pokolból. A forradalom ezt jelentette: szabadulást a pokolból és belépést a tisztítótûzbe. A purgatórium pedig a tisztulás, a gyógyulás, a belső tisztálkodás területe.
De hogyan lássunk e benső tisztálkodáshoz? A válasz meghökkentőnek rémlik: Ceau?escu perének letárgyalásával.
Egy alkalommal Mircea Dinescu mondta: ezt az embert el kell felejtenünk, nem szabad többet beszélnünk róla, megköti a kerekünket, nekünk pedig haladnunk kell. Be jó lenne, ha a dolog ilyen egyszerû volna, de nem ilyen egyszerû. Mert Ceau?escu - ahogy mondtam - még bennünk lakozik, s ha egyszerûen előremegyünk, nem teszünk mást, mint hogy magunkkal vonszoljuk, de nem mint egy hullát, hanem mint élőlényt, amely mindannyiunkban tettre kész. Íme, miért van szükség először egy tisztító pihenésre, a per letárgyalására. Erre több okból is szükség van:
1. Mert amit láttunk 1989. december 26-án, az nem per volt. Akkor erre nem is jutott idő. Talán nem is volt szükség egy jogi értelemben vett perre. De azt a látszatpert mindenképpen el kellett volna kerülni. Mert forradalmat indítani a hazugság ellen mindjárt a kezdet kezdetén egy hazugsággal - s erre egy francia filozófus barátom hívta fel figyelmemet - rettenetes. Végig kell vinnünk tehát ezt a pert, hogy lemossuk magunkról ama kezdeti hazugságot. Ez azonban nem egy jogi értelemben vett per.
2. Végig kell vinnünk ezt - még akkor is, ha annak idején nem csapták volna össze félbe-szerbe, még akkor is, ha egyáltalán nem került volna sor rá -, hogy eljussunk a rossz gyökeréig. Ez nem egy személy pere, hanem azon személy révén Románia és az egész emberiség történelmének legkegyetlenebb időszaka - a kommunizmus - pere kell hogy legyen. Nem jogi, hanem történelmi, erkölcsi és metafizikai per ez. (...)
Az embereknek eszébe kell juttatni, vagy ha túl fiatalok, tudomásukra kell hozni, hogy mit jelentett a kommunizmus kibontakozásának teljes pompájában: Ceau?escu csak a végét jelenti annak az útnak, amely az 1946-os választások meghamisításával s ezen keresztül egy nemzet tudatának meghamisításával kezdődött, folytatódott aztán az emberek egymás ellen uszításával, olyan korszak volt ez, amelyben a gyerekek feljelentették szüleiket, a barátok egymást, a szomszédok úgyszintén, az embert elhurcolták éjszaka otthonából, és meghalt a börtönben, anélkül hogy tudta volna, miért is került oda; a parasztokat lemészárolták, az értelmiség színe-virága eltûnt, a munkásságot gyötörték és valóban kizsákmányolták, miközben azt állították, hogy ő vezeti a társadalmat, a kiváltságok és a korrupció azelőtt soha nem ismert méreteket öltöttek. S történtek mindezek, miközben a boldogságról, igazságról, egyenlőségről és fényes jövőről zengett a szó.
A Ceau?escu-pert le kell tárgyalni, hogy feltárhassuk mindazt a rosszat, amely mindnyájunkban mûködött, és bûnrészessé tett a korrupcióban, hazugságban, hogy eljuthassunk az utóbbi húsz év kiagyalt és titokban tartott bûneihez, aztán tovább a Gheorghiu-Dej éveihez, a Duna-csatornánál meg a börtönökben elpusztult százezrekhez s azokhoz a véget nem érő bírósági ülésekhez, amelyek emberi életeket őröltek fel.
A Ceau?escu-pert le kell tárgyalnunk, hogy eljuthassunk Pol Pothoz, Sztálinhoz, a halottak tízmillióihoz, amelyek nyomasztanak minket, huszadik századi embereket, és megzavarják álmunkat.
A Ceau?escu-pert le kell folytatni, hogy eljuthassunk Leninhez és Marxhoz, akik mindezt lehetővé tették.
Végül meg kell ezt tennünk, hogy eljuthassunk bármely totalitarizmus gyökeréig, hogy megérthessük, mi a közös a kommunizmusban és fasizmusban, hogy védekezhessünk a bennünk mindig lesben álló Hitlerek és Sztálinok ellen.
,,Nem megyünk haza, a halottak nem engednek? - ez a rettenetes mondat, amelyet december 21-éről 22-ére virradó éjszaka skandáltunk az Egyetem téren, ma is érvényes. A halottak, akik köteleznek a Ceau?escu-perre, ott menetelnek e század emlékezetében. Miattuk, magunk és gyermekeink miatt kell letárgyalnunk ezt a pert. Enélkül nem lelünk nyugalomra, és nem mehetünk haza. Örökre az utcán kell maradnunk, nehogy otthonainkban törjenek ránk a múlt életre kelt fantomjai.
Ez nem a dossziék és vérbosszúk pere - ó, ha megszabadulhatnánk már egyszer szakadatlan láncolatuktól, mely végigkíséri az emberiség történetét! -, hanem egy olyan per, amelynek során ki kell tépnünk lelkünk mélyéről a gonoszságot. Ahogy mondtam, tisztulás kell hogy legyen ez, a bûn tivornyáját követő böjt.
Meglepett, hogy azok közül, akik ideiglenesen minket képviselnek, senki sem beszélt nyíltan erről a problémáról. Aggasztott, amikor a Rompres közleményéből, amely egyik lapban megjelent szövegemet idézte, kihagyták a következő részletet: ,,A kommunizmus bármely formáját, arculatától vagy a maga elé kitûzött úttól függetlenül, úgy kell tekintenünk, mint egy, a nép testén végrehajtott kísérletet, mint felelőtlen politikai vállalkozást, amely magában hordja egy újabb vérengzés perspektíváját. A kommunizmus ebben az évszázadban sehol e bolygó akár talpalatnyi földjén sem hozott mást, csak hazugságot, terrort, halált, a szellem megcsonkítását és végtelen szomorúságot.? Megnyugtatott, amikor a Lenin-szobor talapzatán a következő, nagy betûs feliratot olvastam: ,,Tanuljatok, tanuljatok, tanuljatok? a 45 év kommunizmusából.? Még inkább megnyugodtam, amikor láttam, hogy a szobor eltûnt. Mindazonáltal az igazi talapzat megmaradt; ott áll a társadalom változatlan struktúrájában, és főként tudatunkban, amely szintén nem változott.
3. Végül a Ceau?escu-pert le kell folytatnunk azért is, hogy megszabaduljunk infantilizmusunktól. Mert a román nép továbbra is az atyai elv alapján viszonyul a vezető modelljéhez. A Magherun, az Aro mozi mögött a következő kétsoros feliratot láttam: ,,Apu, milyen rossz voltál!?
Ceau?escu belénk plántálta a nemzet (rossz) apukájának modelljét, aki megmagyarázta nekünk, mit és mennyit együnk, milyen hőmérséklet tesz jót nekünk, milyen filmeket illik megnéznünk, mit mondhatunk és mit nem, és megbüntetett, ha butaságokat beszéltünk és nem voltunk szófogadók.
Természetesnek tûnik, hogy miután megszabadultunk a rossz apukától, egy jó után áhítozzunk: aki enni ad nekünk, meleget a lakásunkba, jó filmeket, szórakoztató tévémûsort, és aki megengedi nekünk, hogy hébe-hóba külföldre menjünk világot látni. Meghallottam egyszer, mit mondott egy ember, aki belépett az éppen elkészült metróállomásra. Csodálkozva nézett körül, majd egy másikhoz fordult: ha enni is adna nekünk, a fenekét is megcsókolnám! Ion Iliescu úr a legjobb úton halad a lakosság egy részének szemében, hogy mint jó apuka átvegye a rossz helyét.
Ki kell azonban mondanunk: egy képzet megdöntése nem azt jelenti, hogy egy másikkal helyettesítsük. És a demokráciát nem apukák és gyerekek teremtik, hanem érett emberek, akik szabadon választják meg képviselőiket. A többpártrendszertől való ostoba félelem éppen ebből a paternalista modellből származik, amely viszont magával hozza a totalitarizmust, az egy vezető modelljét. (Ne feledjük, Sztálin ,,atyuska? volt, Hitler Führer, Mussolini Duce, Ceau?escu ,,kondukátor?.)
Nemess László fordítása
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép