Újabb fegyveres testület épül ki a megyeszékhelyen, s ahogy átköltözése Brassóból befejezéséhez közeledik, úgy lesz egyre világosabb: gondjaink számát nemhogy apasztaná, inkább szaporítja.
Bemutatták az új csendőrkaszárnya elkészült épületeit, s egyben közölték, ami eddig, amíg a toborzás még folyt, nem került nyilvánosságra: kikből is áll az új alakulat. Közvéleményünk balsejtelmei sajnos beigazolódtak, az új intézmény teljes egészében, hogy úgy mondjuk, ,,rendőrségtípusú? lett, azaz alkalmazottainak nemzetiségi összetétele pontosan a fordítottja a lakosságénak, sőt az arány ránk nézve még ennél is rosszabb: a tisztikar 94 százaléka román, a közcsendőröknek már ,,csak? 81 százaléka, azaz előbbiek közül tízből egy, utóbbiak közül ötből egy magyar. Tolmács szerepkörre elegendő - de vajon tolmácson keresztül kell-e értintkeznie a közrendet fenntartó közegnek a lakossággal? És itt nem csupán a nemzetiségi méltányosságon esett csorba. Mert ha a totális emberi-erkölcsi felkészületlenséget is figyelembe vesszük, azt, hogy a román oktatás az uralkodó nemzeti ideológia besulykolásával korántsem készít fel az együttélésre - hogy egyebet ne említsünk, a székelyekről úgyszólván semmi jót nem tud meg a román nebuló az iskolában, illetve a slatinai ugyanannyit és ugyanúgy tanul róla, mint a csíkszeredai -, akkor méltán nevezzük az egész toborzóakciót alapjaiban elvétettnek. Illetve hát a cél nyilván más volt, nem egy közrendet a lakossággal karöltve fenntartani képes testületet kívántak elsősorban felállítani, hanem valami más lebegett a konstituáló hatalom szeme előtt. Például az, hogy az elsöprő román többséget a tisztikarban szavatolják, hogy az az alkalmazottak körében is túlnyomó legyen. Hogy mennyire így van, kitetszik abból a tényből, hogy még a harmadik komponens, a besorozott közkatona-állománynak is csupán 40 százaléka magyar. (Ezt saját szempontjukból különben engedménynek szánták, korábban ennek harmadát-felét engedélyezték volna?)
Summa summarum, felállítottak egy fegyveres testületet, mely jogállami rendeltetésének - a rendfenntartásnak - megfelelni tulajdonképpen képtelen, mert a lakosság háromnegyedének se nyelvét, se lelkét, se mûvelődését, se szokásait, se értékeit, se rokon- és ellenszenveit nem ismeri, nem érez együtt az itteni közemberek zömével, más beállítottságú, és nemegyszer előítéletesen ítéli meg e tömeget, szakmai feladatának ellátásához nélkülözhetetlen helyzetismerete tehát elégtelen, sőt esetenként a nullához közelít. A tájaink kirívó szegénységével kiáltó ellentétben álló, fényûző laktanyával megajándékozott új fegyveres testületet a ?89-es fordulat előtti idők receptje szerint kotyvasztották ki, következésképpen mûködési zavarait felépítésében mintegy kódolták. Általa bizony nem csupán a mi, ezúttal is mellőzött, visszaszorított nemzeti közösségünk, de a román jogállam is szegényebb lesz. A gondokat pedig nemhogy megoldaná, hanem csak tovább szaporítja, olyan feszültségek forrásává lesz, melyek egy rendfenntartó testülethez méltatlanok. Miként az európai kisebbségi mozgalmak története fölösen bizonyítja, valóságos etnikai bombát szereltek össze általa, méghozzá azok, akik pedig folyton tûzszerészi pózokban tetszelegnek.
Ui. Egy kérdés feltételét hiba lenne elszalasztanunk. Nem átallották ismételten azt állítani a laktanyaavatón, hogy az alkalmazotti létszámbeli román fölényt az magyarázza, a székelyek körében csekély lenne az érdeklődés a csendőri szakma iránt. Ugyan, kérem, ki hiszi el, hogy eme elbocsátásos időkben (csak megyénkben tízezrek kerültek az utcára) a 6-7 millió lejes havi fizetés csak a román munkanélküliekre gyakorol vonzerőt? És ugyan hol és ki kérte fel a vállalkozó székely fiatalokat - miként természetes lett volna, hogy egy egészséges egyensúlyt lehessen az állományon belül kialakítani -, hogy jelentkezzenek csendőrnek? Elvégre ki lehet alkalmasabb náluk arra, hogy saját népük körében és saját szülőföldjükön a jogállami rendet fenntartsa? Ki iparkodott vonzóvá tenni e pályát a székelyek előtt, ahelyett hogy elriasztotta volna őket tőle? És vajon ki gondoskodott róla, hogy az új egységet létrehozó tisztikar a megye sajátosságainak megfelelő összetételû és szellemiséget valló legyen?
B. Kovács András
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.