Nyári utakon: Szomszédolás hétvégeken

2003. július 4., péntek, Archívum 2003–2007

Tombol a nyár, hétvégeken az is útra kel, akinek igazi vakációra nem telik pénzből és időből. Hiszen elég látnivalót kínál a tágabb környék, és változás mindig van. A Szent Anna-tónál például sarkára áll a környezetvédő hivatal, így nincs több tûzrakás, sörözés és csecsebecsebódé a kráterben, és gyilkos összegbe, százezer lejbe kerül a sorompón túli autózás - így többen gyalogolnak, mert a nyeregben való parkolás olcsóbb, 35 000 lej. Sokan sátoroznak is, éjszakánként 25 000 lejért, amivel valószínûleg a többnyire kitakarítatlan, ezért nemigen látogatott árnyékszéket és a Mohos előtti, csak mosdásra alkalmas vizet fizettetik meg - vagy a drótkerítés látványát. Ez a mûfaj az éjjel-nappal aktív kikapcsolódás híveinek való, alvásról ugyanis a mindenfelé kisebb-nagyobb hangerővel dübörgő gépzenétől - a zajszennyezés láthatóan nem büntetendő - csak hajnalban lehet szó?
Tanulságos hétvégét lehet eltölteni fennebb is, Csíkországban s még tovább. Az utak állapota senkinek nem újdonság, mégis újra meg újra megdöbbentő tapasztalat, hogy sehol sem annyira rosszak, mint Háromszéken - még a bukaresti kormányok által szintén nem kényeztetett Hargita megyében sem. A szomszéd kertje mindig zöldebbnek tûnik, de szembeötlően több az új építkezés is tőlünk északabbra, ámbár ez nem mindig örvendetes: a míves cserepeiből meggazdagodott Korond főutcáján jóformán egyetlen ízléses házat sem látni, tájidegen, ormótlan épületek pöffeszkednek a boltok mögött, hupikék, méregzöld, babarózsaszín és alkonylila színben, mûanyag ablakokkal - a világszerte elismert székely mesteremberek szomorú dicsőségére. Ugyanott az árukínálat is lehangoló, minden látszólagos bősége ellenére: a legkevesebb ugyanis éppen a szép korondi kerámia, s még a csergék és kosarak sem tudják eltakarni a giccses portékák garmadáját. Kulturált külföldi látogatók elképedve észlelték, hogy ezért a globalizálódott bazáráruért - vehetnek mexikói szalmakalapot a Székelyföldön, s ez még nem is a legrosszabb - zötykölődtek több száz kilométert, házigazdájuk pedig szégyenkezve magyarázta, hogy hát azért nem mind ilyenek (vagyunk), akad még valós, egyedül itt fellelhető érték is. Élőben, nem csak a múzeumokban. Mivel a helyben kutakodástól mindenkinek elment a kedve, a csorbán csak a Gyimesi-szoros köszörült kissé, ahol sok példamutatóan felújított, fatornácos fehér házat lehet látni, igaz, hogy az új építkezések többsége ott is aggasztóan torzult. Feltûnő azonban, hogy arrafelé mindenütt van magyar felirat, s nem csak a hivatalokon, hanem a kenyérüzlet, söröző, csárda (így!), számítógép-javító és kacatos bódé ajtaján, de még a hentesárun is. És helyesen, nem úgy, mint nálunk, ahol a többségükben magyar árusok a többségükben magyar vevőknek nem írnak ki semmit magyarul, vagy ha néha mégis, abban több a hiba, mint a szintén nem kifogástalan román szövegben?
Egy kis kóstoló Moldvából: az egyébként borzalmas, csupa csúf tömbházból álló One?ti-en rózsák tízezrei virítanak és illatoznak a járdák szélén. A járókelők kopottak, rosszkedvûek, az üzletek szürkék, szegényesek, mégis?
Jobb dolga van annak, aki szervezett rendezvényre utazik: ezen a nyáron majdminden hétvégére jut valami, s a mûsorok ritkán okoznak csalódást, ám a szélesebb hírverés hiányában előfordul, hogy a távolabbról érkezők gyanútlanul elhúznak a főúttól kurjantásnyira zajló hagyományápoló ünnepség mellett. A tájat, természeti adottságokat már csak autóból lehet dicsérni, mert a kiszálló rögtön belebotlik a szemétbe, a borvízkutak mellett pillepalackok és sztaniolok díszelegnek, a patakokban autóalkatrészek (kerekek, vasak, akkumulátorok), a bokrok alján papírmocsok, az útszéli parkolókban állati tetemek, és a felsorolást lehet folytatni, de eltekintünk tőle, mindez nem lévén alkalmi vakációs jelenség. Ötlet Székelyudvarhelyről: a szemeteskonténereket körülvevő falakat kapuval zárták le, ami a guberálóktól nem véd, de a kóbor kutyáktól igen, na és a látvány is más. Városvezetőink valószínûleg nem ilyen helyeken nyaralnak, ezért azt is figyelmükbe ajánljuk, hogy a mi megyeszékhelyünknél sokkal kisebb településeken, már falvakon is vannak szép, színes játszóterek. Ki hinné, hogy a sepsiszentgyörgyieknek ezt is nyári úti élményként kell elkönyvelniük?
Demeter J. Ildikó
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép