Minden település életében a sport és ezen belül a labdarúgás előbb-utóbb megtalálja és elfoglalja azt a helyet, melyet megérdemel. Kovászna életében 1931 óta a labdarúgás mindig az első helyen állt, és a labdarúgók voltak a kedvenceink, az elért eredményeik pedig az egész várost lázban tartották.
Voltak és lesznek jó játékosok, nagy egyéniségek, sztárok, de olyan csak egyszer fordult elő a kovásznai labdarúgás hetvenkét évében, hogy maga a csapat lett a sztár. Igen, volt egy csapat, egy jól összeforrott, egymást tisztelő és becsülő, egymást segítő, jórészt kovásznaiakból álló csapat, melynek a negyvenes évek körül született tagjai átvették a stafétabotot a régi nagy öregektől - és itt hadd soroljam a nevüket: Kállay Pál, Paul Tibor, Vajna Kovács Gyula, Deák Ede, Deák Tamás, Szász Ferenc, Kasza István, Kádár István, Selymes Tibor, Pakó István, Ambarus István, Kálcza Sándor, Sandu Ioan, Isán János, Hadnagy Gábor, Goga Sándor, Cîrstea Constantin -, és tíz éven át, a hatvanas évek elejétől a hetvenes évek közepéig tovább öregbítették a kovásznai labdarúgás hírnevét. Volt egy gyár, annak a kitûnő munkaközössége, volt egy-két jó edző, és volt egy fáradhatatlan, csupa szív és lélek sportvezető, Gazdag Ferenc, volt egy lankadatlan tenni vágyás, aztán került még egy remek szervező, Isán János, aki Hadnagy Gábor edző vezetésével elindított egy ifjúsági csapatot - Mojzi István, Igyártó Dezső, Mántó György, Ábrahám Béla, Bacz János, Csorja Gyula, Fogas Mihály, Popic? Iordan, Tankó Csaba, Györfi Péter, Ciuglea Petre, a három Czintos testvér, Zoltán, József és Sándor, Erdélyi László, Balczár Gyula, Jencsi József, Csúsz György, Teleki László, Biró István, Rákosi István, Dávid István, a Butyka testvérek, János és Pál, valamint a később csatlakozó Munteanu Dumitru, Biró Gábor, Czifra Jenő, majd az edző-játékos, Dulam? Constantin - , mely az évek során történelmet írt, minden idők legjobb kovásznai csapata lett. Az emlékezet megszépíti a múltat, legendák születnek, de a tények, azok igaz történelemmé válnak. Úgy nyert százszázalékos megyei bajnokságot, hogy 146 gólt lőtt, és csak 12-t kapott (a 12-ből nyolcat tizenegyesből!).
Sajnos, mostantól ezeknek a sikereknek alkotó résztvevője, a csapat gólkirálya, Tankó Csaba nincs többé közöttünk. ?, aki a 146 gólból 82-t szerzett, elment, és ezentúl odaátról tekint le ránk, ittmaradottakra. Elment, hogy csatlakozzék hajdani edzőihez, Isán Jánoshoz, Hadnagy Gáborhoz, egykori játszótársaihoz, Csorja Gyulához, Csúsz Gyurihoz, Butyka Janihoz? az egykori nemes versenytársakhoz, Szabó (Kocza) Zolihoz, Érsek Ferihez, Fülöp Istvánhoz, Hacsekhez, Kelemen Elihez?
Lehajtott fővel, könnyes szemmel álltuk körül Tankó Csaba koporsóját az iránta érzett szeretettel, az előbb említettek iránti kegyelettel és tisztelettel.
Az ég veled, Tankó Csaba. Annak idején váratlan volt visszavonulásod, most meglepetésszerû a halálod. Tehetetlenül álltunk a koporsód előtt, s csak annyira futotta erőnkből, hogy végső búcsút vegyünk tőled: Isten legyen veled, nyugodj békében, Csaba.
Emléked örökké őrizni fogjuk.
Gazda István
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.