Katonadolgok: A történések színe és visszája

2003. július 9., szerda, Archívum 2003–2007

- Tánczos Vilmos beszélgetése dr. Antal Árpád irodalomtörténész-professzorral - Professzor úr, te a felső-háromszéki Nyujtódról származol, székely családból. A székelyek mindig érdeklődtek a történelem iránt, hiszen a hagyományos világban számukra a múlt minden mai jog forrása volt. Milyen időkig nyúlik vissza a családod emlékezete?
- Még középiskolás koromban megpróbáltam elkészíteni a családfát, de nem sok eredmény­nyel, s hamarosan abba is hagytam. Ilyenformán megtisztelő kérdésedre, ami családom távoli és közelebbi múltját illeti, csupán annyit mondhatok, hogy egyszerû jobbágyrendû elődeim vannak, egyik ágon talán némi érintkezést őrizve a katonarenden valókkal.
(?) Engem azonban mindezeknél sokkal inkább foglalkoztat 1896-ban született, ugyancsak Árpád nevet viselt édesapám története, aki végigküzdve az első világháborút, megfordulva Kolozsvártól Budapestig, Prágától Odesszáig, 1918-19-ben harcolt a Székely Hadosztályban, majd évtizedek múltán, 1944-ben, negyvenkilencedik évében, a semmivel egyenértékû felszereléssel kiküldetett a Kárpátokba, ami sebesüléssel és négyesztendei fogsággal tetézte addigi bajait.
- Mit mesélt neked édesapád a Székely Hadosztályról?
- 1918 őszének általános zûrzavarában ő azok hívására hallgatott, akik a haza védelmét vállalva megszervezték a Székely Hadosztályt. Ebben szolgált Kolozsváron, Csucsán, majd a Tisza vidékén, egészen az 1919-es márciusi hatalomátvételig, ami után hamar kiderült, hogy a hadosztály vezető tisztjei nem tudnak szót érteni a kommunistákkal, s az alakulatot Kratochwill vezérezredes április 20. táján átadja a románoknak. Természetesen, egy ígéretekben bővelkedő, ám utólag be nem tartott egyezmény alapján.
Akadt azonban néhány kisebb alakulat, amely nem élt a vezérezredes felkínálta lehetőséggel. Az egyik ilyen csoport a Dunántúlon időzött, a másik, apámék géppuskás alakulata pedig az Alföldön tévelygett gazdátlanul. Egy április végi estén bevonultak Egerbe, ahol szál­lást kapva álomba merültek. Éjféltájt tisztjeik búcsút vettek tőlük, s a reájuk leselkedő veszélyre hivatkozva, a sötétség leple alatt elmenekültek. Az történt ugyanis, hogy április utolsó napjaiban a cseh területfoglaló alakulatok megközelítették Egert, mire a kommunista direktórium elmenekült. A városban meg automatikusan visszaállt a korábbi polgári rend. Mindezt Budapest úgy reagálta le, hogy Egerben győzött az ellenforradalom, és azon az emlékezetes éjszakán egy kommunista büntetőbrigád s egy harcoló alakulat körülvette a várost, reggel meg bosszúálló dühvel keresték a felkoncolandó ellenforradalmárokat. És megtalálták a fegyvereik mellett csendesen alvó székelyeket. A büntetőbrigád tagjai máris kórusban harsogták: ,,Ellenforradalmárok vagytok, halálra vagytok ítélve!?, s azon nyomban a kerítés mellé terelték az ötven-egynéhány székelyt. Az alakulat vezető tisztje, Thormási zászlóaljparancsnok, maga is Udvarhely vidéki székely lévén, mielőtt kardját kirántotta volna, tekintetét végighordozta földijein. S mit ad Isten! A halálra ítélt katonák között tulajdon unokatestvérét fedezte fel, aztán közéjük lépve és szóba állva velük, nyomban meggyőződött ártatlanságuk felől. Errefel egész napig tartó kínos ügyintézés kezdődött. Thormási elment kétszer egymás után Füzesabonyba, ahol a hadi törvényszék mûködött. Első ízben háromszori letizedeléssel kaptak kegyelmet, amit ők nem fogadtak el.
- Hogyhogy ,,nem fogadták el??
- Talán beszédesebb lesz a válaszom, ha apám szalagra vett mondatait idézem: ,,Mikor aszonta, hogy háromszori letizedelés, kórusban, mintha parancs lett volna, elkiáltottuk, hogy egyért együtt halunk meg! Öljenek meg mind, de ne tizedeljenek!? A derék tiszt újra Füzesabonyba indult. Napnyugta felé a másodszori útról azzal jött vissza Thormási, hogy valamennyien ártatlanok, és így szabadon hazamehetnek, ám ha valaki mégis be szeretne lépni a Vörös Hadseregbe, azt szívesen látják. Előtte azonban unokaöccse, Karácsonyi útján azt üzente nekik, hogy ha kedves az életük, valamennyien lépjenek be. Így lett apám vörös katona! Na és ezt a biztos halálból menekült, kitûnően képzett székely géppuskás egységet azonnal be is dobták a harcokba. A salgótarjáni ütközetben máris kitüntették magukat, egy drámai helyzetben bravúros közbelépéssel megmentették Thormási életét, azután pedig végigküzdötték a sikeres felvidéki hadjáratot.
- A csehek ellen.
- Igen, a csehek ellen. Vagy­is az ő eszmevilágukba, gondolkodásukba az egész magyar haza védelme beleillett. Nemcsak a Székelyföld, nemcsak Erdély, hanem a Felvidék is.
- Annak az árán is, hogy a Vörös Hadseregben kellett ezt megvalósítani?
- A Vörös Hadseregben is, amennyiben annak honvédő szerepvállalásáról volt szó. Ellenben a hadsereg belső életéről, a ,,vereseknél? dívó kegyetlen és embertelen bánásmódról, az emberéletet sem kímélő büntetésekről, gyilkosságokról apám mindig elmarasztalóan szólt. Megjegyzendő - és ez a stratégiai vezetés kiválóságára utal -, hogy ekkor már ennek a hadseregnek is a nagy katona, Stromfeld Aurél volt a vezérkari főnöke, aki a Székely Hadosztály átadásának napjaiban kapta ezt a funkciót. Meglehet, ha ő valamivel előbb léphetett volna színre, talán vele a székely vezető tisztek is megtalálták volna a szót.
Hát ez volna apám története, amit azért is fontosnak tartottam elmondani, mert vélekedésem szerint a kutatás még mindig tartozik a Székely Hadosztály valós történetének feltárásával. Évek óta búvárlom a korszak hadtörténeti irodalmát s a pesti levéltárakat, ám az események némely elágazásáról, például a fentiekben vázolt egri kalandról sehol nem esik szó, sem a Dunántúlon mûködött, az övékéhez hasonló kisebb székely alakulatról. (?)
- Hogyan került haza édesapád?
- A történelmi kavargás elülte után, 1920-ban apám kiment a Keleti pályaudvarra, ahol jelentkezett a szolgálatos tisztnél, s ennek barátságos hangú kérdésére így válaszolt: ,,Százados úr, én hazudni akartam önnek, de egyéb az igazság.? Mire a tiszt így biztatta: ,,Mondja el mind a kettőt!? ,,Azt akartam hazudni, hogy most kerültem haza olasz fogságból (az idő szerint már csak e kategóriának járt a hazatérés határátlépéssel), az igazság pedig az, hogy tagja voltam a Székely Hadosztálynak, s lemaradt alakulatunkkal ott voltam Egerben, mikor a veresek Mészöly Géza őrnagyot kivégezték, s majdnem ez lett a mi sorsunk is.? Erre a tiszt, apám vállát megveregetve, így szólt hozzá: ,,Fiam, maradjon itt, nekünk épp ilyen derék emberekre van szükségünk.? ,,Mennem kell, százados úr, otthon öreg szüleim vannak? - válaszolta apám. Ek­kor a barátságos tiszt egy várakozó katonacsoporthoz vezette, akik valóban olasz földről jöttek, s megsúgta neki, hogy ellenőrzésre számítva tanuljon meg tőlük néhány olasz kifejezést. (?)
()
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép