Olvasom a Háromszék június 20-i számában Sylvester Lajos Két pogány közt? címû cikkét, és amikor az utolsó mondathoz érek - ,,van-e olvasóink körében, aki ismer a II. Székely Hadosztállyal kapcsolatos dokumentumokat vagy emlékeket?? -, arra gondolok, milyen kár, hogy annak idején nem mertem leírni a rétyi Papp Kálmán, illetve a dálnoki Szász András bácsi ,,hadi élményeit?, így most csak azt tudom elővenni, ami az emlékek süllyedő világából megmaradt.
Annak idején nem mertem leírni, mert ezek a tettek dupla bûnnek számítottak volna, hiszen Kálmán bácsi nem kevesebbet tett a frontról való hazavergődése után - miután a román csapatok már elfoglalták Erdély jó részét -, mint hogy útra kelt, és meg sem állt, amíg el nem jutott a Kratochwill szervezte Székely Hadosztályig. Részt vett a harcokban.
S miután a Kun Béláék Vörös Hadserege és a Román Hadsereg közé beékelődött a Székely Hadosztály, nem akarván a vörös hatalom szolgálatába állni, inkább megadta magát a románoknak. Kálmán bácsi nem ezt az utat választotta. Átment a vörösökhöz, és ott harcolt tovább a hadsereg felbomlásáig. Ekkor sem jött haza, hanem valahogy levergődött Szegedre, és az ott szerveződő fehér hadseregbe állt be, s valamikor csak 1920-ban tért haza.
Nagyjából ezt az utat járta be a dálnoki Szász András is. (Remélem, jól emlékszem a nevére!) Sajnálatos módon elmaradnak az epizódok, amelyeket az I. világháborút megjárt emberek olyan színesen tudtak elmesélni, de a lényeg az, ami bennem is megmaradt. És ebből két dologra tudunk következtetni. Az egyik az, hogy a megadást illetően nem gondolkozott mindenki egyformán, volt, aki a másik utat választotta. Hogy milyen százalékban, az már, valószínû, nem fog kiderülni. A másik azt az ismert tényt támasztja alá, hogy lettek volna még lelkesedő katonák, akikkel fel lehetett volna venni a harcot a megszállókkal szemben, ha a hadvezetést, illetve a hadsereget nem züllesztik szét Károlyi Mihályék, majd később Kun Béláék. Ha nincs az őszirózsás forradalom, Tisza Kálmán meggyilkolása és végül a Tanácsköztársaság!
Édesapám nem kis büszkeséggel mesélte hajdan, hogy ők az olasz frontról Hegedüs tábornok vezetésével teljes felszereléssel jöttek haza Pestig. Sajnos, ott leszerelték és szélnek eresztették őket. A büszkeség arra vonatkozott, hogy sem a szlovénok, sem a horvátok - bár megpróbálták - nem tudták leszerelni őket.
Ennyire emlékszem abból, amit azok meséltek, akik egykor a II. Székely Hadosztályban harcoltak, illetve akartak harcolni hazájukért.
Dr. Nagy Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.