T. P. régi szobájában ülsz álmodban, veled szemben, az asztal túlsó oldalán a házigazda éppen megindítja a magnót, hogy beszélgessetek az időszerû értelmiségi problémákról, különös tekintettel a fiatal irodalom néhány alkotójának mindenféleképpen kialakuló rossz közérzetére. Azóta eltelt harminchárom év, mûvekkel bizonyították, hogy a rossz közérzetük nem nélkülözött minden, hm?, alapot? (Sovány vagy álmodban, megfeszül rajtad a régi farmer, huszonöt éve felszámoltad, felmosórongy lett belőle, most új még, és megfeszül.) Lenin - mondja Péter -, te nem tudsz megszólalni, ő helyetted is beszél, hosszú mondatok következnek, újabb és újabb nevek, mint dumdum golyók, Trockij, Buharin, Gyilasz, Sinkó Ervin? A permanens forradalom. Péter mosolyogva Márait idézi: te rendetlen, vigyázz, a rend veszélyes / a szarvas a vadaskertben megőrül. Szinte felrobban kezedben a mikrofon, de nem tudsz megszólalni, ebben a kísértő álomban egyetlenegyszer sem szólalsz meg, ülsz a festett székely parasztbútorok között, egy óriási színházi plakát árnyékában: férfi tétovázik két nő között, ahogy addig is, azóta is mindig, csak az ideálok cserélődnek. Péter szemét a közönyösen forgó tekercsekre szögezve beszél, felcsigázzák az események, véleménye van, tüntet vele, a felfedezők izgalmával veti rá magát az evidenciákra, a bürokráciáról szaval, a kisebbségek jogfosztottságának tûrhetetlen helyzetét említi, kiver a hideg. Arcok, szavak, viszonyok, mozdulatok hálójában éltek, hálószerûen terjedő depresszió kerít be abban a régi szobában hetvenben és ebben az álomban még egyszer és újult erővel. Helyszínkeresések forgatáshoz még mindig. Még mindig abban a régi szobában élsz. Ébredés után Péter egyik kedves versének törmelékei kábítanak. Egy régi német költő, Walter von der Vogelweide sorai: ,,Ó, jaj, hogy eltûnt minden, hogy hullt le, évre év. / Éltem valóban én vagy álmodtam itt elébb??
A hőskor képei villódznak, mert mi is történt harmincöt évvel ezelőtt? Néhány sugárzóan fiatal költő összeverődött Dali Sándor körül, s Darkó Zsiga Sugás-béli törzsasztalánál elhatározták, hogy olyan lapot fognak létrehozni, amilyen bennük él, és megszületett a Megyei Tükör. Évekig szárnyaltak a költők, repült a lap, azután kicserélődtek a bürokraták, s kezdett sok lenni a jóból, a bírálatokat megunták, jöttek a lapnál a kényszerû szerepcserék, a társaság felbomlott? Te ezt nem vártad meg, drámaíróból rendező lettél, a rivaldafényben hol voltál, hol nem voltál. ,,Ki akkor víg barát volt, ma sír felé hajol.? Te pedig ott állasz azóta is a világot jelentő deszkákon, és szuggerálod a sikert, miközben még nem mondottad ki az utolsó szót? Van még idő. Idő van?!?
Bogdán László
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.