Csernátonba mindenki ,,hazatér?. A sepsiszentgyörgyi és kézdivásárhelyi diák, a marosvásárhelyi és kolozsvári egyetemista, az egri egyetemi professzor, a szatmári színész, az ozsdolai és gelencei kapufaragó, a brassói bútorfestő, a bólyi ,,testvérfalusiak?, a Nyugatra szakadt nemzettestvéreink, a mezőségi gyékényfonók, a Székelyföld tíz sarkából érkező varróasszonyok, nemezkészítők, mívesházasok, játszóházasok? Mindenki.
Ide az írók is ,,hazatérnek?. S nem azon a jogon, mintha itt születtek volna - bár ilyen is van a pennások között -, hanem egyszerûen azért, hogy egy-egy maréknyit hozzátegyenek ahhoz az élménybatyuhoz, amit Csernátontól kaptak. Mert itt mindenik kapott valamit, ami egy kicsit meghatározta életét, pályáját, gondolkodását, s gyökeret növesztvén, levelet leveledzvén szellemi magatartásában, úgy érzi, hogy ide néha vissza kell térni, haza kell térni, ha másért nem, hát azért, hogy régebbi önmagával szembesülhessen. Számvetésre való alkalom. És emlékezésre.
Itt ülünk a csernátoni Haszman Pál Tájmúzeum legújabb épületében, szivacsokkal, pokróccal ,,megkényelmesített? sámlikon körbeülünk egy termet, mely éppen otthont ad egy képzőmûvészeti kiállításnak - a szomszédos teremben a népi mûvészek faragott, hímzett, varrott, festett, bogzott, megszőtt és ,,megszobrott? munkái tétettek ki közszemlére -, itt ülünk, s beszélgetünk a közönséggel, mely csupa ismerősből, jó barátból áll, a polgármester ,,vezényletével? a csernátoniakból, a szó pontos értelmében vett házigazdákból s aztán ,,hazatérőkből?. Utóbbiakból most legtöbben Kézdivásárhelyről vannak: tanárok, diákok, jeles tisztségek betöltői is közöttük, kik csak úgy kiszaladtak-átszaladtak ide, mert éppen újra történik itt valami, most éppen ,,Napok? vannak, a soros csernátoni faluünnep.
Ülünk és beszélgetünk, mint egy keresztelőre vagy születésnapra összegyûlt família tagjai, emlékezünk, adomázunk, s nem csak azért, mert a házigazda tisztét vállaló Sylvester Lajos így ütötte le az alaphangot, hanem mert így jön, így természetes, s ilyetén mondandója mindenikünknek vagyon, Domokos Gézának, Farkas Árpádnak, Bogdán Lászlónak, e sorok írójának és a párbeszédbe a legtermészetesebben bekapcsolódó Horváth Aranynak, ki maga is örök csernátoni ,,hazatérő?. Versek, riportok, emlékezések és emlékezetes interjúk genéziséről esik szó itt, a ,,forrásvidéken?, születésük vagy fogantatásuk helyén. S maga a vers, a most fölolvasott próza csak illusztráció, bizonyíték arra, hogy az elhangzott történetek és adomák bizony megestek. Annó dacumál?
Egyedül Haszmann Pali bácsi nincs közöttünk, azazhogy igenis itt van, nem csupán az ,,öreg kúria? falán portréplakettként, de minden emlékező szóban, adomában, s minduntalan megszólal maga is: ,,Lelkecskéim?!? Különben Csernáton éppen 670 éves. Okiratosan. A valóságban sokkal öregebb.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.