Nemzet-nemzetiség: Az autonóm régiók pozitív tapasztalata mint konfliktusmegoldást sugalmazó ihletforrás Európában

2003. július 15., kedd, Archívum 2003–2007

Az Európa Tanács Közgyûlésének 2003/1334. számú határozata. Megvitatta és elfogadta az ET-közgyûlés 19. ülésszakának
2003. június 24-i ülése - a Politikai Bizottság 9824. számú dokumentuma (Gross raportőr úr jelentése),
illetve a Jogi és Emberi Jogi Bizottság a 9837. számú dokumentuma (Jürgens raportőr úr véleményezése) alapján.
1. Az újjáéledő, intenzitásukban és gyakoriságukban változó feszültségek Európában, melyek az államokon belüli megoldatlan konfliktusok eredményei, a Parlamenti Közgyûlés figyelmében maradnak. Napjainkban Európában a legtöbb politikai válság ténylegesen az államokon belül jelentkezik.
2. E megújult feszültségek részben azoknak a területi változásoknak és új államok keletkezésének tulajdoníthatók, amelyek a két világháború és a korábbi kommunista rendszer ?90-es években bekövetkező összeomlása nyomán jelentek meg.
3. Ezek a feszültségek tükrözik azt a fejlődést, amelyen a nemzetállam fogalma átment, s amely a nemzeti szuverenitást és a kulturális homogenitást mint lényegi kérdést érintette. Napjainkban, a demokrácia gyakorlatának, valamint a nemzetközi jognak a fejlődését tekintve, az államoknak új elvárásokkal kell szembenézniük.
4. Legtöbb jelenlegi konfliktus nagyon gyakran az államok oszthatatlansága és az identitás elve közötti dichotómiaként vázolható fel, és az államok, valamint az identitásuk megőrzéséhez való jogot kérő kisebbségi csoportok közötti feszültségben gyökerezik.
5. Az európai államok óriási többsége ma olyan közösségeket foglal magában, amelyek eltérő identitással rendelkeznek. Egyesek közülük saját intézményeket követelnek, és külön törvényeket akarnak, melyek lehetővé teszik eltérő kultúrájuk kinyilvánítását.
6. Az államoknak a feszültséget olyan rugalmas alkotmányi vagy törvényhozási szintû egyezségekkel kell megelőzniük, amelyek elébe mennek ezen elvárásoknak. Hatalmat adván a kisebbségeknek önnön ügyeikre nézve, akár átruházván azt a központi kormány-zatra, akár azzal megosztva, az államok néha összeegyeztethetik a területi egység elvét a kulturális sokszínûség elvével.
7. Az Európa Tanács, melynek megbízatása a béke és az erőszak megelőzése, lényegében az emberi jogok, a demokrácia és a törvények uralmának előmozdítása, úgy véli, hogy az autonóm régiók pozitív tapasztalatai ihletforrásként szolgálhatnak annak keresése során, hogy miképp kell megoldani a belső politikai konfliktusokat.
8. Sok európai ország már megoldotta belső feszültségeit, illetve most oldja fel ezeket a területi és kulturális autonómia változatos formáinak bevezetésével, melyek az elvek és a konkrét intézkedések azon széles skáláját foglalják magukban, amelyek segíthetnek a belső konfliktusok feloldásában.
9. Tagadhatatlan, hogy az autonómia olyan fogalom, amelynek negatív konnotációi vannak. Fenyegetésnek tûnhet az államok területi integritására nézve, a szecesszió irányába tett első lépésnek, azonban legtöbbször kevés tény támasztja alá e nézőpontot.
10. Az autonómia, ahogy azt azokban az országokban alkalmazzák, amelyek országos szinten tiszteletben tartják az alapvető jogokat és szabadságjogokat, jórészt úgy tekinthető, mint egy ,,állam alatti megegyezés?, mely lehetővé teszi a kisebbség számára, hogy gyakorolja jogait, és megőrizze kulturális önazonosságát, miközben biztos garanciákat nyújt az állam egységére, szuverenitására és területi integritására nézve.
11. A területi autonómia kifejezést olyan, általában szuverén államokon belül kialakított berendezkedésre értik, ami által egy bizonyos régió lakosai tágabb hatalmi jogosítványokat kapnak, amelyek tükrözik sajátos földrajzi helyzetüket, és amely oltalmazza és előmozdítja kulturális és vallási hagyományaikat. A kulturális autonómia kifejezés a nyelvi és kulturális jogok gyakorlásának lehetővé tételére utal. Az esetek többségében ez egybeeshet a decentralizáció elvének alkalmazásával.
12. Az Európa Tanács tagállamainak többségében az alkotmány nem ismeri el az egyoldalú kiváláshoz való jogot. Azonban az oszthatatlanságot nem kell összetéveszteni az egységes állam fogalmával, és az állam oszthatatlansága ekként összeegyeztethető az autonómiával, a regionalizmussal vagy a föderalizmussal.
13. Autonóm státussal a politikai berendezkedések változatos formái felruházhatók, az egységes államokon belüli egyszerû decentralizációtól a hatalom valódi megosztásáig, akár szimmetrikus, akár aszimmetrikus módon, regionális vagy föderatív államokban.
14. Korábban az autonómiát két szakaszban vezették be, és három módon hozták létre: regionális entitásokat létesítették, amikor a centralizált állam létrejött, területi feszültségek oldására vezették be, vagy a nemzetközi közösség támogatásával.
15. Az autonómia nem panácea, és az általa nyújtott megoldások nem egyetemesen érvényesek és alkalmazhatók. Mindazonáltal a kudarcokért nem az autonómia maga hibáztatható, hanem alkalmazásának körülményei. Az autonóm státust mindig az illető terület földrajzi, történelmi és kulturális körülményeinek, valamint a sajátos esetek és konfliktuszónák egészen sajátos jellemzőinek megfelelően kell kialakítani.
16. A belső feszültségek enyhítésére való tekintettel a központi kormányzatnak megértéssel kell reagálnia, amikor a kisebbségi csoportok, különösen, ha számottevőek, és régóta élnek egy adott területen, nagyobb szabadságot kérnek saját ügyeik önálló intézéséhez. Ugyanakkor az autonómia megadásának sohasem szabad azt a benyomást keltenie a közösségben, hogy a helyi önkormányzás egyedül őrá tartozik.
17. A sikeres autonómia a többség és kisebbség közötti, valamint a kisebbségek közötti, államon belüli kiegyensúlyozott viszonytól függ. Az autonóm státusnak mindig tiszteletben kell tartania az egyenlőség és a diszkriminációmentesség elveit, és az államok területi integritásán és szuverenitásán kell alapulnia.
18. Nagy jelentősége van annak, hogy azok a növekvő előnyök, melyeket az autonóm entitások jogaiknál fogva élveznek, ne aknázhassák alá az államok közötti, nemzetközileg elismert határokat.
19. Az autonómia minden értelmezése, alkalmazása és kezelése az állam autoritására, a nemzeti parlamentek, valamint intézményeik akaratára és megítélésére tartozik.
20. Pozitív diszkrimináció, azaz kedvezményezett képviselet a központi kormányzat szerveiben gyakran alkalmazható a kisebbségek sokkal hatékonyabb bevonására az országos ügyek intézésébe.
21. Alapvető fontosságú, hogy különleges intézkedések is foganatosítandók a ,,kisebbségen belüli kisebbségek? védelmére és annak biztosítására, hogy a többség és más kisebbségek ne érezzenek félelmet az autonóm entitásnak megadott hatalom miatt. Ezeken az autonóm entitásokon belül a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény szintén alkalmazandó a kisebbségeken belüli kisebbségek érdekében.
22. A közgyûlés felkéri a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben a következő alapelveket, amikor autonóm státust adományoznak:
I. Az autonóm státusnak, mely meghatározás szerint a központi kormányzat és az autonóm entitás közötti kooperációtól és koordinációtól függ, az érintett felek között kialkudott egyezségen kell alapulnia.
II. A központi kormánynak és az autonóm hatóságnak el kell ismernie, hogy az autonóm státus egy dinamikus folyamat része, és mindig újratárgyalható.
III. A statútumokra és alapelvekre nézve megfelelőbb lenne, ha ezek az alkotmányba foglaltatnának, mintsem csak a törvényekbe, így a módosításokra csak az alkotmánnyal összhangban kerülhet sor. A későbbi vitákat elkerülendő, az autonóm státusra vonatkozó megegyezésnek explicit módon meg kell határoznia a hatalom megosztását a központi és az autonóm hatóság között.
IV. Az autonóm státusra vonatkozó egyezménynek garantálnia kell az autonóm hatóságok megfelelő képviseletét és effektív részvételét a döntéshozatalban és a közügyek intézésében.
V. Az autonóm státusra vonatkozó egyezményeknek gondoskodniuk kell arról, hogy az autonóm entitás rendelkezzék törvényhozó és végrehajtó hatóságokkal, melyeket helyi szinten demokratikusan választanak meg.
VI. Az autonóm státusra vonatkozó egyezményeknek pénzalapokat és/vagy átutalásokat kell biztosítaniuk, melyek lehetővé teszik az autonóm hatóságok számára, hogy a központi kormányzat által nekik átadott külön hatalmat gyakorolhassák.
VII. Annak biztosítására, hogy a hatalommal nem élnek vissza, külön mechanizmusokat kell létrehozni a központi kormányzat és az autonóm hatóságok között támadt viták megoldására.
VIII. Ha a feszültségek a központi kormányzat és az autonóm hatóságok közt fennmaradnak, a nemzetközi közösség támogathatja a megegyezési folyamatot.
IX. Az autonóm hatóságokra átruházott hatalomnak parancsoló módon védelmeznie kell a hozzá tartozó kisebbségek jogait, melyeket semmibe vesznek vagy elnyomnak.
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép