Különös közösségi életük van azoknak az egykoron önálló falvaknak, amelyeket régebben, avagy a múlt század harmadik negyedétől a földrajzi szempontból közel álló nagyobb településhez csatolt a korabeli közigazgatási törvény. Ez történt a Nagy-Zernye alatti községközponthoz, Zabolához tartozó, több mint nyolcszáz lelket számláló Pávával is. Nevének eredetére több magyarázat létezik. Az egyik szájhagyomány szerint középkori lakói vadpávának nevezték a falu mögötti fenyvesekben akkoron és ma is élő siketfajdot, azaz a díszes farktollaitól ékes fajdkakast, s erről kapta nevét a település. Zabolapáván az ezerkilenszáznegyvenes években gróf Mikes Ármin meghívására erre a szép ,,madárra? vadászott itt Magyarország akkori kormányzója is. A település Kovászna város felőli bejáratánál természetesen Zabola neve szerepel a falutáblán, átellenben faragott kopján és fakereszten olvahatjuk: Békesség Istentől - Dicsértessék a Jézus Krisztus! A több vallási felekezethez tartozó falu egyházi és közösségi szempontból is a maga ösvényén halad, sajátos, külön életet él. Külön és mégis együtt. Képviselete van a községi tanácsban, önálló református gyülekezete van, katolikus kisközössége pedig Zabola filiája.
Hol vannak
a hajtókertek?
Nem kell sok cigány egy faluban manapság ahhoz, hogy lovak prédálják a mezőt, és tetemes kárt tegyenek a termelők amúgy is nagyon féltett, a korai aszálytól sanyargatott vetéseiben-veteményeiben. Így történt ez Páván is ebben az esztendőben. Főbenjáró bûn volt ez a régi rendtartó székely faluban. Nem tûnhet hát másod- vagy harmadrendû bajnak ma sem.
- Július 10-én, a minap, négy lovat hajtottunk be a pávai mezőről a zabolai tanács udvarára, a karámba, mert a vetésekben garázdálkodtak. Esős idő volt, tönkretették a vetést. Nemcsak én, Furtuna Pavel is hajtott be már lovat a pávai határból. Remélem, nem kell magyaráznom a lap olvasóinak, sem képviselőtársaimnak, akik a zabolai tanácsban ülnek, hogy mit jelent a ló a határban - háborog Sidó Géza pávai lakos, a zabolai tanács tagja. Idegesen magyarázza, hogy a zabolai alpolgármester nem akarta befogatni az állatokat, merthogy nincsen őr, aki ügyeljen rájuk, amíg jönnek a jószágok tulajdonosai, hogy kiváltsák, természetesen, büntetés ellenében. - Tudtam én, hogy ez eléggé kényes ügy, különösen akkor, ha tehetősebb vagy tekintélyesebb személyeké - tegyük fel - az a ló, és ha azokkal nem szívesen állna élbe az önkormányzat s főleg a polgármesteri hivatal. Még a helybeli rendőrőrsön sem akartak szóba állni velünk, mondván, hogy ez nem tartozik rájuk! Csakhogy én nem féltem, nincs, amiért félnem, mert azt a haragot, azt a kellemetlen érzést, amikor az ember az agyonetetett és -tapodott vetését látja, egykönnyen, magyarázatokkal lecsendesíteni nem lehet!
- És mi lett a hercehurca vége?
- Végül is befogatták az állatokat, a kártevő lovak gazdái kifizették a büntetést... De helyénvaló ez így a mai nehéz világban?
?seinknek hajtókertjeik voltak a falu szélén. Oda hajtották be a kárt tevő jószágot. Nagy szigorral rekcumolta meg a faluközösség a gondatlan gazdát, borsos büntetést róva ki rá.
Menet közben azt is megtudtuk a zabolai tanácsnál: Páván 99 százalékban megoldották a földvagyon kérdését. Jelenleg a 2000/1-es törvény alkalmazásán dolgoznak. ,,Mi nagy területet elvesztettünk a történelmi pávai határból a Kavicsos, a Vereskő, a Nyáras övezetekben. Kovásznához csatolták. Az a helyzet, hogy nincs tartalék földterület. Ha vissza tudtuk volna állítani az 1968 előtti határokat, nem lenne ilyen kegyetlen a helyzet? - jegyeztük a hivatalos választ.
Van, lesz kiút!?
Ottjártunkkor kopogtatott be a tanácsoshoz Posea Gheorghe mérnök, a megyei mezőgazdasági igazgatóság községi megbízottja. ? úgy látja, nem nagyon értik meg a pávai termelők, hogy rendezniük kell - eljövendő európai uniós módra - a családi termelés helyzetét. Be kell jelentkezni, és meg kell szerezni azt a hivatalos igazolványt, vagy ha úgy tetszik, tanúsítást a megyétől, melynek alapján részesülni fognak a jövőben a terményekre-javakra kijáró segélyben, juttatásokban. Igaz, hogy ez egy hosszabb lejáratú folyamat kezdeti szakasza, melyet 2006-ig kell megvalósítani a PHARE-program keretében, de egyszer el kell kezdeni. Ha beindulhatna, jelentős támogatásban lenne majd részük a beruházások terén is.
Mosolyogva hallgatták a pávaiak, és egy-egy megjegyzés is elhangzott. ,,Béteszi nekünk az ajtót az uniós menet. Minden drágább lesz. A kezdet is eléggé nyomorult. Mi kínnal-bajjal neveljük az állatokat, alig tudjuk értékesíteni, és az állam hozza be a húst külföldről!?
Mező, mező,
de hát az erdő?
A magánerdők dolgában kifejezetten háborgó a falucska közhangulata, ugyanis a községi földosztó bizottság egy olyan területet vett át erdő gyanánt, melynek 10-15 százalékán van valamirevaló erdő, a többi ültetvény. Ezzel nem értenek egyet a magánerdő-tulajdonosok, tiltakoznak ellene. Erről a falugondról szintén Sidó Géza beszélt, és képviselőtársa, Rhéti József is egyetértett vele.
- Itt négyszáz kektár erdővagyonról van szó, amit az őseink szereztek munkával, és azzal nem lehet játszani. Tudom, hogy az ügy bonyolult, mert a kovásznai erdészet abból mérte ki annak idején azt a bizonyos egy hektárt a magánosoknak, de ez nem azt jelenti, hogy velünk azt csinálnak, amit akarnak. Erdős bajunkat leírtuk és beadtuk a községi tanácshoz, az erdészethez. Nem méltatott a tanács írott válaszra. Panaszkodtunk a prefektúrán is. Kaptunk is választ: ,,ezt a dolgot a helyi tanácsnak kell megoldania. Ha önöknek nem felel meg a megoldás, az igazságszolgáltatási szervekhez fordulhatnak.?
- Tudtunkkal ön a községi földosztó bizottság elnöke, polgármester úr - fordultunk a feleletért Ádám Attilához.
- Tárgyaltuk ezt a tanácsban és az illetékesekkel - felelte. - Ezt a döntést valósággal reánk erőltette a megyei földosztó bizottság. Ezt így el kell fogadni, mondták, de mi megfellebbeztük!
- Nagy hiba volt azt aláírni, nem kellett volna elfogadni az ajánlatot - tette rá a pontot az i-re Sidó Géza.
Van-e naposabb
oldal?
Ádám Attila polgármester szerint van. A bajokat nem kell, nem szabad eltussolni, nem is szabad eltúlozni, de az eredményekről is beszélni kell.
- Tavaly megkezdtük a pávai kultúrotthon javítási munkálatait. Érdemes megnézni, kívül-belül szépen mutat. Nem volt villanyhálózata az épületnek. Ezt sem volt könnyû megoldani. Egy részen befolyt az eső, most folytatjuk ott egy tetőjavítással. Sikerült valamennyit gréderrel segíteni az utak helyzetén, és ígérem, hogy a költségvetésből még juttatunk kavicsot a burkolatokra. Feltelt ismét a patak medre, az idén sor kerül majd annak mélyítésére is. Van jócskán kezdeményezőkészség, de helye van még mindig a szegénységből eredő bajoknak, az irigységnek, a közömbösségnek.
- Tönkretették az utakat az erdőkitermeléssel, porondozni kell ismét - egészítik ki a helyi teendők sorát a kapuk előtt álldogáló s a hulló esőnek felette örvendő helybeliek. Van nekünk bőven egyéni panaszunk is - mondták -, de nem állunk elé most azzal. A falu bajai az elsők... És folytatják: az Argyason vissza kellene állítani a régi utat, ez volna a rövidebb a mezőre. A patak medrét is újra ki kellene kotorni, mert ha árad, elönti a kertek egy részét.
Az élet jobbik része
Az egyházakban, az egyházi életben van valami, ami nemesebb a gondoknál. Onnan meríthetünk lelkierőt - mondják a pávaiak, mielőtt a két magyar egyház küzdelméről, eredményeiről szólnak. Páván a református gyülekezet a népesebb. Sidó Géza gondnok elmondta, hogy tavaly kijavíttatták a mûemlék templom és a harangtorony tetőzetét, és felkészültek a munkálatok folytatására.
- Kaptunk segélyt a hollandoktól, várunk még valami segélyszállítmányt, amit a nőbizottság - mint eddig - értékesíteni fog, ugyanis ilyen kikötéssel adományozták. Kaptunk adományt az Illyés Közalapítványtól és egyéni adakozóktól is. Pénz dolgában úgy állunk, hogy neki lehet fogni a munkának. Kiváló lelkészünk van - teológiai tanár családból -, Juhász Zoltán a neve. Igaz, hogy most el fog hagyni, mert egy évre tanulmányi útra megy Hollandiába. Visszakapott az egyház 30 hektár erdőt. Ebből jogunk volt kivágatni 32 köbméter fát. Értékesítettünk tûzifát, és még van eladó cserefaoszlopunk, sasnak való. Kell a pénz, mert a tornyot is javíttatni kellene, megrepedt. Terv kell hozzá. Járt is itt egy kolozsvári szakember, szemlézte, és készül a dokumentáció.
A Főút mellett, a református templom lépcsőfeljáratának déli oldalánál fenyőgerendákból közepes méretû római katolikus kápolna épül. Keleti ormán kis harangfiatorony ékeskedik, tetejében kereszt. S mert Bartalus atyát, akinek elsőrangú gondja a filia kápolnája, több alkalommal kerestük, de nem sikerült kagylóvégre sem kapni, bekopogtattunk a tisztes korú pávai pápista gondnokhoz érdeklődni. A 81 éves Szász Béla bátyánk elmondta, hogy a kápolna helyén volt egy magánlakás, Horváth Zita tulajdona. Ezt vásárolta meg az egyház, és egy Kovásznán készült tervezet alapján emelték fel. Az épület már piros tető alatt van, eshet az eső.
- Itt azelőtt is éltek tősgyökeres katolikusok, de filiánk nem volt. Ezt csak Bartalus atya hozta életre - mondta Béla bátyánk, aki egyébként egyháztanácsos a zabolai maternél. - Itt van vagy hetven család, mindenképp százon felül vagyunk. A templom építéséhez adott pénzt a püspökség, gyûjtöttünk a hívektől, de volt vagy nyolc-tíz személy, aki nagyon jelentős adománnyal segített, hogy ne is beszéljünk arról a sok közmunkáról, amit a hívek végeztek. Ádám Attila polgármester - ő is katolikus - segített, amiben tudott, s hát még Cseh Ferenc vállalkozó... Mindenképpen Bartalus atyának köszönhetjük, ami eddig megvalósult. Most lambéria kellene, deszka, mert az az álmunk, hogy karácsonyra elkészíthessük úgy, hogy lehessen misézni... Hogy mi lesz a védőszentje? Nem tudom... Úgylehet, hogy azon az atya gondolkozik.
*
Délebédre szól a harang. Réthi József nyugalmazott kántortanítóval, faragómûvésszel váltunk még néhány szót. Kiderül, hogy Szentkatolnán lakó fia - ifj. Réthi József - is kiváló faragó. Pávára négy gyalog székely kaput faragott, és mind a négyet magyar cigánynak!
Aztán fejet hajtottunk az iskolakertben az év elején felszentelt emlékmû, a pávai hősök emléke előtt. A faluközösség óhaja teljesült akkor, amikor visszaszállt ide a magyarok jelképes madara, a turulmadár.
Kisgyörgy Zoltán