Két nagyobbacska csomaggal kezében komótosan felcihelődik a magas lépcsősoron, s mert útjába esik a tiszta abroszaival az otthonosság érzetét keltő külvárosi vendéglőcske, megszusszan egyetlen deci erejéig. - Otthonról jövök, Nagyajtáról. A vejem szerzett néhány zsák ültetnivalót, azt vittem haza. S mint mindig, amióta kinősültem a szülői házból, s van ennek jó néhány esztendeje - mondja még fiatal nyugdíjas barátom -, édesanyám felcsomagol, üres kézzel soha ki nem engedett a kapun. Adott most is mindent, ami falun található. Tyúkot vágott le, tojást, szalonnát, házi tejet tett a táskába, s még az unokájára is gondja volt, mutatja a nagy tábla csokoládét. - Azt hittem, nem hallottam jól, és tapintatlanul rákérdeztem: édesanyád??? - Igen, még él, s ha jól számolom, már 86 éves, ?17-ben született. Tisztes kora ellenére reggeltől estig dolgozik, állatokat tart, elképzelheted, hogy etetésük, gondozásuk ad elég munkát. A sok moslékhordástól-cipeléstől a dereka is kibogosodott, de ő nem is akar hallani a megállásról. Tudod, a kollektívben is mennyit dolgoztatták, és miért, szinte ingyen?! A körorvos is ajánlotta, hagyjon alább a munkával, gyerekei, unokái nincsenek rászorulva, hogy segítse őket. Nem és nem, ő akkor érzi jól magát, ha valamelyikük hazamegy látogatóba, és ő felpakolhatja egy kicsi kóstolóval, házi ízekkel? Azt mondja, a megállás, a tétlenség büntetés volna. Talán a munka élteti, különben tizennyolc éves özvegysége már rég összeroppantotta volna? - T. barátom édesanyját sose láttam, de csodálatos asszonynak vélem, s elgondolom, hogy hála istennek, a Székelyföldön sok idős asszony él, kiknek lételeme a munka!
Eszembe jut, hogy minket is jól felpakoltak annak idején a székelyderzsi nagynénik. Emlékszem kapálásban, kertmûvelésben, állattartásban megkeményedett, repedezett tenyerükre, napszítta arcukra, megtört testükre, ezért mondom: dicsértessék a falu népe! A városéltető, a földhöz ragaszkodó, azt nagy kínnal-bajjal mûvelő, termőre fordító, állattartó, gazdálkodó ember! A mindössze pár százezer lejes nyugdíjban részesülő idős földmûves, az államtól még dohányra sem elegendő ,,alamizsnát? kapó tizenháromezer és egynéhány háromszéki honfitársam! Akik időnként felpakolják abból a kicsiből is a városon élő gyerekeket, unokákat, dédunokákat!
Ferenczy L. Tibor
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.