1849. július 23.
A szemerjai csata 1849. július 23-án volt. Megelőző események: július 2-án a székelyek Kökös és Uzon határában hősiesen harcoltak, majd visszavonultak. Visszavonult a Barcaságra az ellenség is. A csatában Gábor Áron életét vesztette. Július 5-én Sepsiszentgyörgy határában, az Eprestetőn újabb véres harcra került sor. A város védelmében sok székely vesztette életét, de Gál Sándor csapatainak vissza kellett vonulniuk egészen a Tusnádi-szorosig. Bem altábornagy Csíkban újból hadoszlopokba állította a székelyeket. Háromszékre érve Maksa-Eresztevény-Angyalos-Sepsiszentgyörgy vonalon helyezte el a honvédeket, és július 20-án Sepsiszentgyörgyöt felszabadította, az ellenséget pedig egyrészt Kökös, másrészt Illyefalva irányában a Barcaságra szorította vissza. Maga csapatai egyik részével már július 21-én - nem félve az ellenség esetleges hátba támadásától - Moldvába indult, hogy az ottani lakosságot csapatai közé vonva, az oroszokat visszavonulásra késztesse. S ez idő alatt került sor, július 23-án a szemerjai csatára. A harcokról csupán annyit említünk meg, hogy az osztrák katonák Földvárnál összegyûlve Szemerja irányába indultak, s támadták a várost védőket. Vonultak a csapatok az Olt mellett is, sőt Kökösből indulva Kilyén felől megjelentek az orosz katonák. Késő éjbe nyúlt a csata, váltakozó volt a siker, de már-már Sepsiszentgyörgy elfoglalására is sor került volna, amikor csíki katonák érkeztek Szentgyörgyre, s újból visszaverték az ellenséget, így a város megmenekült a fosztogatástól. A délután kezdődő harcok során tûz ütött ki Szemerján, s még az éjjeli ütközeteket is megvilágította. A szemtanúk arról emlékeztek, hogy Szemerja lángokban égett. A tûzről és a tûz okozta károkról pontosabbat hivatalosan csak később, a csata után egy évvel lehetett megtudni. Az akkor készített iratokat a Sepsiszentgyörgyi Állami Levéltárban őrzik.
*
Az alkirálybíró rendeletére bizottságot alakítottak a csata során keletkezett tûz körülményei, a tûz okozta károk kivizsgálására. A bizottság 1850. augusztus 14-én Deák József házánál kihallgatta az odarendelt tanúkat, s az elmondottakat jegyzőkönyvben rögzítette. Ez összesítése ,,azon kinyomozásnak a mely némely Lakosoknak a múlt 1849ik évi Július holdnapjában falvájok szomszédságában a magyaroknak a Cs. K. katonasággal szembe csatázás alkalmával történt tûz általi meg károsításaikról? szól.
A jegyzőkönyv három pontból áll:
1. A megkárosítottak felsorolása
2. A szemerjai elöljáróság által megállapított károk kimutatása
3. A tanúk kihallgatása.
Az 1. pontban felsorolták a megkárosodottak nevét, azokét, akik 1850. május 23-án kérték ,,káraik megtérítését?. A következő nevek szerepeltek: Bora József, Bora Sándor, Bora Péter, Bedő Sámuel, özv. Bora Dávidné, özv. Bora Mózesné, Gaál János, Dobra György.
A 2. pont azt a kimutatást tartalmazza, akiknek kárát már másnap, július 24-én megállapították. Ez a fentinél több nevet tartalmaz, a következőkkel egészül ki: Bora Elek (úrfi), Karátson György, Gaál Mihály, Hamar Sámuel, Incze György, Incze Ferencné, Bedő Mihály, Gyárfás István, Bora Sámuel, Bora Dávid, Serester István. A nevek után rögzítették ,,az ütközet következtében elégett szerencsétlen egyének kárait?. 19 nevet írtak le, mindenik név után a megállapított kár értékét.
A kárvallottak között különösen kiemelkedik Bora Dávid neve, akinek egymagának az összkár felénél több, 6000 forint volt a vesztesége. Nagy összegre rúgott Bora Mózesné károsodása is, hisz a bizottság összegét 1229 forint 20 krajcárban állapította meg. Még 200 forinton felülre emelkedett a Bedő Sámuel (232), Bora Péter (285), Dobra György alias Bokor (270), Kilyéni Incze György és Ferencné (202) kára, a többi felsorolt név után 100 és 200, illetve 100 forint alatti összegre minősítették a kárt. Legkisebb a Gál Mihályé, 26 forint.
Ezt az összesítő kimutatást Márton János bíró, Csákány József jegyző és hat esküdt írta alá.
A 3. pont szerint kihallgatták a tanúkat. Megjelent Márton Bálint 36 éves, Mészáros István 59, Szabó János nyugdíjas katona, 33 éves, Serestély József 57, Bora Mózes 27, Bora Lajos 50, Füleki József 56, Horváth Dávid 30, Nagy József 38, Csákány Pál 48, Szilvásy Károly 48, Fejes Károly 38 éves.
Mindenik tanúnak három kérdésre kellett felelnie:
1. Kik csatáztak?
2. Kinek minő vagyona veszett kárba a tûz által?
3. A tûzvészt a csatázók közül melyiknek ágyúi vagy röppentyûi okozták?
Románok vettek-e részt a csatában?
A bizottság a fennebb felsorolt 13 tanút ,,letett hite után? hallgatta ki, mely vallomások során kiderült, hogy
1. a császári katonák harcoltak a magyarok ellen
2. amikor azt vizsgálták, hogy ,,Kinek minő vagyona veszett kárba a tûz által??, akkor a tanúk közölték, hogy emlékezetük szerint kiket milyen mértékben sújtott a csata során keletkezett tûz pusztítása.
A vallomásokból kiderült, hogy 1849-ben Szemerján a lakások, hasonlóképpen a csûrök, istállók fából készültek, és többségben szalmával vagy zsindellyel födték azokat. A házak alatt pincék, körülöttük a csûrön, istállón kívül más gazdasági épületek is voltak. Említettek színt, disznó- és juhpajtákat. Mindezeket kerítésekkel vették körül, amelyek deszkából, boronából, vesszőből készültek. Voltak fedeles, vesszős kerítések is. Az épületek körül, a kertekben zöldséget ültettek, a káposztát, a gabonanemûek közül a búzát és kukoricát külön is megemlítették. Nagyobb mennyiségben termesztettek dohányt is. Az elégett állatok közül csupán egy lóról beszéltek a tanúk, amely már ,,korcsosodott a szebeni fuvarozás miatt?.
Az elégett szekerek között vasas és fakó szekerekről beszéltek. A fakó szekereket ügyes mesterek készítették, csupán egy-két helyen használtak fel vasat, a kötéseket fával vagy gúzzsal biztosították, a szegeket is fából készítették. Ezeket a szekereket használat előtt jól meg kellett vízzel locsolni, hogy a megszáradt alkatrészek jól megdegedjenek, összefogják a szekeret. Hosszabb útra nem indulhattak vele. Formára kisebb volt a már kialakult szekér méreteinél. Viszonylag olcsón állították elő, nem is tartott sokáig. Bodoson, Ditróban még a XX. század elején is készítettek ilyeneket. Használtak még egész vágásos, fatalpú szekereket is. A csûrökben, mivel kaszálás után volt a csata, nagyobb mennyiségû szénát helyeztek el.
Bár nem lehet teljes, ezekből az adatokból nagyjából kirajzolódik Szemerja akkori faluképe. Az akkori 600 körüli lakó nagyjából 100-140 házban élt.
A szemerjai csata idején elégett hatnál több szalmás és három zsindellyel fedett ház. Ezekben a bútorok is megsemmisültek. De a tûz behatolt a pincékbe, ott is minden hamuvá lett.
Bora Mózesről elmondották, hogy ,,elégtek zsendellyel fedett több házai pincével, minden házi bútorokkal és gabonával, szalmás két ódon csûre, két istállója egy nagy színnel, három szekér s minden gazdasági eszközei, sertés pajta színnel, zsindellyel födve, egy szekér széna, a lakjószág körüli deszka- és borona-kertek mind, kapu, szóval minden, mi csak volt?. Értékét 1229 forint 20 krajcárban állapították meg.
Hasonló sorsra jutottak a csûrök is. Ha a házak között találtak zsindelyeseket, a csûrök kettő kivételével mind ,,szalmásak? voltak - 11 ilyen égett el.
Amikor a tanúk a kertek leégéséről beszéltek, 18 gazdáét említették, amelyek többségben vesszőből készültek.
Szemerján a XIX. században nagyobb mennyiségben termesztettek dohányt, ennek következtében alapítottak később cigarettagyárat. A csata idején több gazdának elégett a már összegyûjtött dohánya: Bedő Mihálynak 2, Serester Istvánnak 1 mázsa, de a mennyiség megjelölése nélkül másoké is.
A csata idején 13 szekér égett el, amelyek között 5 vasas, 3 fakó, 5 esetben nem jelölték meg milyenségét. Bora Mózesnének 3 szekerét emésztették el a lángok.
A harcok és a férfiak szabadságharcban való részvétele ellenére a lakosok szénája nagyrészt a csûrökben volt. A kiütött tûzvészben 30 szekér széna égett el. A legtöbb, 10 szekérnyi a Bora Dávidé volt, a Bora Sándoré és Karátson Györgyé 4-4.
A szemerjai felsorolt gazdák elégett javainak értéke 10 264 forint 28 krajcár volt. Ekkor egy vasas talpú szekér 10 forintba került. Az iratokból nem derült ki, hogy a szemerjaiak kérésük szerint valóban megkapták-e a kártérítést.
A tanúkihallgatás C pontjaként az szerepelt, hogy a szemben álló csatázók közül melyiknek ágyúgolyói vagy röppentyûi okozták a tüzet. Már az első valló, utána a többiek is bizonyították, hogy a támadó osztrák csapatok idézték elő. Márton Bálint vallomása: ,,A Cs. Kir. Magyar táborral szemben csatázott hatalmasságnak röppentyûi szállván a megnevezett épületekre, minden tûzvész abból, nem egyéb tûzből származott, mivel a magyaroknak röppentyûjük nem is volt.?
Ebben a pontban arról is érdeklődött a bizottság, hogy ,,a felkelt román népfaj azon csatából vett-e részt??, amelyre egyöntetû volt a válasz: ,,a román nép ott nem volt?.
A tanúvallomás jegyzőkönyvének aláírói: Györgybíró Beniám, Szentgyörgy rendőrbiztosa és Gyárfás Dienes, a város tanácsosa. Majd láttamozta Nagy András cs. kir. alkerületi biztos.
Albert Ernő