Márton Árpád, Toró T. Tibor képviselők, Sógor Csaba szenátor, vitavezető az RMDSZ múltjáról, jelenéről és jövőjéről, az autonómiáról, a Hogyan tovább, erdélyi magyarság? meglehetősen bonyolult kérdéséről beszélgetett szombaton szerény érdeklődés közepette az illyefalvi KIDA-központban.
A vendég jogán Toró T. Tibor Temes megyei képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kezdeményezőbizottságának tagja mondta el véleményét a felvetett kérdések egy részéről, érdekes megközelítésben mutatta be az RMDSZ sorsfordító pillanatait. Az első három év - vélte a politikus - a megfelelő szervezési keret és vezetők keresésével telt el, ekkor alakultak ki a kapcsolatok a szövetség - mely érdekvédelmi ernyőszervezetként definiálta magát - és Bukarest, az anyaország és Európa között. Három év kellett, míg - sok vita és nem kevés munka nyomán - letisztulni látszott az útkeresés, és konszenzust élvezett az az elképzelés, hogy az erdélyi magyarságot autonóm nemzeti közösségként határozták meg, s vezetését a belső önrendelkezésre alapozva egyfajta önkormányzati modellt kimunkálva valósítsák meg. Ennek a folyamatnak a csúcsa az 1993-ban Brassóban tartott kongresszus volt. A modell elkészült, élettel kellett volna már csak feltölteni, mikor kiderült, hogy a szövetség vezetői, akik korábban elfogadták az önkormányzati modellt, vagy nem értik azt, vagy életre hívni nem kívánják, de szemmel látható volt, hogy menet közben fogyott a nemzeti program, az önrendelkezési modell, és a szövetség pártszerûen alakul, szerveződik át. 1996-ban az általános választások eredményeként az RMDSZ a Demokratikus Konvenció győztes pártjaival bekerült a hatalomba, belekóstolt abba, bár elég kis szeletet kapott belőle, minden bizonnyal megszerette. Az autonómiaelképzelések egyre inkább csak retorikai szinten, nem cselekvési programként voltak jelen elképzeléseiben. Időközben a szövetség egyre nagyobb lépéseket tett a pártosodás felé. A 2000. év, az általános választások esztendeje újabb sorsfordító volt rövid történetében: megkötötte a ma is létező politikai paktumot a kommunista utódpárttal. Párttá alakulását a 2003. eleji szatmárnémeti kongresszuson szentesítették. Ennek igen súlyos következményei voltak a szövetségre nézve, hisz nyíltan deklarálták: a továbbiakban nem az erdélyi magyar nemzeti közösséget, hanem az RMDSZ-tagságot képviselik. Ezzel - véli Toró T. Tibor - valójában lemondtak a szövetség egyik legsikerültebb jelmondatáról: NEM VAGYUNK EGYFORMÁK, DE ÖSSZETARTOZUNK. Kisajátították az egység fogalmát, melyről azt gondolják, hogy az övék, illetve aki nincs ebben az egységben benne, valójában nem is létezik. Ennek következményeként jelentek meg a polgári egyesületek, mozgalmak, polgári körök, melyek ismét az összetartozás jelszavával akarják összefogni mindazokat, akiknek az egység a legfontosabb. Az RMDSZ belső választása alkalmából megnyilvánuló érdektelenségről beszélve Toró T. Tibor kifejtette, a sikertelenség annak tudható be, hogy a magyarság eltávolodott a szövetségtől, immár nem bíznak a vezetés kemény magjában. ,,Idézvén drága elnökömet, Markó Bélát, aki többször is azt nyilatkozta, hogy miközben egyesek beszélnek, mások dolgoznak, kénytelen vagyok kiemelni, hogy elérkezett a munkálkodás pillanata. Párbeszédet kell kezdeményeznünk a román társadalom képviselőivel, amit az RMDSZ jó négy éve elhanyagolt, s egyebek közt tudatosítjuk bennük, hogy mi igenis autonóm közösség vagyunk? - emelte ki Toró T. Tibor. Ugyancsak az autonómia témakörénél maradva, felrótta az RMDSZ-vezetőségnek, jelesen Frunda Györgynek, hogy nem vette észre, az Európai Unióban paradigmaváltás következett be a kulturális és területi autonómia megítélésében - a Gross-jelentés ennek egyik kitapintható jele -, mi több, igyekezett eljelentékteleníteni a helyi autonómiákra vonatkozó ajánlást.
Sógor Csaba elmondta, mindvégig hitt abban, hogy az a szervezet, szövetség, mely kompromisszumot tudott kötni a román kormányzó pártokkal, saját nemzettársaival, belső ellenzékével is ugyanezt meg tudja tenni, de csalódott, mert ez nem következett be. Vajon törvényszerû volt-e ennek bekövetkezte? - kérdezte Márton Árpád képviselőtől.
Márton Árpád háromszéki képviselő kifejtette, igen károsnak tartja az erdélyi magyarságnak két táborba való gyömöszölését, ő 1989 decemberétől, amióta a MISZSZ-ben, majd annak jelöltjeként az RMDSZ parlamenti frakciójában politizál, a sokszínûség elkötelezett híve, s úgy érzi, a más doktrínáknak, más véleményeknek ma is helyük van a szövetségben, s kimondottan a belső ellenzék hibájának tartja, hogy például meg sem próbált helyeket szerezni magának a legutóbb kétharmad részben megújult SZKT-ben. Pedig ott három különböző doktrinális csoport mindenképpen létezik, a szabadelvû, a kereszténydemokrata és a polgári mozgalom. Kétségét fejezte ki, hogy a román törvények szerint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot be lehet majd jegyezni, aminek komoly következményei lehetnek, de azt is elmondta, hogy számára sokkal nehezebb és terhesebb kormánypárti képviselőként dolgozni, mint ellenzékben. Véleménye szerint módot kell találni az együttmûködésre, hisz az, hogy a most szerveződő nemzeti tanácsban néhány ember kijelenti magáról, hogy ő az egészet képviseli, nem jelent sokat, mi több, nem kis veszélyeket rejt. A megosztott magyarság igen sokat veszíthet a jövő évi választásokon, s ezen - míg nem késő - mindkét félnek el kell gondolkodnia. Az RMDSZ-nek az autonómiaprogram-felvállalásáról kifejtette: a kulturális autonómiaigény a szövetségben igen erős, erről törvénytervezetet is készítettek, és benyújtották a T. Háznak, a gond a területi autonómiával van, az ugyanis nincs kidolgozva, amit a belső ellenzék fel tud mutatni, Márton szerint nem több szándéknyilatkozatnál. Természetesen, az RMDSZ sokkal jobban végezhette volna és végezhetné ma is a dolgát, lehetne eredményesebb, a szakadás sem volt kötelező. Mindenképp el kell gondolkodni azon, mi lesz, ha országos szinten megismétlődik, ami Sepsiszentgyörgyön az SZKT-tagok megválasztásakor történt, bár - vélte a képviselő - elég valószínûtlen, mert az SZKT súlyát nem, de mind a helyi, mind az általános választásokét a polgárok pontosabban érzékelik. Azt, hogy nyugodtan tekint a választások elébe, nem mondhatja el magáról, de azt igen, hogy a helyi választások után - ami akár versenyhelyzetet is teremthet magyar jelöltek között - az általános választásokig, ha komoly parlamenti képviseletet akar a magyar közösség, helyre kell állítani az egységet.
A megbeszélés résztvevői egyetértettek viszont abban, hogy függetlenül a különféle magyar táborok képviselői között a helyi választások során dúló politikai csatározásoktól, a parlamenti választások során mindannyiuknak össze kell fogniuk annak érdekében, hogy minél jobb parlamenti képviseletet biztosítsanak a magyar közösség számára.
Simó Erzsébet
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.