Balázs Péter magyar külügyminiszter nemrég kijelentette, hogy térségünkben ,,a legnagyobb veszélyt a nacionalizmus jelenti". Erre reagálva Tőkés László református püspök, európai parlamenti képviselő a Truman-Reagan-díj amerikai átvételét megelőzően kifejtette, hogy határozottan különbséget kell tenni a többségi nemzetek agresszívan elnyomó nacionalizmusa, másfelől pedig az elnyomott kisebbségi közösségek védekező patriotizmusa között.
Tőkés László illyési fogantatású érzékenysége érthető — nacionalista, aki jogot sért, patrióta, aki jogot véd —, és ezt a Nemzetbiztonsági Tanács tagjaival folytatott megbeszélésen ki is fejtette. Megállapítása szerint az EU-hoz csatlakozott volt kommunista országokban, nevezetesen Magyarország szomszédainál sertéspestisjárvány módjára terjedő, magyarellenes nacionalizmusok kaptak lábra. Példaként a Nagyrománia Párt választási előretörését említette az EP-választásokon, de ezt megtoldhatjuk a szlovák nacionalizmus vérmes frontembereinek kijelentéseivel és cselekedeteivel, akik között vannak olyanok is, mint Jan Slota, aki már azt is meg akarja szabni, hogy a magyarok milyen szavakat használhassanak. (A Felvidék megnevezés és a Kárpát-medence emlegetése külön sérti a fülüket, tömény nacionalizmusra vall a magyar településnevek használatát ,,szabályozó" törvények kierőszakolása is.)
A hazai példáknál maradva: a magyar vezetőréteg eltávolítása, a román jövevények funkciókba tolása is a nacionalizmus erősödésének eklatáns példái, az ortodox egyház támogatott térnyerése pedig aggasztó méreteket öltött. Tőkés László kifogásolta azt is, hogy az alapvetően diszkriminatív romániai egyházpolitika és a vallásügyi törvény nem szerepel a Romániáról összeállított jelentésekben, és szót sem ejtenek a moldvai csángók egyházi segédlettel folytatott asszimilációja ellen.
Tőkés László amerikai útján felvetett fontos gondolat az is, hogy a hagyományos, őshonos kisebbségek problémáját a bevándorolt kisebbségek ügye szorítja háttérbe, s a fejlett demokratikus országok alig fordítanak figyelmet a kommunista múlt visszahúzó örökségére.
A nacionalizmus témájához visszatérve: Balázs Péter külügyminiszter fogalmazása — akit egyébként a jelenlegi kormányban egyedüli szakpolitikusnak képzeltünk el — egybecseng azzal a magyarországi politikai szlogenhalmazzal, melyet a kormányon lévő jelenlegiek unos-untalan a magyarság szemébe vágnak, kiegészítve némi cigányellenességgel és az antiszemitizmus vádjával.
