A kapunak a csernátoni falunapokra — augusztus elsejére — a nagyközség északkeleti bejáratánál kell állnia. Ott, ahol a hajdani csernátoni vásártér volt, a Brassó—Kézdivásárhely nagy forgalmú kereskedelmi út közelében, s ott, ahol 1848-ban Erdélyben először, a kolozsvári diétát is megelőzve, az uzoni Pünkösti Gergely kezdeményezésére kihirdették a jobbágyfelszabadítást.

A három Haszmann férfival, Palival, Jóskával és Lacival a kapu jellemzőiről beszélgetünk, mert ez a falukapu, ha elkészül, egyben minta is akar lenni ahhoz, hogy a székely kapu hagyományokhoz igazított eredetiségét miként kell és lehet megőrizni.

A kaput Jóska, a fő faragómester mutatja be.

Kilenc és fél méter fesztávolságú — ennyi a sapkafa, illetve a kontyfa szélessége — és hat méter magas lesz. Arányos, az aranymetszést respektáló alkotás, nem ez lesz a világ legnagyobb székely kapuja. Három lábon áll, az utcaszélességű főbejárat mellett csak az egyik oldalon található bejárat. Ekképpen a hagyományos ácsszerkezetéből és formájából nem forgatják ki a kaput

A szükséges faanyagot a falu közelében lévő első hegyvonulat cseréséből, a valamikori szénégetésre utaló Baksából Bölöni Dávid polgármesterrel együtt válogatták ki. A szálegyenes faóriások átmérője 70 cm volt. A kapu elkészítéséhez három hónapnyi idő szükséges. Egy-egy kapuelem megmozdításához — forgatásához, mert mindkét oldala faragott lesz — hat férfi ereje kell.

A kapu így, fekvő helyzetben, félig faragottan is monumentális, imponáló, a csernátoni faragóműhely szimbóluma. Nemcsak a község dísze, hanem a Baksa gyönyörű cserésének értékét is megjeleníti, mely szerencsére részben átvészelte a nagy erdőirtások rohamait. Az erdőt magam is ismerem, gyermekkorom és tovatűnt ifjúságom legszebb szülőföldélményeit rajzolja emlékezetembe. A kapu egyik felirata is archaikus, a nagy múltú Csernáton történelmét idéző, egy 18. századi kapuról idementett szöveg lesz: ,,Istenem, segélj meg kimenetelemben, vezérelj és áldj meg visszatérésemben."