A szerző állításával szemben az általa hivatkozott, Szilágyi Domokos élettársával és fivérével egyetemben kiadott közleményben a költő érintettségét nem kizárólag egy állambiztonsági széljegyzetre, hanem egy két évig tartó kutatásra alapozva állítottam. Ennek során az akkor rendelkezésre álló állambiztonsági iratok feltárása után, 2006 folyamán több háttérbeszélgetést folytattam a költőt közelről ismerőkkel, akikről nem feltételezhető, hogy bizonyíték nélkül elfogadták volna állításaimat kizárólag egy széljegyzet alapján. Kutatásaimnak a legszélesebb nyilvánosságot adtam, és a rendelkezésemre álló iratok a Helikon honlapjára kerültek, ahol ma is megtalálhatóak, közel 3 év után: http://www.helikon.ro/index.php?szilagyi_domokos_dosszie.

A szerző szerint volt, aki kételkedett. Demokratikus politikai közegben a kételyeknek nyilvános formát lehet adni. Három év alatt nem olvastam egyetlen olyan elemzést, amely a rendelkezésre álló iratok alapján a közlemény állításait cáfolta volna.

A szerző által említett két megfigyelési dosszié 2006 szeptemberében nem állt rendelkezésemre. Az ezekben szereplő új információk alapján ugyanakkor úgy látom, hogy ezek a 2006-os közlemény állításait egyáltalán nem cáfolják, se nem árnyalják, hanem csak kiegészítik. Az, hogy Szilágyi Domokos 1963-ban, majd az 1970-es években megfigyelési dossziéval rendelkezett, nem jelenti azt, hogy a maga során ugyanabban az időszakban vagy a fentiektől eltérő időszakokban nem lehetett hálózati személy. Ezzel kapcsolatosan felhívnám a szerző figyelmét például Sorin Antohi történész esetére (erről lásd ezt a linket: http://www.cotidianul.ro/sorin_antohi_am_turnat_la_securitate-15176.html). Antohit egyetemistaként szervezték be, majd kizárták a hálózatból, és megfigyelték, majd később már egyetemi oktatóként reaktiválták, miközben végig szoros megfigyelés alatt tartották (Dosar de urmărire informativă — DUI). Tehát a szerző megközelítése módszertanilag hibás: az ügynök ellenőrzése ügynök által a szovjet típusú állambiztonsági rendszerek működésének egyik alapszabálya volt.

Végül pedig felhívnám a figyelmet arra, hogy a szerző egy ilyen kioktató cikk végén egy névazonossági kérdésben egy általa bevallottan nem ismert személyről meri azt állítani kifejezetten homályos információk alapján, hogy ,,valószínűleg kollaboráns" volt. Én büszke vagyok arra, hogy megismerhettem a Marosvásárhelyen élő, 1926-ban született Szilágyi Domokost, akinek nemsokára jelenik meg az önéletírása, és aki megjárta a börtön poklát úgy, hogy tiszta ember tudott maradni.