A falu maradt minálunk, de Székelyföld-szerte is a forrása az anyagi javak termelésével kapcsolatos információnak, ehhez folyamodnak, térnek vissza a kutatók.
Nem véletlen hát, hogy Kézdiszékre, Oroszfaluba, Szárazpatakra, Kézdiszentlélekre, Ojtozba is eljutott adatgyûjtése közben Kocsis Tibor közgazdász, a Budapesti Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetem Környezetgazdságtani és Technológiai Tanszékének munkatársa, a Kovász címû folyóirat szerkesztője. Gyökereink címmel frissen megjelent könyvét-tanulmánykötetét Márton Emil szárazpataki iskolamesternek ajánlotta, aki Kászon-völgyi gyûjtésében adatközlője volt, s akinél a kutató - mint most is - nyaranta felüti a tanyáját. Felette érdekes, hogy a közgazdász egy teljesen ismeretlen téma után kutatott a mi vidékünkön. Azt vizsgálta temérdek ismeretanyag birtokában, hogy milyen szerepet tölt be jelenleg a pénz és a gazda(g)ság az ember boldogulásában. Ezt könyvének alcíme is tükrözi: Örömről és gazdagságról egy világméretû fogyasztói társadalomban. A gyökerek alatt ő az ember társas, kulturális, természeti és vallási szükségleteit érti. Szintetizáló munkájában egy gazdagabb nyugat-magyarországi - dunántúli - és egy sokkal szegényebb székelyföldi - kézdiszéki - kisrégiót hasonlított össze.
- Én már valósággal egykori tanítványomnak számítom Kocsis Tamást. Az én vendégem most is, éppen terepen van a vidéken - tájékoztatott Márton Emil. Két kutató munkálkodik ezen a tájon. Az egyik a csendes székelymagyar faluhoz kötötten írja-írogatja a település monográfiáját, a másik innen merít adatokat, és a zajos-nyüzsgő magyar fővárosban ,,hangolja? rá azokat az európai szemmel-ésszel axiómaként felállított szociológiai normákra.
- Hogy áll Kézdiszárazpatak monográfiája? - kérdeztük a tanító úrtól.
- Még nem nyomdakész - mondta. - Jegyzeteim-adataim megvannak minden fejezethez. Csupán az összekötő szöveg hiányzik. Ezzel tudnám majd egységessé, egésszé varázsolni. Van benne bőven településtörténet, népélet, helynevek, hogy ne is említsem az oktatás történetét.
Biztató szóval mi sem szûkölködtünk, mert Márton Emilnek meg kell írnia a falumonográfiát. Gyorsan haladnak-illannak az évek, különösképpen, ha az embernek az anyakönyvi kivonatát 1927-ben állították ki. Márton Emil 76 éves. Miközben a nyári meggyzúzással bíbelődik - ,,mert a zúzott meggyből jobban és hamarabb kivonja a zamatot a szesz? (!) -, messzebbre is elkalandozunk, a pomológia berkeibe. Gyümölcsöskertjében arról győződtünk meg, hogy a jó iskolamester a vidék egyik nagyon hozzáértő pomológusa. Kertjében mutatja az ún. orbai almát, és azon bucsálódik, hogy ez egy kimondottan helyi, háromszéki félvad gyümölcsfa, és sajnos egyre kevesebb van belőle. Mag néküli alany. Gyökérsarjairól szaporodik. ,,Vadoncon? hatalmas nagy fa, de ha nemes almát oltanak-szemeznek bele, alacsony, tetszetős, szép gyümölcsfává nő.
Emil bátyánk szerényen jegyzi meg, hogy nagyon értékelte ezt az egykori kolozsvári nagy pomológus, Palocsay, akinek ő orbaialma-alanyt küldött...
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.